Ujság, 1938. április (14. évfolyam, 73-96. szám)
1938-04-09 / 80. szám
Budapest, 1938 szombat, április 9. ELŐFIZETÉSI ÁRAK Egy hónapra........................ 4.Lópengő Ausztriában egy hóra ...S Schilling Egyes számára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap 18 HU, vasárnap .......... 82 MN. Hétköznap Wienben „ 24 Grosehen Ausztria egyéb helyein 30 Grosehen Vasárnap______________40 Grosehen Ára 16 Hllél Megjelenik vasárnap az ünnepnap utáni napok kivételével minden napÚJSÁG XIV. évfolyam, 80. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, VI. Aradi utca 8—10 TELEFONI *1.207.57 1-207.56, 1-207-55,1-207-54 Budapest 62, postafiók 281 FIÓKKIADÓHIVATAL KULCSÜVKÖNYVTÁR (Tel.: 1-816-281 UTAZÁSI ÉS MEGYETJEGYIRODA (Telefon: 1-316-21 és 1-419-341 Erzsébet-kurut 43 (Royal-épület) KOVA* A költségvetés deficitmentes és kétségkívül az elgondolása — még Fabinyi Tihamér műve — reális. Csak az a kérdés, hogy a realitások megmaradnak-e úgyis, hogya megdicsért névtelen adófizetőnek boltbérgondjai vannak. És most vannak. Pedig, ha nincs zsidórendezés, az egeket hasogatná az optimizmus. Mennyi munka, micsoda forgalom, pénzforgalom, áruforgalom, idegenforgalom! A zsidórendezés nem tudott várni és az új pénzügyminiszter expozéja akkor készült, mikor még várt. ★ Darányi Kálmán miniszterelnök komolyan hiszi és el van tökélve, hogy ennyit adott és ennyivel be fogják érni. Pedig hát — nem kell a vesékben olvasni — a kezdeti siker után következik a többi. Darányi nem engedi magát túllicitálni s valószínű, hogy helyt áll. De ebben az esetben nincs meg, amit meg akart szerezni, a béke és fegyelem saját pártjában. Abarátságot apró ajándékok táplálják, a szerelmet nem adják olyan olcsón. Májusi eső! — rajongott Mecsér András. De magáról a jó Istenről szól a mondás, hogy adtál uram esőt, de nincs köszönet benne. • A szegedi egyetemen két tudós beszélt ünneplő közönség előtt. Áhítattal és lelkes hozzájárulással hallgatták.Gélei József rektor kérdezte a Nobel-díjas Szent-Györgyi ,Alberttól: Miért nem találjátok fel a béke szérumát? Nyilván politikai kérdés. Szent- Györgyi nem felelhetett a kérdésre, de hitvallást tett a tudomány mellett, mely az igazságokat kutatja és nem nyugszik bele, hogy a nap divatos jelszavait és pártnézeteket tegyenek az örök igazságok helyébe. Ebben is van politika. A tiszta tudomány magaslatáról letekintve az élet tülekedéseire és gyűlölködéseire. A tudósok politikát kevernek tudományukba. Akinek eszébe jut, joggal kifogásolhatja. Ellenben a politikusoknak, akikről szó van, senki sem vetheti szemére, hogy tudományt kevernének a politikájukba. Chamberlain az angol külpolitika alapelveiről London, április 8. Chamberlain miniszterelnök Birminghamban beszédet mondott és utalt rá, hogy bizonyos szerződések Franciaország, vagy Belgium megsegítésére kötelezik Angliát, ha ezeknek az országoknak egyikét vétlen támadás érné, de Anglia nem vállal ilyen kötelezettséget egyéb, távolabb fekvő államokkal szemben. Bár nem lehet tudni, meddig terjedhet egy háború, legalább fentartjuk azt a jogunkat — mondotta —, hogy magunk döntsük el, szükségesnek tartjuk-e a beavatkozást ilyen háborúba. A háborús megoldásra a jelszót csak arra adnám ki, ha meggyőződnék, hogy semmiféle más módon nem védhetnék meg szabadságunkat. Az angol-olasz tárgyalásokra vonatkozólag kis türelmet kért az ellenzéktől, amely oly hevesen elítélte azokat. — Nemsokára megkötjük az egyezményt — mondotta —, közzétesszük és ha önök akkor nem úgy találják, hogy nem a miniszterelnököt tették bolonddá, hanem az ellenzék tette bolonddá önmagát, akkor kész vagyok a kalapomat megenni. Politikánk két elgondolása: 1. az igazi tartós békét biztosítani, a béke valószínű megzavarásának okait megállapítani s az orvosszereket megkeresni. 2. Felfegyverkezni úgy, hogy senkinek se legyen kedve bennünket megtámadni. Ciano gróf Budapestre látogat London, április 8. A „Central News" jelenti Rómából. Ciano gróf külügyminiszter rövidesen Londonba utazik az angol-olasz egyezmény aláírására, majd egymásután ellátogat Varsóba, Bukarestbe, Ankarába, Athénba és Budapestre. 1867: XVII írta Kóbor Tamás Azzal a nyugalommal foglalkozunk a kormány zsidókérdés-rendezésével, melyet a rajtaütésszerű meglepetés ránk parancsol. A meglepetés nagyszerűen sikerült, mert nem vártuk ezt a kormánybejelentést, mely bármely szempontból nézve, nem látszik alkalmasnak ama politikai és gazdasági nyugalomnak megerősítésére, mely az utóbbi napokban a lelkeket betöltötte. Nem érthettük azt a többször hangoztatott kijelentést, hogy az ország építőmunkájából mindenki vegye ki részét azon a helyen, ahova hivatása rendelte, úgy, hogy hivatása helyéről eltávolítanak magyar polgárokat azért, mert zsidók. Nem vélhettük, hogy a buzdítás az ipari, kereskedelmi és pénzügyi pályákra való lépést nem előzi meg az e pályákra való készülés és a tanulnivalók megszerzése. Azt gondolván, hogy az ötéves terv munkát fog adni mindenkinek, nem gondolhattuk, hogy el kell venni a munkát azoktól, akiknek van, hogy jusson azoknak, akiknek nincsen. S a tisztességes megélhetés biztosítása, mindenkinek, aki dolgozni tud és akar, nem jelent egyet dolgozni tudók és akarók kidobásával a munkából és megélhetésből, melyre tanulással és gyakorlattal rászolgáltak. Nem hisszük, hogy a napokban beállott felleleező megnyugvást a kormány törvényjavaslata a gazdasági és társadalmi élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról megerősítette volna. Talán ellenkezőleg. A zsidókérdés rendezése, melyet az idézett vonzó körülírással jelöltek meg, kétségtelenül egyensúlyba hozta a kormánypártot, kiküszöbölvén az árnyalati különbségeket úgy, hogy az egyszerűen, jobboldali politikát kiszélesítette szélsőjobboldalivá és lecsendesítette a túlzókat azzal, hogy közeledett hozzájuk és változatlanul hozzátársult az ő követeléseikhez. De aligha biztosította a parlamenti légkörben a pártközi Treuga Deit, melynek a kormány annyi sikert és az ország annyi eredményt köszönhet s melyet most a pártpolitikai és úgynevezett világnézeti harc kirobbantása széttapos. A pártegység érdekében véget vetni a parlamenti békének és feldúlni a társadalom nyugalmát, a gazdasági munka egyenletes ütemét és fokozott teljesítőképességéről lemondani — minden politikai elfogultság nélkül állítjuk, nem mutat arányt az eredmény és ára között. A gazdasági élet minden, tere nyitva a keresztény ifjúság előtt. Lepje el, senki és semmi útját nem állja. Kész intézményeket talál, de ezeket ismerni és szolgálni kell, nem pedig egyszerűen beköltözni. Kétségtelen, hogy a tehetség megvan, a hivatottság elvitathatatlan, de éppen az ötéves fundamentális munka ideje alatt a műhely nem lehet kezdők gyakorló iskolája, melyben maga a tanuló akar a katedrára ülni. Ha az a nagy befektetés szakszerű avatottsággal történik, öt év alatt annyi új munkahely támad, hogy a kirekesztés tárgytalanná válnék. Ellenkező esetben nincs az a milliárd, mely el nem fogyna. Legkeményebb ostorcsapásait a kormányzói szózat azoknak szánta, akik forradalmasítanak és erőszakosan törnek az alkotmány ellen. A kormány és pártja kétségtelenül nem forradalmárok és amit tesznek, törvényesen és alkotmányosan teszik. Mégis áll a tétel, hogy „a magyar nép szabadságszerető, szabadság nélkül nem is tudnánk élni és a szabadság biztosítéka az alkotmány". Biztosíték, melynek léte nélkülözhetetlen úgyis, mint a szabadság alapja, úgyis mint a történelmi folytonosság megszakítatlan fonala. Akkor is, ha nem forradalom támadná meg, hanem törvényesen ütnek rajta rést- A zsidókérdés „rendezése" egészen törvényes formák között rést üt az alkotmányon. Az 1867 :XVII. t.-c. egyenlőjogú polgárokká teszi meg a zsidókat. Ugyanazzal a véglegességgel, amellyel az 1848-iki törvény felszabadította a jobbágyokat. Ezek a törvények az alkotmány élő testéhez tartoznak és ahogy nem lehet törvénnyel sem visszaállítani a jobbágyságot, a zsidóság egyenlőjogúságát sem lehet megszüntetni. Szerintünk még törvénnyel sem, mégkevésbé törvény ellen. Az 1867:XVII. t.-c. ma is érvényes törvény s a készülő zsidókérdés-rendezés beléje ütközik. Ennyire a néplét árja-törvény sem ment. A német nemzeti szocializmus forradalomnak vallja magát, mely eltörölte az egész német alkotmányt és tabularasan építette fel új rendjét, melynek útját semmi fennálló törvény nem állotta. A magyar alkotmány él és törvényei parancsolnak többségnek és kormánynak egyaránt és mig az 1867 :XVII. t.-c.-et nem törlik el, nincs törvényes alap arra, hogy a magyar polgárság egészéből kihasogassanak egy réteget és külön törvényes rendbe szorítsák. Az 1867:XVII. t.-c. nem olyan törvény mint egy adóreform, mely után az alkotmány változatlanul megmarad alkotmánynak. A zsidó egyenlőjoguságnak megszüntetése azonban az alkotmányon változtat. Azon az alkotmányon, melynek megőrzése a magyar szabadság biztosítéka és őrzése kötelessége mindenkinek, akit erre esküje kötelez. Ha a pénteken benyújtott javaslatokból törvény lesz, töméntelen nyomor és szenvedés zúdul ártatlan, jogfosztott emberekre. Merjük állítani, viselni fogják rendületlen ragaszkodással magyar hazájukhoz, de szinte elviselhetetlen rájuk a megalázás, mely ezzel a külön törvénygettóba zárással jár és kiváltja a dacosságot: mindent elvehetnek tőlünk, de a magyarságunkat soha. Széles mederben tárgyalja a felsőház a mezőgazdasági öregségi javaslatot József királyi herceg és Károlyi Gyula gróf a mezőgazdasági cselédekért A felsőház pénteken délelőtt folytatta az iskolajavaslatok vitáját. Széchenyi Bertalan gróf elnök bemutatta Imrédy Béla levelét, amelyben közli, hogy gazdasági miniszterré történt kinevezése folytán a 33-as bizottságban viselt tagságáról lemond. Azután megadta a szót a javaslat első szónokának, Steiner Miklós premontrei prépostnak, aki a javaslat szelektáló hatását méltatta. Finkey Ferenc koronaügyész arra mutatott rá, hogy a gyakorlati iskolák lényegesen csökkenteni fogják a szellemi pályák zsúfoltságát. Meskó Zoltán tábornok-orvos azt kérte, hogy a leányiskola növendékeit családi szellemben neveljék. Azután S. Bálint György a mezőgazdasági szakoktatás fontosságát hangoztatta. " Kóman Bálint a világnézeti harcokról A felszólalásokra Hóman Bálint kultuszminiszter válaszolt, aki bejelentette, hogy a vita során felmerült kívánságokat fontolóm veszi. A legközelebbi öt évben ötven önálló gazdasági szakiskola felállítását tervezi. — A világnézeti harcok korát éljük — mondotta —, százötven éve folyik már az eszmeáramlatok küzdelme, amelynek nyomán valami kaotikus zűrzavar keletkezik az emberek lelkében. Egyfelől a pesszimizmus, másfelől tíz iluzionizmus aratja diadalát. A lelkiválság tisztulását kívánja elősegíteni az iskolai reform. Az iskola olyan intézmény, mely a nemzeti közműveltséget gyarapítja, a színvonalat emeli. Ehhez egyben egységes, egészséges keresztény világnézletet is ki kell alakítania. A miniszter szavai után a felsőház általánosságban és részleteiben is elfogadta a törvényjavaslatot Azután vita nélkül fogadott el két pénzügyminiszteri jelentést, a biztosító díjtartalékok elhelyezésére vonatkozó jelentést, majd a cukorjavaslatot. József királyi herceg beszéde A mezőgazdasági munkások öregségi biztosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalására került most a sor, amelyhez elsőnek József királyi herceg szólt. — Régi szilárd meggyőződésem — mondotta —, hogy szociális kiegyensúlyozottságra van szüksége az országnak Európának ebben a viharsarkában. Az ország erejejava a falu, kell tehát, hogy talpra segítése főfeladat legyen. Távolról sem gondolok a munkanélküli segélyre, amely véleményem szerint erkölcstelen, helytelen és romboló hatású, de a tisztességes megélhetést elő kell segíteni. A magam részéről már 1927 júliusában követeltem a mezőgazdasági munkások rokkantsági biztosítását és kértem a kormányt, gondoskodjék erről a fontos munkásosztályról. Vess József miniszter akkor azt mondta nekem, hogy kész letérdelni a pénzügyminiszter előtt, csak hogy megadja erre a módot. De jött a krízis és a javaslatot félretették. — Gondoskodni kell azonban az özvegyekről és a munkát vállaló asszonyokról is. Szállítsák le a hatvanöt esztendős korhatárt hatvan évre, de le kell szállítani ezt a határt a tűzharcosoknál is. József királyi herceg azzal fejezte be beszédét, hogy Darányi miniszterelnök szavait idézte: „A legjobb szociális politika a jó gazdasági politika". Bíró Zoltán volt a következő felszólaló. — Mint munkájából élő ember, kénytelen vagyok kifogásokat emelni a javaslat ellen — kezdte beszédét —, mert a javaslat keveset ad. Ennek a javaslatnak bábája az az aggódó kapitalista felfogás, amely nem mert olyan terheket vállalni, amelyeknek vállalása pedig kötelessége lett volna. Ezután a cselédasszonyok sorsát ecsetelte. A cselédasszony ötször-hatszor is elmegy a halál előszobájába, hogy új katonát, új munkást szüljön, a cselédasszony nem őrzi a vonalait, nem vigyáz a formájára, az ő sorsáról is gondoskodni kell. Éppen ezért a javaslat hibáinak korrigálására akár adótöbbletet is vállalnék. * Károlyi Gyula gróf: Felelőtlen ember nincs! Károlyi Gyula gróf volt a következő szónok. Szeretné a javaslat , kiterjesztését, a korhatár leszállítását, bár nem kétséges, hogy így is súlyos megterhelést jelent.