Ujság, 1940. szeptember (16. évfolyam, 198-222. szám)
1940-09-05 / 201. szám
3 SKI&!**? ; "ENC JÓZSEF " RUVIZ készítették. De köszönetünk felkeresi egyenként azokat a százezreket is, akik fegyverrel kezükben állnak hónapok óta határainkon, hogy — ha kell — vérüket is áldozva — biztosítsák igazságunk diadalát. És köszönet jár azoknak a névtelen százezreknek, kik zászlók alá vonult hozzátartozóik támogatását panasztalanul, áldozatkész létekkel nélkülözték s a nagy cél érdekében műhelyeikben, gazdaságukban sokszor két ember munkáját is örömmel végezték. — Szivünk szeretete azonban nem ismer határokat Körülöleli azt a mintegy 700.000 magyart is, kik továbbra is idegen uralom alatt maradnak. Lélekben velük vagyunk és velük maradunk. Sorsuk minden fordulását a jó testvér szerető gondosságával figyeljük. , A képviselőház tagjai hosszasan megtapsolták az elnök szavait. Az elnök közölte, hogy Wirth Károly képviselő mentelmi jogának megsértését jelentette be. Jelentette továbbá, hogy a fővároskörnyéki választókerületben Wirth Károly lemondott képviselői megbízatásáról s helyette Kuhajda Vilmos nyújtotta be megbízólevelét. A főváros déli választókerületében Sütő Gyula nyújtotta be megüresedés folytán elnyert mandátumát. A megbízóleveleket kiadták az állandó igazoló bizottságnak. Teleki miniszterelnök beszéde Ünnepi csendben állt felszólásra Teleki Pál gróf miniszterelnök. Lelkesen megtapsolták és hosszasan ünnepelték. A miniszterelnök igy kezdte: — Azért beszélek erről a helyről, mert 1420 november 13-án innen voltam kénytelen előterjeszteni a trianoni béke elfogadását és miként a német-francia tárgyalások a compiegnei vasúti kocsiban történtek, én is úgy gondoltam, hogy szimbolikusan ma ide állok, hogy a trianoni békediktátum egy nagyobb darabjának letörése napján ezt a letörést ezzel is dokumentáljam. Az a béke, amelyet akkor ránk diktáltak, kényszerbéke volt. Lelkemben csengenek még annak a Himnusznak a hangjai, amelyek hátam mögött a kupolacsarnokban hangzottak fel akkor Azt jelentette ez a Himnusz, hogy ebbe a kényszerbékébe sohasem nyugszunk bele. Ezek a hangok a hitnek a szavai voltak. Nem is nyugodott bele a kényszerbékébe a nemzet Ki is jelentette: Nem, nem, soha! Azóta küzdöttünk évtizedről-évtizedre olyan eszközökkel, aminekkel lehetséges volt. Küzdött a nemzet azokkal szemben, akik hatalmon voltak, küzdött ott, ahol orvoslást remélhetett sebére, ahol megértést gondolhatott. — Nem találtuk meg a megértést azoknál, akik húsz éven keresztül az európai szupremácia birtokosai voltak. Inkább ott is az hangzott fel: Nem, nem, soha! Soha józanságot nem fognak gyakorolni. Amikor azután Olaszország vezető államférfia először elismerte nyíltan a magyar igényeket, s amikor Németország Hitler kancellár által az európai hatalmak élvonalára, majd élére került, akkor találkoztunk belátással, igaz, hogy a régi barátság, a régi fegyverbarátság, régi szimpátia, régi vonzalmak alapján is. De nemcsak ebből az okból, hanem abból az okból is, mert ezek a hatalmak az ii erejüket építő rekonstrukcióra használják és nem az állapotok megrögzött leszögezésére, amely állapotokról a nyugati hatalmak belátták, hogy tarthatatlanok, de mégsem volt meg a bátorságuk ezeknek megváltoztatására. „Tudtuk, hogy megjön az igazság napja . Mi nem estünk kétségbe az egész idő alatt. Tudtuk, hogy valamikor megjön az igazság napja. Kis nemzet voltunk és hosszú ideig a legújabb ideig fegyvertelenek voltunk. Úgyszólván csak a szellem fegyvereivel tudtunk küzdeni és ezekkel természetesen nem érhettünk el eredményt. Azután kiépítettük a magyar nemzet áldozatkészségéből hadseregünket, mihelyt lehetett, (Élénk éljenzés és taps.) és hihetetlen gyorsasággal. Ezt az elszántságot, a nemzetnek ezt az elszánt áldozatkészségét méltányolták barátaink is. A barátok azt is megkívánják, hogy a barát erős, magában bizó és tettrekész legyen. (Helyeslés jobbfelől.) A magyar revizió gondolata a tengelyhatalmak politikájának erősbödésével egyre előbbre jutott és amikor a körülöttünk mesterségesen felépített államok épületei omladozni kezdtek, akkor megindult a tulajdonképeni természetes folyamat. Akkor a mi napunk is felvirradt és ennek az erőnek hatása alatt, amely ezeket a mesterséges alkotásokat a tengelyhatalmak politikája következtében megingatta és összetörte, rövid idő alatt megjött az a pillanat, amikor egymásután tértek vissza területek az anyaországhoz. „Hamarabb jött a pillanat.. . Majdnem csodával határosnak merném mondani azt a gyorsaságot, amellyel ezek a területek visszatértek. 1919-ben kezdtük ezt a küzdelmet és én kétszeresére becsültem azt az időt, amikor majd megint visszaszáll minden, vagy pedig megindul az a folyamat, amely visszaállítja azt az állapotot, amely képessé teszi Magyarországot a Dunamedencében való teljes hivatásának betöltésére. Hamarább jött meg a változás. Pedig értetlenség állt szemben Németországgal és velünk. Ez az értetlenség tette azt, hogy Németország egy Istenadta vezérnek irányítása mellett önerejéből gyorsabban vált erőssé és hatalmassá (Éljenzés és lelkes taps a jobb- és baloldalon.) és ez hozta meg azt is, hogy hamarább jutottunk oda, ahol ma állunk. Minden szem Erdély felé fordult . A Felvidéknek és Kárpátaljának az anyaországhoz való visszatérése után az egész magyarság szeme immár kettőzötten Erdély felé fordult. Erdély felé, amely legnagyobb sebünk és legfájóbb sebünk volt. Amikor azután Oroszország megoldotta a maga problémáját, igen gyorsan, igen röviden és igen határozottan, akkor természetesen Magyarország és Bulgária is a két ország közvéleménye erősebben, hatalmasabban lépett fel nemzeti követeléseivel. Mi komolyan el voltunk szánva arra, hogy ezt a kérdést józan megfontoltsággal, békés uton oldjuk meg. Nem frázisból hangoztattuk békés revíziót, mert azt gondoltuk, hogy ha a józanság megjön, akkor valóban nem kizárt, hogy lehetséges ez az út. Mi megpróbáltunk tárgyalások útján megállapodást kötni Romániával, mégpedig úgy és abból a két okból, hogy egyrészt Európa békéjét Európának ebben a sarkában megóvjuk, egy olyan időpontban, amikor a békének itten való megzavarása akárki által messzemenő konzekvenciákkal járhatott volna, s azért is, hogy magyar vért és erőt kíméljünk. Nem találkoztunk megértéssel. Nem látták át a másik oldalon azt az óriási áldozatot, amelyet a magyar nemzet lelkileg, ha csak egy négyzetkilométernyi föld átengedésével is hoz. (Felkiáltások: Úgy van! Úgy van!) — A tárgyalásokról nem kell hoszszasabban beszámolnom. Mi komoly és határozott kompromisszumot ajánlottunk, eléggé tekintélyes, harmincezer négyszögkilométert meghaladó terület átengedésével, de erre még választ sem kaptunk, csak népcserére való ajánlatot, ami a világnak ebben a részében az erdélyi földön, a keletmagyarországi földön végrehajthatatlan. (Úgy van! Úgy van!) — Ha összehasonlítjuk a Felvidék a Kárpátalja és a visszatért Erdély és a keleti részek visszatért területeinek statisztikai számait, akkor ezek eléggé világosan beszélnek. Az első bécsi döntés területén 84,5 százalék a magyar és 11,9 százalék szlovák tért vissza, a kisebb nemzetiségeket nem említve. Kárpátalja területén 674.000 lakosból 500.000 a ruszin és 68.000 a magyar. A most visszatért területen pedig, ha a valószínű etnikai meg- A bécsi döntés . A döntést nem kell taglalnom. A döntés: területi döntés, elismerése tehát annak a princípiumnak, hogy itt nem népcserékről, hanem területi kérdésekről volt szó. — És most tessék megengedni, hogy egy pillanatra levessem miniszterelnöki mivoltomat és hogy mint ezeknek a kérdéseknek a szakértője — azt hiszem, kevesen foglalkoztak ezzel a problémával annyit, mint én — őszintén megmondtam, hogy ez a döntés a mai körülmények között Európának ebben a nehéz pillanatában és a döntőbíráskodásban a legnagyobb objektivitásra való törekvést mutatja objektivitásra, gondos mérlegelésre való törekvést olyan problémában, amelyen az is esztendőkig törheti a fejét, aki annak alapos ismerője. Ez a döntés országunkat, ezt a trianoni országból lassanként újra nagyra növő országunkat, 45.000 négyszögkilométerrel növelte meg. Ez a Trianonban maradt országnak pontosan a fele, mert az 91.000 négyszögkilométer területű volt. Vagyis tekintélyes növekedés. Visszakaptuk a Romániába szakadt magyarság legnagyobb részét, körülbelül 1.150.000 magyart számításaink szerint, visszakaptuk ezen az úton Székelyföldet, a székelyeket. A Székelyföld visszatérése olyan fontos tény, hogy ezt magyar ember előtt nem is kell kiemelnem. (Úgy van? Úgy vant) A régi országhatár Uzsoktól Zágonig a Kárpátok vonalán a mienk. PIERRE BLANCHAR és RENÉE St CYR felejthetetlen francia filmremeke: Ez az a film, amely hetekig volt beszédtéma Budapesten! LLOYD ♦ SAVOY ♦ PÁTRIA ÚJSÁG CSÜTÖRTÖK 1940 SZEPTEMBERE oszlást viszem, úgy, amint azt kiszámítottuk, 47 százalék a magyar és 44,5 százalék a román. Azt hiszem, hogy ezeknek a statisztikai számoknak így egészen röviden való összehasonlítása jellemzi a három területét, jellemzi a különbséget. Aki pedig a térképre néz és megfigyeli a nemzetiségek bonyolult együttlakását, az előtt világos, hogy nem lehetett olyan értelemben néprajzi határokat vonni, mint más területeken. (Úgy van! Úgy van!) Nehéz út a döntőbíróságig — Amikor azután a tumuseverini tárgyalások három összejövetel után sem vezettek semmiféle eredményre, akkor nem szívesen, de kénytelenek voltunk arra gondolni, hogy a tárgyalások teljes sikertelensége esetén másképen leszünk kénytelenek a kérdést megoldani. (Helyeslés). Mi mindent megpróbáltunk, hogy ez ne történjék meg, ne történjék meg különösen most, olyan pillanatban, amikor velünk szoros barátságban lévő és irántunk szoros barátságot mutató országok súlyos és nehéz küzdelmet vívnak, most ne zavarjuk meg ezt a küzdelmet és e tekintetben áldozatokat is hajlandók voltunk hozni. Eljött tehát az a pillanat, amikor a tengelyhatalmak késznek nyilatkoztak arra, hogy belemennek a döntőbíráskodásba és ezzel hajlandók olyan missziót vállalni, amit tudom, hogy nem szívesen vállaltak, mert óriási felelősség, rendkívül kellemetlen feladat bárkinek, aki vállalja. Az irántunk való barátságnak különös jele, hogy vállalták. Ezt a feladatot a náluk szokott gyorsasággal oldották meg, amelyért ismét hálásnak kell lennünk azért, mert ha ez a kérdés nem bonyolódott volna le gyorsan, akkor nagyon veszélyes állapotok állhattak volna elő, amelyek ránk és Romániára is veszélyt jelentettek volna. Fel fogjuk virágoztatni az erdélyi városokat — Magyar ember előtt nem kell külön beszélnem a visszakerült városokról sem. Egyesek sorsa megjavult, mások rosszabb körülmények között élnek. Megfelelő gazdasági intézkedésekkel ezeket a városokat ugyanúgy fel fogjuk virágoztatni, mint ahogyan fel tudtuk virágoztatni a határszéli városokat a trianoni békeparanccsal rájuk nehezedő nehéz körülmények között is. Már Kárpátalja visszatérésével kapcsolatban is hangsúlyoztam, hogy nagy és súlyos feladatot kaptunk: részben vállaltunk, részben kaptunk önszántunkból és saját elhatározásunkból. Korrekt és jó bánásmód a nemzetiségekkel • Húsz évvel ezelőttről még fülemben csengenek a kupolacsarnokból a Himnusz hangjai, amikor arra határoztuk el magunkat, hogy nem szűk kis nemzeti állam keretében fogunk élni, hanem folytatni akarjuk dunamedencei hivatásunkat. És megkaptuk ezeket a feladatokat kötelező ígéretek alapján, amelyeket azonban meg kell mondanom — jószántunkból és szívünkből tettük, mert a nemzetiségekkel való korrekt és jó bánásmódnak nemcsak a mostani megállapodás óta vagyok szószólója. Az elmúlt húsz év után új szerepünk Közép-Európában tulajdonképpen az a szerep, amelyet Magyarország a világháború előtt betöltött, illetőleg helyesebben, amelyet a XIX. század előtti időkben betöltöttünk. A meg r. Az ANGOL-MAGYAR LEÁNYNEVELŐ békélésnek ezt a szerepét kívánjuk most átvinni ezeken a mondvacsinált határokon, amelyek eddig a keleti, bihari, szatmári részeket és Erdély csonka visszatért részeit tőlünk elválasztották. Ezzel talán ezeknek a hangulatoknak, eszméknek és szándékoknak a megbékélés és a nemzetiségekkel való jó bánásmód elveinek nagyobb hatáskört is fogunk adni a jelenleg megállapított határokon túl is, ahol ez azoknak a magyaroknak fontos, akikre nem szűnünk meg gondolni (úgy van, úgy van!), akik túl maradtak ezeken a határokon, de akiknek érdekében szintén kötelezettségeket vállaltunk, amelyek felett immár sokan fognak őrködni. INTERNATUS. Zsicu urile,tajoknak tanulási lehetőséget és otthont nyújt., rituális ellátás. Budapest, XIV., Ida. Ures S. Városliget. Telefon MS-31S. Felvételek folyamatban. Teleki Pál gróf miniszterelnöki... mindazért, amit mondottam, a régi barátságért, a nehéz és háládatlan feladat vállalásáért, olyan pillanatban történt vállalásáért, amely igazán nem tartozik a könnyű pillanatok közé, hiszen ezek az államok kemény harcban állanak ellenfeleikkel. De köszönet jár a nemzetnek is, a nemzet minden tagjának! Azt hiszem, jó lélekkel mondhatom, hogy az eredmény,, amely előttünk fekszik, olyan eredmény, amelyen jogunk van örülni. (Úgy van! Úgy van!) Mint mondottam, a döntést hálával vesszük és a legnagyobb objektivitásra törekvően. Azok a magyar férfiak, akik felelősen intézték az egész kérdést, addig az időpontig is, amíg a tengelyhatalmak azután késznek nyilatkoztak a döntésre, természetesen cselekedhettek jót és követhettek el hibákat is. »Mi nem megtorolni, hanem építeni akarunk és fogunk“ — Most már csak az a kérdés, mi a teendőnk és hogyan készültünk fel ezekre a teendőkre. Nem akarok most a részletekbe belemenni, de jelentem a t. Háznak, hogy amenynyire lehetett, előkészültünk közigazgatásilag a bevonulás feladataira, igazgatásának berendezésére. Ismerjük az embereket, ismerjük a viszonyokat. Ezeknek alapján a részletekben is előkészültünk, elsősorban azzal az elvvel, hogy akik ott élnek — tehát általában véve az erdélyiek, de különösen azok, akik ott maradtak, ezt a húsz esztendőt ott kibírták, — ezek igazgassák önmagukat (Úgy van? Úgy van!) és igazgassál azokat, akik nem magyar anyanyelvűek, de velük együtt éltek, feledve mindazt, ami őket a húsz év alatt a másik oldalról érte. Mert mi nem megtorolni, hanem építeni akarunk és fogunk. (Élénk helyeslés) Remélem, hogy a gyakorlatban is be tudjuk tartani ezt a bölcsességet, mert mondani könnyebb valamit, mint a gyakorlatban végrehajtani. De ha azt mondom: azokat igazgatni, ez nem zárja ki azt — sőt ellenkezőleg —, hogy ne alkalmazzunk a közigazgatásban, különösen a nemzetiségek által sűrűn lakott vidékeken nemzetiségeket is. (Helyeslés.) Igyekeztünk gondoskodni arról, hogy mindenféle pillanatnyi hirtelen megtorlások, amelyek ilyenkor elő szoktak fordulni, megakadályoztassanak. (Élénk helyeslés.) Mind a civil, mind a katonai oldalon gondoskodtunk erről. (Általános helyeslés.) Remélem, hogy majdnem száz százalékig érvényre is tudjuk juttatni ezt az elvet. Azt hiszem, ezzel a néhány szóval jellemeztem a szándékot és ebben az ünnepélyes pillanatban talán nem szükséges részletesebb referátumot adni. A visszacsatolt keletmagyarországi és erdélyi területek visszacsatolására vonatkozó törvényjavaslatot természetesen még ebben a hónapban benyújtjuk. Hála a tengelyhatalmaknak — Hálánkat fejezzük ki elsősorban a tengelyhatalmaknak ... Ezekre a szavakra ismét felcsattant a taps a Ház minden oldalán. Élénk felkiáltások a szélsőbaloldalon! Éljen Hitler! Éljen Mussolini! Állandó lelkes éljenzés és taps kísérte a szavakat. A bizalmi kérdés felvetése későbbi időre marad . Ezért fel akartam vetni már ma a bizalmi kérdést, nyilván nem azért, hogy bizalmi vótumot keressek, vagy pláne tapsot, hanem egészen egyszerű lelkiismereti kötelességből, mert ilyenkor az ember azt érzi, hogy felteszi a kérdést és azt kívánja, hogy mindenki szavazzon, ahogyan jólesik. Ámde voltak, akik ezt úgy ítélték meg, hogy talán a pozitívumot keresem ebben a bizalmi válaszban. Ennek következtében ezt a kérdést nem teszem fel, hanem felteszem majd akkor, amikor a visszacsatolási törvényjavaslatot tárgyaljuk, vagy pedig bármikor máskor, amikor a képviselő urak ezt fel akarják vetni. Most ezeket akartam előadni és mint mondottam, bejelenteni azt, hogy a visszacsatolási törvényjavaslat már készül. Remélem, hogy rövid időn belül itt üdvözölhetjük Erdély képviselőit, akiket — gondolom — ugyanazon a módon kell behívnunk, mint ahogyan a felvidéki visszacsatoláskor történt a képviselők behívása. Azokat hívnák be, akik valamilyen időben képviselőkké, vagy a magyarság reprezentánsaivá megválasztottak, vagy valami votum legyen, amely kiküldetésüket igazolja. E szerint fogjuk őket kiválasztani. Természetesen a nemzetiségek választottjai közül is behívunk. Ezeket ugyanúgy gondolom meghívni . Ezeket akartam bejelenteni. Kérem, hogy szálljon üdvözletünk és szeretetünk azok felé, akiket holnap reggel hét órától kezdve már átölelhetünk és minden magyarok felé az új határokon túl, mindenfelé és minden irányban. A miniszterelnök ezzel befejezte beszédét. Lelkes éljenzés és taps köszöntötte, majd a képviselők ünnepi hangulatban elénekelték a Himnuszt. Bizonytalan időre elnapolták a Házat Tasnádi Nagy András elnök, tekintettel a folyamatban lévő nagyjelentőségű eseményekre, javasolta, hogy a Ház napolja el üléseit. Amint annak szükségessége felmerül, az elnök megteszi a megfelelő intézkedést a Ház összehívására. A képviselőház hozzájárult az elnök javaslatához. Ezzel az ülés délután negyedkettő tájban végetért. A felsőház ünnepi ülése A felsőház szerdán délután öt órakor tartotta meg az erdélyi részek visszatérése alkalmából ünnepi ülését. Magyarország előkelőségei ünneplő feketében gyülekeztek a felsőház folyosóján és csakhamar együtt volt a háznak majdnem valamennyi tagja. Az elnöki székben Széchenyi Bertalan gróf foglalt helyet, aki az ülés megnyitása után bejelentette, hogy az ülés napirendjén csak Erdély és a vele határos területnek a hazába való boldog visszatérésének ünneplése szerepel . Mindannyiunk lelkét — úgymond —, a Gondviselés iránt való hála és a történtek felett való öröm tölti el. Ebben az ünnepélyes hangulatban az elmúlt évtizedek fájó emlékei elhalványodnak és csak az a felemelő érzés tölt el bennünket, hogy győzött a magyar igazság. Mélységes hálával adózunk a baráti német és olasz birodalmaknak, azok kivételes nagy vezéreinek, Hitlernek és Mussolininak, a megbecsülhetetlen szolgálatért, hogy népeik szörnyű viaskodása közepette nem feledkeztek meg a magyar ügyről és hozzásegítettek bennünket vágyaink teljesüléséhez. Az elnök szavait hosszantartó taps szakította meg. Széchenyi gróf elnök azután következőképpen folytatta: — A most elért eredmény egy rég megkezdett munka gyümölcse. A felsőház hódolatteljes tisztelettel és szeretettel tekint vitéz Nagybányai Horthy Miklósra, Magyarország Kormányzójára, nemzeti felemelkedésünk vezérére ... A felsőház tagjai Horthy Miklós nevének megemlítésekor mind egy szálig felemelkedtek helyükről és perceken át tartó tapsviharral ünnepelték a kormányzót. Az ünneplés elültével az elnök így folytatta: ... Az ő céltudatos vezetése, bölcs előrelátása vitt el bennünket nemzeti vágyaink újabb kielégüléséhez. Köszönetet és hálát fejezünk ki a felelős magyar kormánynak, a miniszterelnöknek és külügyminiszternek példás, hazafias munkájukért. ÜDÜLŐ a Svábhegyen hatalmas fisparisban, gyermekeknek és felnőtteknek mérsékelt dijak. 1., Béla királyut 34. Tel. 165-170. Dr. FRENKEL BERNÁT vallástanár zsidó nevelőintézetében. 243 Centrum Pensio Te Won. 315-147. Kellemes, tiszta szobák ellátással, turistaszobákban is, rendkívül olcsón 0030 keveset használt ROYAL REMINGTON »UNDERWOOD «hí* lUtílíiFPIFK nagy irodai A26«.HiLJpfLpjL*HCLaMsL választékban ÍRÓGÉPÜZEM. VI. Jókai u. IU Tel. 12SK*