Ujság, 1934. január (10. évfolyam, 1-24. szám)
1934-01-14 / 10. szám
(VASÁRNAP, 1934 JANUÁR 14 ÚJSÁG Jubilál a Sirius ikertestvére Szélhámosnak tartották az ikertestvér felfedezőjét írta Neufeld Ármin hites szabadalmi ügyvivő A Sirius a kutya csillagzatának főcsillaga, a téli égboltozatnak legkáprázatosabb, legérdekesebb álló csillaga, mely a színjátékok orgiáiban Fénylik, ragyog és pislog. Alapszíne tiszta kékes-fehér, fénye 300.000 kilométer másodpercenkénti sebességgel tizenhat évig van vándorló után, míg hozzánk érkezik és világító ereje 20-szor nagyobb, mint a Napé. Ennek a Síriusnak a körülötte forgó ikertestvérét és rejtelmes titkait Bessel Frigyes Vilmos (született 1781-ben) egy brémai hajózási vállalat volt kereskedelmi ügynöke fedezte fel, habár kellő távcső hiányában az égboltozaton sem ő, sem kortársai nem látták és kizárólag matematikai számításokkal támasztotta alá merész, feltűnést keltő feltevését. Bessel annyira tűnt ki szemlélő tehetségével és elméleti tudásával az optika és csillagászat terén, hogy 22 éves korában a lilienthali magáncsillagvizsgáló felügyelője lett, 26 éves koráiban pedig megbízást kapott Königsbergába az ott alapítandó csillagvizsgáló felszerelésére és vezetésére. Az ő nevéhez fűződik az általánosan használt spektroszkopikus heliométer (szin-fénymérő) feltalálása, mellyel 12 év alatt 75 011 csillagon lett megfigyeléseit az égboltozat 15* északi és 15° déli deklinációja között befejezte. Megfigyelései közben bámulva észlelte, hogy a Sirius önmozgása változékony, rendellenes és más csillagoktól eltérően a természeti törvényeknek, látszólag, nem engedelmeskedik. E megfigyelését a világ összes csillagvizsgálóival közölte, kutatták ezen anomália okát, de megfelelő távcső hiányában meg nem találták. Ekkor Bessel tisztán elméleti matematikai úton jutott azok nyomára, mely mindent felborított, amit eddig a csillagok mozgásáról tudtak és hittek. 1884-ben a Sirius rendellenes mozgásaiból világosan és meg neon cáfolhatóan, soha nem taposott úton és nyomon, mint egy nyitott könyvből kiolvasta, hogy a Sirius önmozgásának időszakosan visszatérő szabálytalanságát az okozza, hogy közvetlen közelében jelentékeny tömegű ikercsillag kering, melyek gravitációs erejükkel szabályos pályáját bizonyos időpontokban zavarják. Kiszámította, hogy e kisérő csillagnak tömege 6,7-szer nagyobb mint a Napé, 5.600 kilométer távolságban van és 48,4 évre van szüksége, míg egyetlen fordulatot végez a Sinus körül és hogy tömegének fajsúlya 5.000-szer nagyobb, mint a vas fajsúlyú, úgy, hogy a leghatalmasabb atléta sem képes két ötpengő nagyságú cínkig anyagot felemelni! A hivatásos tudományos világ Bessel feltevését és számításait sarlatán, ellenőrizhetetlen okoskodásnak, bonyolultnak, sőt agyrémnek minősítette. Úgy látszik meg nem írt törvény, hogy a tudomány mély elméjű gondolkozóit és az emberiség megváltóit szélhámosoknak tartják és csak haláluk után részesülnek kellő méltatásban. Midőn Clark amerikai csillagkutató 1826- ben a távcső látképességét megjavította, az égboltozaton megtalálta a Síriusnak letagadott és sokat becsmérelt kísérőjét teljes nagyságában, pompájában és igazolást nyert, hogy Bessel számításai, hipotetikus feltevései, valamint a tünemények kiszámított összefüggései hajszálpontossággal egyeznek a valósággal-Epochaus felfedezésével a matematika fejlettségének oly magas fokát, érte el, hogy az esakt tudományok közül az első helyet foglalja el s a csillagászat, a természettudományi valamint a technika fix tengelye lett. Csak most ismerik el ennek a nagy tudósnak jelentőségét, mert sem a jelen, sem a múlt csillagászai közt egy sem volt oly éles gyakorlati észlelő és oly kiváló teoretikus, mint Besse. A csillagászati észlelésnek új utakat nyitott, új módszereket állított fel és megérdemli, hogy születésének 150 éves fordulóján az „Újság" róla megemlékezzen. A távcső javításával azóta már felfedeztek több mint 100 ikercsillagot, sőt legutóbbi időben feltaláltak egy speciális csillagkutató fotó-távcsövet, mellyel Dasmet amerikai csillagász eddig 5.000 új kettős csillagot, sőt túz szoros ikercsillagot fedezett fel. Ennek az ikervilágnak szín- és fénypompája a távcsövön keresztül gyönyörű látványosság. A legújabb megfigyelések szerint ilyos illatcsaládok a tejutakban és spirálködökben állandóan születnek. Ezeket a távcsövön keresztül vagy a fényképészeti lemezen kettős normális csillagnak, vagy csak két fényfoltnak látjuk. E kétfajta iker születése következő elmélettel magyarázható: Minden égitestnek tengelye körül forgást kell végeznie. A Föld minden 24 órában, a Jupiter minden 10 órában egy fordulatotvégez a tengelye körül. A Nap, felületén szabályos időközökben visszatérő napfoltokról és fáklyákról ítélve — 26 nap alatt végez egy fordulatot tengelye körül, de tömörebb központi magja jelentékenyen gyorsabb forgásban van, mint a felülete. Az állócsillag sem egyéb mint Nap, mely korához, illetve összetömörödéséhez képest gyorsabb vagy lassúbb forgásban van. Minél jobban sűrűsödik, illetve tömörödik az égitest, annál inkább növekszik forgási sebessége, mely hosszú idők folyamán annyira növekszik, hogy túl nem léphető forgássebességet ér el. E forgássebesség mellett azonban a centrifugális sebesség már oly nagy, hogy a csillag két vagy több részre robban széjjel és az űrbe hiperbolikus sebességgel kihajlított tömegek, a hatalmasabb főtömeg, gravitációs mezejében csoportosulván, eredetileg megadott kozmikus sebességük hatása alatt forgásra és keringésre kényszerületnek. Ezt a feltevést igazolja az a felismerés, hogy a kísérőknek egy és ugyanazon kémiai és fizikai tulajdonságuk van. Valószínű, hogy ilykép születik a kettős és többszörös ikercsillagok egyik kategóriája. A távcsőben két fényfoltnak látszó kettős égitestnek születése valószínűleg máskép megy véghez, mert ezek nem keringenek egymás körül. A tejutakban és naprendszerünkön túli spirálködökben e születendő csillagok építőanyaga gázsűrítmény. Ha két ily sűrítmény olyan közel jut egymáshoz, hogy egymásra vonzó hatást gyakorol és idők folyamán a sűrítmények normális csillaggá tömörödnek, akkor csak az anyag struktúrája változik, de nem változik vonzó erejük. Az ikercsillagoknak ezen kategóriája nem végez keringő mozgást, hanem mint ez a spektrum vörös színének eltolásából magyarázható, mint egy kétfogatú kocsiba fogva együttesen száguldanak a világtéren keresztül a Hercules csillagzatának irányában, ismeretlen cél felé. Három hét a rendőrség fogságában Levittek egy pincehelyiségbe, körülbelül 46—50 négyzetméteres terem. Benne 60—70 ember összezsúfolva. Az útszéli koldustól az ügyvédig minden rangú társadalmi réteg képviselve volt itt lenn. Elkeseredésemben sírva fakadtam. Nem sokkal később hozták az ebédet. Valamilyen rizsából állott a menü o~ Előttem ül a szerkesztőségi asztalnál egy harminc év körüli, gyermekarcú, szőke ifjú. Egész teste állandóan remegésben van. Mint a háborúban idegsokkot szenvedett katonák. Kopog ütemesen a lába, amint reszketésében a padlóhoz verődik. — Mindig ilyen beteg volt? — kérdeztem. — Nem, esik hat hónap óta. — Hát mi történt magával? — Hat hónapig foglya voltam a németországi oranienburgi koncentrációs tábornak. Hangja is megremeg. Cigarettájáról gyújt rá a következő cigarettára. Minden idege vibrál. Mielőtt fogsága történetét mondaná el, megkérdezem, hogy került ki külföldre. — 1922-ben érettségiztem egyik vidéki városban. Apám ott a zsidó hitközség funkcionáriusa. Még négy testvérem élt az apai házban. Nem volt elhelyezkedési, kereseti lehetőségem, elhatároztam, hogy külföldre megyek szerencsét próbálni. Sok küzdelmen mentem keresztül Havat takarítottam Münchenben, pincérkedtem Ostendében. Alkalmi munkát vállaltam, úgy ahogy megéltem. 1933 május 14-ikét életem legboldogabb napjának éreztem. Végre megtaláltam a tíz éve nélkülözött otthont. Ezen a napon találtam meg, amit tíz évig csak kitartó és emberfeletti munkával tudtam elérni, hogy végre családi fészket alapítottam. Megnősültem. Volt egy kis tej- és tejtermék-üzletem Berlinben. Mint minden üzlethez, úgy nekem is kellett csomagolópapír, .Június elsején, délelőtt 11 óra körül beállított az üzletembe négy detektív és felszólított, hogy mutassam meg, mibe csomagolom az eladott árut Előveszek a pult alól vagy hat kiló súlyú makulatúrapapírt. Amint turkálnak benne, nagy rémütemre látom, ahogy a papírtömeg közepéből néhány Rote Falusé példányt húznak elő. Letartóztatnak A papirost azonnal elkobozták és felszólítottak, kövessem őket. Annyi időt sem kaptam, hogy feleségemet értesíthettem volna. Az üzletet lezártam, a kulcsot átadtam a szomszédnak és mentem. Az Alexanderplatzra, a rendőrfőnökségre vittek. Ott átadtak a politikai rendőrségnek. Elkezdték kihallgatásomat. Afelől faggattak, hogy mikor léptem be a német kommunista pártba és meddig voltam tagja. Tiltakoztam a vád ellen, kijelentettem és bizonyítani igyekeztem, hogy semminemű politikai szervezetnek tagja nem voltam. Pusztán a Petőfi magyar egyletbe szoktam volt eljárni, amely hatósági engedéllyel, mindennemű politikai működést távoltartva magától, a Ritterstrasse 33. alatt székel. A rendőrtisztviselő igyekezett rábeszéléssel rám hatni, hogy valljam be bűnömet, hiszen ezért még nem jár halál és így is ki fog minden tudódni és akkor tagadásom miatt sokkal súlyosabb büntetés esik rám. Megmaradtam előző állításom mellett és kértem, vegyék jegyzőkönyvbe a cégnek a nevét, ahol a makulalurapapirost vásároltam. Ezt megtagadták. Az egész kihallgatás félóráig tartott. Azután átadtak egy rendőrnek, egyetlen szó utasítással: — Gewahrsam (őrizetes), egy vékony szelet kenyérrel. Úgy nézett ki, mint a csiriz. Hozzá sem tudtam nyúlni, a többiek, mint kiéhezett farkasok a prédára, úgy estek neki a népszerű ételnek. Ebéd után mindenkinek kötelessége elmosni a csajkáját. — Fél háromkor azokat, akik már legalább nyolc napja bent voltak, félórás sétára vitték. Nekem ebben még nem lehetett részem, de legaláb alkalmam volt körülnézni, mert egy kicsit kiürült a cella. — Köröskörül a falak mentén fapriccsek, a falban három sült ablak, ami csak félig nyitható ki, az ajtótól balra egy illemhely. Ez az egész berendezés. Hozzám lép egy jobb kinézésű úr. Bemutatkozik, ügyvéd. Érdeklődik, miért vagyok itt, elmondom az esetet. A kezével legyint és nem szól egy szót sem többet. — Hat órakor vacsora, ami hasonló, mint a déli, csak az a különbség, hogy akik nyolc napja bent vannak, azok két szelet kenyeret kapnak. Az egyik nrgarínnal van megkenve. Utána sorbaállunk a pince folyosóján takaróért. Ezután következik a legnagyobb probléma, hogy fog ennyi ember a cella csöppnyi területén elhelyezkedni. Az öregeké az elsőség, azok felmehetnek a pricsesekre és ott aludhatnak felhúzott térdekkel. A frissen érkezettek helyezkedjenek el úgy, ahogy tudnak. Én megálltam egy sarokban, az ügyvéd ismerősöm mellett és így töltöttem az éjszakát. Fogság saját költségre tanít ki a helyi viszonyokra. Dohányozni az őrizetesben szabad, akinek elfogyott a cigarettája és tudott magának pénzt becsempészni, az a házi munkásoktól — ő is fogoly — egy pfennigért vehet egy Junocigarettát, amit az őröktől 6 pfennigért vesz. Bolti ára 3 és fél pfennig. Ha több mint 25 márkája volt letartóztatásakor a fogolynak, akkor legfeljebb 10 cigarettát hozathat be. Élelmet, amennyi jólesik. De ha nincs pénze, nem hozathat semmit, mert az ellátásért napi 70 pfenniget fognak le, levelet politikai fogoly csak nyolc nap után irhat. Beszélgetéssel telek az éjszakák. Reggel hat órakor felkelés. A takarókat összehajtják és elveszik. Mosdás, de gyorsan, mert fél hétkor jön a kávé és akkorra már készen kell lenni. Van hat mosdótál, ebben egy félóra alatt hatvan-hetven személynek kell megmosakodni. Délelőtt tucatjával viszik a foglyokat a rögtönítélő bíró elé. Megkapják a büntetésüket, viszik őket különböző fegyintézetekbe, vagy koncentrációs táborokba. Volt köztünk egy nyitrai fiú. Az útlevele lejárt, nem hoszszabbkotta meg, tíz hónapi fogházra ítélték érte. Estére a fogolylétszám ismét teljes. Útban a koncentrációs táborba Június tizennyolcadikén kire fut, hogy délután transzport megy az oranienburgi koncentrációs telepre. Már olyan közömbösen vettem mindent, hogy csak arra gondoltam, ha köztük leszek, legalább lesz alkalmam tisztálkodni és az élősdiektől megszabadulni. Tényleg engem is besoroztak a szállítmányba. Családomat persze nem értesíthettem, hogy visznek. Másnap reggel fél ötkor tizenötöd magammal indultunk a Siettner Sínhnhofról Oranienburg felé. Öt percnyire voltam a lakásomtól, de nem tudtam senkit sem értesíteni. Legalább egy tiszta inget szerettem volna kapni. Nyolckor megérkeztünk Ortenburgba, a városon kívül drótsövénnyel elkerített terület és barokszerű épületekből áll a tábor. Kihallgatás Alig végeztem, vittek kihallgatásra. Belépünk egy terembe. Tíz-tizenkét marcona legény gummibotokkal, derékszíjjal felfegyverkezve fog körül. Az egyik hozzám lép és megkérdezi: — Hol nyomatta a Boté Fahnet? Figyelmeztettek, ha megmondom, nem lesz semmi bajom, de ha nem, akkor — és felemelte a gummibotját — be fog nekem mutatkozni. Én persze ismét csak a tényállást akartam elmondani. Alig, hogy elkezdtem beszélni, egyenesen az arcomba vágott a gummabottal. Megszédültem, majd a sarokba ugrottam és magamból kikelve elkezdtem ordítani, hogy ha nem gyávák, úgy jöjjenek egyenként. Erre nekem rontottak ahányan voltak és úgy elvertek, hogy csak a cellában tértem ismét magamhoz. A cellában hatan voltunk. Cellatársaim egy tükördarabot hoztak elém, de nem ismertem magamra, az arcom egy daganat volt véraláfutásokka. Nem telt bele egy óra, ismét hívtak. És már egy kész jegyzőkönyvet raknak elém, hogy írjam alá. A jegyzőkönyv körülbelül így szólt: Én alulírott ezennel beismerem, hogy lakásomon illegálisan egy írógépen a Rote Fahnenak írtam és azt többek között — valami húsz név következett itt, akikről sohase hallottam — terjesztettem. Én ezt nem voltam hajlandó aláírni. Erre ismét ütlegek következtek. Közben az egyik egy égő szivart nyomtak a jobb csuklómra, majd fejjel a falnak állítottak, a kezemet égnek kellett tartani és jó félóra hosszat így álltam. Ha le mertem a fáradtságtól kimerült karjaimat engedni, úgy a gummibot működésbe jött. Aztán bedobtak egy magáncellába. Sósheringes diéta Három napon keresztül nem kaptam egyebet, mint vizet, három nap múlva kivitték a vizet és hoztak sósheringet. A sóshering után szörnyű szomjúság fogott el. Nem adtak vizet Elkezdtem ordítozni, erre ismét bevittek a tárgyalóterembe, elibém tették a jegyzőkönyvet, hogy írjam alá. Mutattak egy fejedelmi ebédet, sörrel, borral, lesz minden — Ígérték. Összeszedtem minden energiámat és megtagadtam ezt a becstelenséget. Visszavittek, anélkül, hogy egy csöpp vizet adtak volna. Újra elvesztettem eszméletemet és arra tértem magamhoz, hogy ismét a közös cellában vagyok ágyban. Egy orvos is volt az internáltak között, az térített magamhoz és vigasztalt. Orvos — csizmatisztító Három napig ágyban maradtam, cellatársaim tőlük telhetőleg becézgettek, de jóformán egész nap csak az orvos társaságában voltam, mert a többiek dolgozni mentek, míg ő a legénység csizmáit tisztította. Három nap után engem is munkára vezényeltek. Az élet a táborban szolgai. Reggel ötkor ébresztő, öttől hatig szabadgyakorlatok, hatkor reggeli, feketekávé, margarinos kenyérrel. Fél héttől tizenkettőig utat javítottunk. Azután tisztálkodás és ebéd. Főzelék kenyérrel, kétszer hetenként 50 gr hús. Kettőtől ötig ismét munkaidő, úgiyhogy az élelmezés általában nem volt rossz, csak kevés. Minden szombaton az ajtófélfára akasztottak egy gyimnibotot és minden zsidó fogolynak meg kellett azt csókolni. Ezzel jellezték számukra a szombati ünnepet. Hat hónap egy német koncentrációs táborban Egy hazatoloncolt magyar elmondja szenvedései történetét Fogadtatás a táborban Már az első percekben volt alkalmam a szíves vendéglátásról tudomást venni. Ott már tisztán Hillspolizer teljesít szolgálatot Alighogy belépünk a felvételi irodába, egy robosztus fenevad lép hozzám és szó nélkül irtózatos erejű pofont mér rám. Az ütés erejétől nekiestem egy másik segéd rendőrnek, aki erre balról kezd püfölni. Durva szavakkal ríva rám, hogy merek uniformisához nyúlni. Az ütéstől elájultam, később, amint magamhoz tértem, egy cellában voltam, orromon-számon dőlt a vér. Mindenesetre ez már legalább a tisztaságának nyomai mutatkoztak, katonaágyak, nagy, rácsos ablakok, asztal és asztal két oldalán pad, úgy nézett ki, mint egy kaszárnyaszoba. Alig voltam itt egy félóra hosszat, bejött két segédrendőr. Lármáznak velem, miiért jöttem így tetvesen a többi közé, mikor válaszolni akartam, hogy ide tettek be, ismét elkezdtek püfölni a cellától a fürdőszobáig, ami jó kis út volt, ott kaptam tiszta ruhát és fehérneműt. Alkalmat adtak, hogy tussfürdőt vehessek. Végre, három hét után volt alkalmam rendesen megmosdani és utána felvehettem az új ruhámat. 30