Ujság, 1934. március (10. évfolyam, 48-72. szám)

1934-03-15 / 60. szám

Budapest, 1934 csütörtök, március 15 Ára S lei X. évfolyam, C0. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK •1«gyodovr« 10.80 pengő így hóra ....... pengő Ausztriában egy hóre . . 8 Schilling Ogyei isimen Budapesten, eidéken 4a pályaudvarokon hétköznap 10 Illlét •vasárnap ... ...... .2 Allét Ausztriában hétköznap . 80 Oroschna vasárnap . . . . .. . 40 Grosehea a legjelenik vasárnapra Ünnep utcai napok kivételével minden nap ÚJSÁG SZERKESZTOSÉOS KI ADÓHIVATAL) VI, Aradi utca tO TELErol: 207—54, 207—53, 207-50, 207 57 FIÓKXI ADOHIVATAL ÉS KOLCSÖNKÖNYVTÁR Badapo-, VII, Brac«bolo k»rt 43 (Royal Co'slat). I Oadom 3»6—28 Utaaaal «* manetjegyirode, Budapest, VII, Enoébot-körút 43. Tudom 419—34 ROVA5_ Sok izgalom, őszinte szorongás és mondvacsinált vizek zavarása csapkostja körül a római tanácskozásokat. Egyfelől a három állam politikusai és lapjai nyugtatgatnak: nincs éle a tanácskozásoknak senki ellen, másfelől ugyancsak megnyugtatóan cáfolhatják a vad híreket. Egészben véve nekünk ez a nagy „lárma" nem árt, sőt ellenkezőleg: világjelentőségűvé nagyítja, amit Mussolini kezdeményezésére a három állam a maguk szűkebb körében jelentősnek éreznek. Ami készül, senkire nem veszedelmes, de jólesik látni, hogy senkinek sem közömbös. Vagyunk és annál inkább vagyunk, minél intenzívebbün tudomásul veszik. * A fővárosi reform keresztülviteléhez, melytől felesleges félni, mert semmi ellenséges szándéka nincsen, erős kéz kell, olyan kéz, melyet mint főispánit nem bírt el a megyéje. Ez többet mond minden miniszteri megnyugtatásnál. Ha Huszár Aladár kezébe kerül a szinte diktátori hatalom, az ember bízhatnék. Ami hatalmat Huszár Aladár kezelt, azt becsületesen, a város javára érvényesítette. De az ő kezét nem tartják egy erősnek. Valóban öklözni, paskolni, szájakat befogni, embereket kilökni, adót préselni és szegényeket magukra hagyni Huszár Aladár keze nem tud. Viszont kell ismerni, akit erre a szerepre emlegetnek, az lúd. Íme az első példa, hogy mennyire nem mindegy, kinevezik-e, vagy választják a főpolgármestert.♦ Ami aratás idejére a gabonaértékesítési intézkedés, az volna az iparnak a tavaszra azépítkezés rendezése. S március 21 én kezdődik a tavasz — az idén kihágást követett el és előbb jött — s építészek, iparosok most sürgetik: mi lesz az építőiparral? Minden elmulasztott nap helyrehozhatatlan kár s amit Isten ad, a jó időjárást, elkótyavetyéli az Úristennél is hatalmasabb felsőbbség. Most kell pedzeni a házadómentesség megadását? Már régen megadottnak kellene lennie. És meglesz — hitet teszünk rá, hogy megadják — de majd csak júliusiban, vagy decemberben. Megkezdte a háromtagú miniszteri bizottság az új kltségvetés felülvizsgálását Az egyes minisztériumok összeállították új költségvetésüket és egyik régebbi minisztertanácsi határozat alapján megkezdődött a miniszteri tárcák költségvetési előirányzatának felülvizsgálása. Annak idején úgy döntött a minisztertanács, hogy a költségvetésben érvényt szerez a racionalizálás elvének s ennek a munkának az elvégzésével háromtagú miniszteri bizottságot bizott meg, amely Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter vezetésével már a mostani költségvetés szuperrevízióját is végezte. Eddig két tárca költségvetését vizsgálta felül a bizottság, amelynek a belügyminiszteren kívül Imrédy Béla és Hóman Bálint miniszterek a tagjai. A bizottság tételről-tételre mérlegeli a tárcák bevételeinek és kiadásainak előirányzatát és szigorúan érvényesíti a takarékosságot az egész vonalon. Értesülésünk szerint azonban az új költségvetés nem fog lényegesen eltérni az 1933-34. évi költségvetés kereteitől. Előreláthatóan április 6-án vagy 7-én kerül sor az új költségvetés beterjesztésére _ MÁRCIUS Irta Zsolt Béla Büszkének és lelkesnek lenni tulajdonképpen ma nem is nagyon illik Közép-Európában egy évfordulón, amely a szabadság születésnapi ünnepe. A szabadság errefelé meglehetősen lesajnált, elintézett fogalom: a szabad népekre a diktátorok és a diktatúrák bölcselői olyan fölényes magasságból tekintenek le, mint ahogy valamikor, amikor még szembetűnő volt köztük a különbség, a kulturember a nomádra. Csak idő kérdése — írják és nyilatkozzék a világ Führerei —, hogy azok a népek is rájönnek a szabadság elviselhetetlenségére, amelyek ma még nem ismerik a bilincs, a betömött száj, az ólommal teleöntött fül, a tökéletes testi és lelki kiszolgáltatottság gyönyörűségét. A demokrácia, a szabadság praxisa, gúnynévvé züllött Európa nagy részén, s még nálunk is, ahol ilyen dúshagyományú ünnepnapjai vannak, mint a mai, előkelő ajkak is vénasszonynak csúfolják. Maga a belügyminiszter volt az, aki ráncos szipirtyóként vizionálta a nyúlánk, lángoló tekintetű, lobogóhajú fáklyatartó fiatal lányt, a magyar demokráciát, amely nyolcvanhat éve megszületett, hogy rövidesen meg is haljon. Nos, lehet, hogy a demokrácia másutt megöregedett, de nálunk nem volt ideje megöregedni. Lehet, hogy Európában a népek évtizedes tapasztalatok után rájöttek, hogy a szabadság kényelmetlen állapot, de a magyar népnek eddig nem jutott belőle olyan sok, hogy megcsömörödhetett volna tőle. Lehet, hogy a demokrácia másutt terméketlen és erőtlen matróna, vagy eszeveszett boszorkány — ám nálunk alig hogy bontakozni kezdtek vonzó szépségei, máris elalélt, megdermedt. A magyar demokrácia Csipkerózsika, aki tetszhalottan várja, hogy minden száz évben egyszer életre keltse a nép szabadságvágyának forradalmi csókja: ez a csók eddig még nem tudta végképpen életrekelteni, ám éppen azért meg sem öregedhetett, mindmáig megmaradt ifjonti vágynak, mesebeli, álombéli célkitűzésnek. Március 15-ike azért őrizte meg frissen pezsgő pirosságát, mert alig valósult meg belőle valami, mert még ma sem vált belőle hétköznapi, mindennapi valósággá, ami ünnepélyességében realitás. Március tizenötödike nekünk azért nem kegyeleti, vagy örömünnep, mert nyolcvanhat év után is még hátra van, mert még mindig csak meg kell csinálni, mégpedig alaposabban, véglegesebben, mint ahogy először megcsinálták. Lehet, hogy más népek, akik szabadságharcaik eszményeit már régen intézményekké és törvényekké egyszerűsítették, ma friss intézményeket és törvényeket áhítanak, de mi nyolcvanhat év óta adósak vagyunk önmagunknak azokkal az intézményekkel és törvényekkel, amelyeket a márciusi szellem manifesztált. Nekünk március idusa nem a múlt emlékeztetője, hanem a jelen és jövő feladatainak sugallója és sarkallója. Chesterton, az angol filozófus-újságíró mondja, hogy addig nincs szükség szocializmusra, amíg az evangéliumi kereszténység szociális programmját végre nem hajtották. A krisztusi könyörüld és a gyengékkel és megalázottakkal szemben tanúsított szolidaritás csakugyan feleslegessé tenne minden profán társadalmi irányzatot, ha mindenkiben cselekedetté, gyakorlattá válnék a hegyi beszéd szelleme. A magyar népnek, amely nyolcvanhat éven keresztül sokféle csillag és programm után indult s amelyet ma is a próféták és aposztaták serege környékez, hogy vezesse és megváltsa, hasonlóképen nincs szüksége új programmra, amíg a márciusi programra csak ígéret, amíg a tizenkét pont szelleme cselekedetté, gyakorlattá nem vált a politikában, a társadalmi szervezetben, az igazgatásban, a szellemi életben és az erősek és gyengék gazdasági viszonyában. Sallng március 15-e a magyar naptárban olyan elintézetlen kötelezettségek napja, amelyekkel a magyarság elsősorban önmagának tartozik, nem tarthatjuk számon idegen nemzetek friss történelmi dátumait, amelyek többnyire arról nevezetesek, hogy a népek akkor döntötték meg a saját szabadságukat. Amíg a saját szabadságunkat nem harcoltuk ki, nem lehet ránk vonzó ereje idegen népek kéjesen vállalt szolgaságának. Léha és rosszhiszemű idegenmajmolás lenne, ha a parlament ellen tüzelnék önmagunkat, amikor eddig tulajdonképen még ki sem próbáltuk a parlamentarizmusnak azt a tökéletesebb változatát, amelyet nyolcvanhat év előtt, március 15-én meg akartak valósítani s amellyel a legnagyobb kultúrnépek ma is kormányozzák magukat. Hazug jelszó lenne a tömegek uralmával" szemben az elite uralmát követelnünk, amikor tulajdonképpen még meg sem kíséreltük az ország egész közvéleményét belevonni az alkotmányos munkába! Hipokrízis lenne korrekciókat reklamálnunk az elfajzott sajtószabadság ellen, amikor eddig tulajdonképpen még ki sem derülhetett, milyen lenne a közvélemény és a szellemi élet Magyarországon, ha gondolatait sajtó útján mindenki szabadon terjeszthetné, ahogy ezt nyolcvanhat év előtt a magyar nemzet legsürgősebb kívánságaként a márciusi ifjak proklamálták! Lehet, bár erősen kételkedünk benne, hogy másutt elérkezett az ideje, hogy a polgári forradalom nagy szabadságvívmányait likvidálják, ám Magyarország, ahogy a nevezeti történészeink és irodalomtörténészeink is írták, a múltban is évtizedekkel elmaradt az európai fejlődéstől. Nos, ezúttal ne szégyeljük, hogy elmaradt, sőt tegyünk meg mindent abban az irányban, hogy ezt a késedelmet minél nehezebben tudja behozni. Állítsuk meg a magyar fejlődés óráját 1848 március 15-énél, mert a nyolcvanhat év, amely ezt a régi márciust a megbokrosodott európai népek mai márciusától elválasztja, nem a hagyományos sokévtizedes elmaradottságnak, hanem évszázados kulturplusznak fog számítani, a tisztultabb idők történelmében. Amikor egy egész félteke vad forradalmi lázzal rohan előre kiszámíthatatlan fordulatok felé, mi forduljunk hátra, kanyarodjunk vissza a múltba, hogy az igazi magyar és európai jövővel idejében találkozhassunk! Edén föpecsétőr beszámolt európai körútjáról London, március 14. Az alsóházban az interpellációk befejezése után Morgan Jones munkáspárti képviselő az ellenzék nevében megnyitotta a leszerelési vitát és felkérte Edén föpecsétőrt, tájékoztassa a házat európai körútjának eredményéről. Eden válaszában kijelentette, hogy útjának célja kizárólag az angol javaslat megmagyarázása és az érdekelt főhatalmak álláspontjának megismerése volt. Egy bizonyos nagyhatalom válasza mindeddig nem érkezett meg Londonba. A leghatározottabban cáfolja azt a híresztelést, mintha nézeteltérések merültek volna fel Anglia és az Egyesült Államok között. Hangsúlyozza hogy az egyik legbiztatóbb jel az angolamerikai állandó szoros együttműködés. A leszerelés legfőbb akadálya a kölcsönös bizalom hiánya. A franciák biztonsági követelése régi fájdalmas emlékeken alapul. Németországnak az a meggyőződése, hogy neki ugyanolyan joga van a biztonsághoz, mint Franciaországnak. Ezt a két álláspontot összeegyeztetni nem könnyű feladat, de az összes válaszok beérkezte előtt nem volna időszerű az állásfoglalás. Arra a kérdésre, hogy le kell mondani a leszerelés minden reményéről, határozottan tagadóan válaszolt. Nem kell a valóságnál sötétebb képet festeni. Viszont az értekezlet meghiúsulása esetén minden országnak módosítania kell majd fegyverkezését, mégpedig Angliának a legsürgősebben, mert Anglia eddig önként jelentékenyen csökkentette haderejét. Ha erre kerülne a sor, nem hiszi, hogy még a legkétségbeesettebb fegyverezési verseny is biztonságot nyújthatna. Sürgős szükség van a megegyezésre az angol javaslatok alapján s vissza kell állítani a népszövetség teljes tekintélyét, amelyet az csak akkor élvezhet, ha az összes nyugateurópai nagyhatalmak tagjai közé tartoznak. Angliának nincs oka megbánni, hogy elküldte az emlékiratot, amely legalábbis szűkítette az ellentéteket és más országokra is felelősséget hárított. Meggyőződése szerint egyetlen ország sem kívánja a leszerelési értekezlet végleges kudarcát és ha az összes nemzetek az angol emlékirat szellemében folytatják megbeszélésüket, nincs ok a kétségbeesésre. Az észtországi fascista mozgalom likvidálása Tallinn, március 14., A., szabadságmozgalommal kapcsolatos letartóztatások tovább folynak. Szerdán reggel letartóztatták Avisont, Dorpat polgármesterét és Aaremaa városi tanácsost, továbbá Tallinban Seimaim nyugalmazott ezredest, aki az Oroszország ellen folytatott szabadságharc legismertebb tisztjei közé tartozott. A letartóztatottak között van azonkívül több tartalékos tiszt és ügyvéd, valamint sok tisztviselő. Pecsurban például letartóztatták a telekkönyvi hivatalnak majdnem egész tisztviselői karát, továbbá a békebírót. Észtország déli részében az egyik község orvosi segítség nélkül maradt, mert az orvost és a gyógyszerészt is letartóztatták. Felsőpahlenben a kórház vezetőorvosát abban a pillanatban tartóztatták le, amikor éppen műtétet kellett végeznie. A műtét már rendőri őrizetalatt történt meg.