Ujság, 1935. július (11. évfolyam, 147-172. szám)

1935-07-21 / 164. szám

i­­­ bocsátásait a piac pillanatnyilag alacsonyabb árfolyamokkal értékeli. Csak az Angol-Magyar Banknál leli az igen magas záloglevélárfolyam magyarázatát nyilvánvalókig abban, hogy ez az intézet az emisszió kétharmadát már vissza­vetette, úgyhogy e záloglevelek majdnem telje­sen eltűntek a piacról. A mérlegekből kitűnő záloglevélforgalom (1000 pengőben, a dollárt és a fontot arany­­paritásokon számítva át pengőre) Belvárosi Takarék 28.037 17.435 Moktár 24.772 16.747 Községi Takarék 19.017 13.116 Angol-Magyar Bank 15.656 5.131 Az egyes intézeteknek a múltban lefolyta­tott, e táblázatból kitűnő visszavásárlási politi­kája nyilván nem magyarázza meg eléggé a nagy árfolyamkülönbözeteket, hiszen pl. a Magyar-Olasz Bank, amelynek 7­­1 %-os záloglevelei ma 65%-on állanak, szintén vissza­vásárolta már kibocsátásainak majdnem a felét. Pillanatnyilag valamennyi intézet meglehetősen tartózkodik záloglevélvásárlásoktól, de persze lehet, hogy egyik intézetnél ez tartózkodás na­gyobb, másiknál kisebb. Ha nem ez a döntő, akkor igazán csak a vételien idézhette elő eze­ket a nagy árfolyamkülönbözeteket. Hogy pedig a „véletlen hatalma" ilyen nagyjelentőségűvé válhatott, annak csak a piac ama összezsugoro­dása és a kötések szporadikus volta lehet az oka, amely fejtegetéseink kindulópontja volt. 1931 végén 1934 végén Kereskedelmi Bank 75.358­) 57.1291) Pesti Hazai 60.045 42.069 Hitelbank 40.278 28.139 Magyar-Olasz 35.086 19.458 Le­számitoló Bank 35.583 18.159 Magyar Általános Takarék 30.314 15.235 Ij. Községi kötvényekkel együt VASÁRNAP, 1935 JULIUS 21 ÚJSÁG KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG Záloglevelek Hogy a közönség pénzbefektetési hajlandó­sága az utóbbi hetek folyamán erősen alább­hagyott, a fix kamatozású kötvények piacán talán még erősebben érezhető, mint a részvény­­piacon. A Budapest székesfővárosi kölcsönköt­­vényekben, valamint a Speyer-kötvényekben, amelyeknek forgalmában a spekuláció is erősen részt vesz, még csak van üzlet, viszont nagyon szporadikussá váltak a kötések a záloglevelek piacán, amely mindig meglehetősen mentes volt a spekulációtól és amelynek alakulását ennek következtében a kibocsátó intézetek visszavá­sárlásai mellett a magántőkések, biztosító tár­saságok, nyugdíjalapok vételei szabják meg. Amióta ezek a vételek erősen megcsappantak és így az üzlet folyamatossága megszűnt, az ár­folyamalakulás nagyon erősen függ a véletlen­től és erre magyarázható az a nagy irregulari­­tás, amely az egyes típusok árfolyamfejlődésé­­ben mutatkozik és a lefolyt héten kirí­v­ó­v­á vált. Említésre méltó mindenekelőtt a némely in­tézet 7%-os és 7­1%-os záloglevelei között mu­tatkozó nagy árfolyamkülönbözet. Az 1932. évi kamatlábleszállítási rendelet óta tudvalevőleg mind a két kategória után csak 5%-ot fizetnek az intézetek, úgy hogy a névértékre számított hozama a kétféle záloglevélnek ma teljesen egyező. Mindazonáltal például a P­e­s­t­i Ma­gyar Kereskedelmi Bank 7­­ %-os dollárzáloglevele 75%. -on, 7%-os dollárzálog­levele azonban csak 07%-on áll. Lehet, hogy egyes intézeteknél a 71/7% os záloglevelekkel finanszírozott kölcsönök lefedezésére egyelőre csak szintén 70/s %-os záloglevelek használhatók fel és ez okozza az árfolyamk­ülönbözetet. Fel­tűnő mindenesetre, hogy más intézeteknél a különbség kisebb, így a Belvárosi Taka­rékpénztár fontzáloglevelei közül úgy a 7%-os, mint a 7­1%,-os kategória 62% körül áll. A kölcsönök visszafizetése záloglevelekkel a mai törvényes helyzet szerint tulajdonképpen nincs is megengedve, de jelzálogadós körökben erősen remélik, hogy a kérdés végleges rende­zésénél — német minta szerint — nálunk is meg fogják engedni a jelzálogkölcsönöknek zálog­­­­levelek visszadása útján való leváltását. Hogy a­­ törvény annak idején elő fogja-e írni a 7%-os és 7­1 %-os záloglevelek megkölünböztetését, az fogja csak végleg eldönteni, vájjon jogosult-e a mai árfolyamdifferencia. Egy másik erős differencia mutatkozik a dol­lárra és a svájci frankra szóló záloglevelek ár­folyama között, mégpedig az utóbbiak hátrá­nyára, így a P­e­sti Magyar Kereske­delmi Bank 7%-os dollárzáloglevelei, mint már említettük 67%-on, 7%-os svájci frank­záloglevelei azonban csak 51—55%-on állnak. A Pesti Hazai Első Takarékpénz­tár Egyesület zálogleveleinél valamivel nehezebb az összehasonlítás, mert itt a dollár­záloglevelek 7x 3%-osak, m­íg a svájci frank zá­loglevelek 7%-osak. Ennek következtében a két­féle kibocsátás árfolyamkülönbözetében úgy a 7Vs-es és a 7-es emissziók közötti, mint a dollár és a frank-értékek közötti differencia kifeje­zésre jut és a különbözet különösen nagy. A 7*4 %-os Hazai Takarék dollárzáloglevél mint­egy 75%-on, a 7% os Hazai Takarék svájci frank-záloglevél mintegy 61%-on áll; a két tel­jesen egyforma kamatozású papír közül az egyik körülbelül 140%-án áll a másiknak. A tényleges hozama ennek következtében a 7­­ %-osnek a 7%-osnak 9­/8%,• igaz, hogy svájci frank-záloglevelekben csak igen kis tételek van­nak a piacon. A nagy árfolyamkülönbözet való­színűleg onnan ered, hogy a közönség a dollárt ma többé-kevésbé stabilizáltnak tekinti, míg a svájci frank jövőjével még mindig nincsen tisz­tában és fél az esetleges leértékeléstől. A kibo­csátó intézetek elsőrendű bonitását tekintve, kisebb szerepet játszik valószínűleg az a meg­gondolás, hogy a svájci­ frank záloglevelek fede­zete dolárkölcsönökből áll, amelyek a dollár árfolyamesése és az aranyklauzula felfüggesz­tése következtében ma nem képezik a zálog­levelek teljes összegű ellenértékét. Igen feltűnő végül az a differencia is, amely a különböző intézetek egyező kategóriájuk zá­logleveleinek árfolyamai között mutatkozik. Így például 7­1%-os, dollárra szóló záloglevelekre lefolyt hét végén a következő árfolyamok vol­tak hallhatók: Angol-Magyar Bank 80 Pesti M.­kereskedelmi Bank 75% Pesti Hazai Első Takarékpénztár 75% Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank 70% Magyar-Olasz Bank 65% Magyar Földhitelintézet 55% A Magyar Földhitelintézeti zálog­leveleknek (amelyekben egyébként a forgalom aránylag nagyobb, mint az egyéb intézetek zá­logleveleiben) csekélyebb értékelése nyilván az agrárkrízissel, a gazdavédelmi intézkedésekkel és a mezőgazdasági kölcsönökből álló fedezet ezek következtében beállott rosszabb megítélé­sével függ ösze. Hogy azonban a fővárosi nagy­bankok egymással egyező kategóriájuk zálog­levélkibocsátásai között miért mutatkoznak 15%-ig menő árfolyamkülönbözetek. Az intéze­tek visszavásárlási politikájával csak részben függhet ez össze, mert mint alábbi táblázatunk mutatja, éppen azok az intézetek vásárolták igen erősen vissza zálogleveleiket, amelyeknek a ki- K­üszöbön az ipari zártszám A kereskedelmi minisztériumban már készül a rendezek Az iparfejlesztésről szóló 1931. évi XXI. t.-c. 37. szakasza felhatalmazza a kormányt, hogy olyan iparágakban, melyek a belföldi szükségletet teljesen tudják fedezni, zártszá­mot lehessen elrendelni. A törvényhozás ak­kora fontosságot tulajdonított ilyen intézke­désnek, hogy a törvény előírja, illetve a kor­mány kötelességévé teszi, hogy az e részben kiadandó rendeletet a parlamentnek be kell mutatni. Többször történt már kísérlet, hogy e törvényes felhatalmazással éljen a kormány, de rendszerint olyan jelentős szempontok, vagy nehézségek merültek fel, melyek a be­avatkozást meghiúsították. Legutóbb a textil­iparban került napirendre ez a probléma, ahol egyes újabb alapítások, főként a nyers­anyagellátás tekintetében okoztak nehézsége­ket. Ilyen körülmények között az Újság érte­sülése szerint a kereskedelmi miniszter elha­tározta, hogy ebben a szakmában az orsókra nézve életbe lépteti a zártszám rendszerét. Ez az intézkedés — melynek visszaható ereje természetesen nem lesz és nem is lehet — a gyakorlatban kettős korlátozást fog jelenteni: nem engedélyezik új gyárak létesítését és a meglévőknél sem engedik az orsók szaporí­tását. Kivételt alkot a Jossua-féle alapítás, amelynek engedélye van a jelenlegi 5000 or­són kívül még 15.000 orsót üzembe helyezni. Amennyiben a rendeletet kiadja a ke­reskedelmi miniszter, az valószínűleg a 33-as bizottság elé fog kerülni. Egész kétségtelen, hogy rendkívül nagy­jelentőségű elvi döntésről van itt szó, amely­nek kihatását alig lehet pontosan megítélni. Az egyik oldalon áll az a körülmény, hogy latra kell vetni hazánk tőkeszegénységét s ezt figyelembe véve, alig lehet kétségbe vonni, hogy új alapítások a meglévő vállalatokba fektetett tőkét támadják meg. A közismert devizanehézségek mellett nem közömbös az sem, hogy az új alapítások rendszerint ve­szélyeztetik a meglévő vállalatoknak nyers­anyaggal való zavartalan ellátását. A másik oldalon azonban azt is figyelembe kell ve­nni, hogy új vállalatok alapításának tilalmazásá­val megakasztják új egyéni kvalitások és mű­szaki felfedezések kihasználását, nem is szólva arról, hogy zártszám esetén az átalakulás megmerevítése sokkal könnyebben következ­het be. Mindezekre való tekintettel a legna­gyobb érdeklődéssel várjuk az e részben teendő intézkedést. Újabb tárgyalásost indulnak meg az olasz-magyar kereskedelmi forgalom fejlesztésére Olasz delegáció érkezik Budapestre A magyar—olasz kereskedelmi forgalom ala­kulását időről-időre a két ország kormánya által kiküldött bizottság ellenőrzi. Ez a bizott­ság legutóbb májusban Rómában találkozott és ez alkalommal állapodott meg a magyar búza átvételéről is. Pontos elvi megegyezésre jutott római tanácskozása során a bizottság, amelyet az új magyar­-olasz klíringegyzeményben már érvényesítettek is, amennyiben lehetővé tették, hogy a magyar—olasz áruforgalmat, illetőleg az azzal járó fizetési forgalmat ne csak a koringen keresztül bonyolíthassák le az érdekeltek, hanem kompenzációs úton is lehessen Magyarország és Olaszország között árut eladni és vásárolni. Olaszországban eddig nem volt szokásos a kompenzációs üzlet és ezért a megindult for­galom az első hetekben sok akadályba ütkö­zött. A jövő héten azonban olasz delegáció ér­kezik Budapestre, ahol határozni fognak a kompenzációs áruforgalom ke­reteinek kibővítéséről és arról is, hogy a forgalom lebonyolítását e­gyszerűbbé tegyék. Az olasz—magyar kompenzációs üzletek szempontjából eddig különösen két nagy olasz műselyemipari vállalat, az Italo-Rayon és a Sina Viscosa jött számításba, amelyeknek je­lentékeny követeléseik voltak Magyarországon és ezeket a követeléseket mobilizálták magyar mezőgazdasági cikkek kivitele ellenében. A most meginduló tárgyalásokon nagy szerepe lesz ennek a két vállalatnak, de ezután már nem a régi követeléseket fogják felhasználni magyar áruk vásárlására, hanem újabb m­űselyemáruk, illetve fo­nalak szállításával fogják kompen­zálni a magyar exportot. Az olasz műselyem­­ipar kompenzációs ajánlatai meghaladják a tízmillió lírás keresetet. Az olasz—magyar tárgyalásoknak nagy jelen­tősége lesz a magyar kivitel alakulása szem­pontjából azért is, mert az utóbbi időben a ma­gyar exportőrök súlyt helyeztek volna arra, hogy az elszámolás tárgyát képező valuták ár­folyamát biztosíthassák, nehogy az árfolyamok változása következtében károsodást szenvedje­nek. Ez a kérdés mindezideig nem volt meg­oldható, de remény van arra, hogy a kompen­zációs forgalom keretében lehetővé fog válni az, hogy a szemben álló vállalatok között a­z árfolyamok biztosítását szolgáló megállapodások is létesüljenek. Magyar szabad kikötő Brémában A Norddeutscher Lloyd azzal a kéréssel for­dult a német kormányhoz, hogy Magyarország részére Brémában szabad kikötőt engedélyez­zen. A hajósvállalat azzal indokolja a kérést, hogy Magyarország kikötőforgalma Brémában jelentékenyen megnövekedett, most is növe­kedőben van, és ennélfogva a szabad kikötő engedélyezés indokolt. A brémai szabad ki­kötő kérdése nyilván azzal vált aktuálissá, hogy Olaszország újabban a kikötőin át lebo­nyolódó hajózási forgalom dí­jait Urában kész­pénzben követeli, míg Németországgal ezek a díjak klíringen át nyerhetnek elszámolást. A szovjet vasúti kerekeket rendelt a Diósgyőri Vasgyárban. Mint értesülünk, a szovjet ezer darab vasúti kereket rendelt a Diósgyőri Vasgyár­ban. A rendelés meghatározott időre való szállításra szól. Ezen próbaszállítmány után további ötezer darab megrendelést helyeztek kilátásba. A különleges mérete­zésű kerekek gyártását már meg is kezd­ték. A terminushoz kötött szállítás szüksé­gessé tette kétszázötven munkás felvételét. 33 Propagandát indít a magyar exportipar Egyptomibran A Magyar­ Egyiptomi Kereskedelmi Rt. elha­tározta, hogy­ Kairóban állandó mintakiállítást tervez. Kairóban máris kivettek ebből a célból a főváros legforgalmasabb pontján egy meg­felelő helyiséget. Az állandó kiállítás keretében akarják felhívni az egyiptomiak figyelmét arra, hogy Magyarországnak olyan fejlődő ipara van, amely az­­ország minden szükségletét el tudja látni. Az állandó kairói kiállítástól annál is inkább többet várnak, mert közismert az, hogy Egyiptomba "irányuló kivitelünk örvende­tes fejlődést mutat. Az egyiptomi exportban érdekelt ipari vál­lalatok GyOSz-ban ez ügyben értekezletet tar­­tottak, amelyen megjelent az Egyiptomi Keres­kedelmi Rt. igazgatója ifj. Horthy Miklós, va­lamint ugyancsak a társaság képviseletében-­ gróf Hessenstein György is. A Külkereskedelmi Hivatalt­­llunder Antal és táró Splényi képvi­selték, a GyOSz nevében Fenyő Miksa igazgató és Lengyel Géza jelentek meg az ülésen, de ott voltak úgyszólván az összes vezető iparok repre­zentánsai is. Az ülésen­­ megjelentek valamennyien egy­hangú lelkesedéssel járultak hozzá, a kairói ál­landó kiállítás megszervezéséhez és a vállala­tok vezetői késznek nyilatkoztak arra, hogy egy kollekciót azonnal útnak indítsanak Egyip­tom felé a magyar iparcikkek hathatós propa­gandája érdekében. Szabadlábra h­elyezték a Nasíci-jugoszláviai ex­­pon­ensét Az Eszéken most folyó monstre-per egyik­ vádlottját, a Nasic­ belgrádi exponensét, Lovric igazgatót — mint az ú­­j­s­á­g értesül — tegnap szabadlábra helyezték. A bíróságnak ez a fel­tűnő döntése, hogy a tárgyalás során helyez valakit szabadlábra, annak dokumentálására szolgál, hogy a szóbanforgó perben nem köz­vetlenül a Nasici van érdekelve, hanem 3 „Podravina“ cégű favállalat, amelynek részvé­nyeiből 50 százalék van csak a Nasici birtoká­ban, míg a másik fele a Gutmann bárói mnérde­­keltségé. A bűnügytől függetlenül tovább folyik Zágrábban a Podravina és több más érdekelt ellen az illetékbírság-ügy felülvizsgálása. Az eszéki monstreperben csak körülbelül nyolc hét múlva várható ítélet. 1­1 kereskedelmi egyezmény­ről kezdünk tárgyalni Török­országgal Török lapok jelentése szerint a magyar­ kormánnyal új kereskedelmi egyezmény meg­kötése iránt folytak tárgyalások, melyek ked­vezően értek véget. Az egyezmény alapelvei­nek tanulmányozása és annak aláírása céljá­ból rövidesen Budapestre utazik a török­ bizottság, melyben a külügyi és közgazdasági minisztériumok, valamint a török jegybank képviselői vesznek részt. ’ Megbízható helyen érdeklődtünk e híradás felől s amint halljuk, az megfelel a valóság­nak. .A magyar-török kereskedelmi egyezmény ismételt meghosszabbítás u­tán július 31-én lejár és a két kormány diplomáciai utám abban egyezett meg, hogy felül­vizsgálják, váljon meghosszabbítás helyett nem volna-a szükség a kölcsönös forgalom növelése céljá­­ból az eddigi egyezményen változtatni. Mind a két állam kormányában megvan a hajlan­dóság, hogy a gazdasági kapcsolatokat ki­szélesítsék, aminek tulajdonképpen a fennálló valutáris nehézségek állták és állják az útját. Ha tehát a szándékot nem is lehet esetleg megvalósítani, a két kormány intenciója bizo­nyára kedvezően fogja befolyásolni a magyar és a török bizottságok tárgyalásait. Igen érdekes különben, hogy a törökökkel eddig minden tárgyalás úgy a mi, mint más állam delegációja részéről Ankarában történt, de most a törökök előzékenysége nyilvánul abban, hogy ők küldik hozzánk delegációju­kat, mely a napokban érkezik Budapestre s a tárgyalásokat nyomban meg is kezdi. Olaszország bevonja a régi ezüstpénzt is Az olasz pénzügyminisztérium külön rende­letben közli, hogy az ezüstpénz beszolgáltatása nemcsak a jelenleg forgalomban levő 20, 10 és 5 lírásokra, hanem a régi veretű 1, 2 és 5 Ií­rásokra is vonatkozik. Éppúgy mint a régiek, az újabb ezü­stpénzek vétele és eladása tilos. Külföldi ezüstpénzek tekintetében azonban nincsen semmiféle tilalmi rendelkezés, ezeket venni, eladni vagy, megőrizni lehet.

Next