Ujság, 1942. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1942-01-04 / 3. szám

VASÁRNAP, 1942 JANUÁR 4 ÚJSÁG POLITIKAI ÉLET BÁRDOSSY LÁSZLÓ MINISZTERELNÖK „Magyarok az 1942. és küszöbén“ címmel vezetőcikket írt az Országépítés újévi számában. Megállapítja, hogy a múlt évben megtelt út fáradságos volt, de magyar nemzetünknek sok-sok áldást hozott. Hangsúlyozza: — A mi irtunk — a magyarság útja — egyenes, hitünk szilárd, akaratunk erős, szándékunk becsületes. Majd ezt fejtegeti: — Ne ringassuk magunkat abban az elképzelésben, hogy utunk szelíd lankák és virágos rétek között vezet majd. Nem. Ez az út ismét nehéz lesz. Szakadékok és ingoványok fogják szegélyezni. De hitünk, akaratunk, becsületes szándékunk iránytűje nem hagy majd letérni az egyenesről. — Számítunk ebben minden egyes magyar erős lelkére és kemény elszántságára. — Roppant erők küzdelméből egy uj világ készül megszületni. Ebben az uj világban ki kell építenünk és meg kell állanunk a helyünket. Az élet örök törvénye, hogy a természetben mindenért meg kell fizetni s mindenért meg kell küzdeni. Szent elhatározásunk, hogy a múlt tanulságain okulva, minden gondolatunkkal és minden cselekvésünkkel egészségesebbé, boldogabbá tegyük a magyar életet, hogy elősegítsük a magyar családok boldogulását, a nemzeti lélek kiteljesedését és a nemzet életerejének felfokozását. Az 1942. kilométerkőnél lélekben fogjuk meg mindnyájan becsületesen, jóakarattal egymás kezét és igy összefogva induljunk a további nehéz, de reményteljes útra. — Mindenki, aki vezet — bárhol és bárkiket vezessen, keveseket vagy sokakat, kicsinyeket vagy nagyokat — szeretettel, szerénységgel, emberséges és törhetetlen hittel vezessen. Mindenki, akit vezetnek és mindenütt, ahol vezetés alatt áll, ezzel a lélekkel, ezzel az önfegyelemmel, ezzel a felelősségtudattal, ezzel a szeretettel és hittel engedelmeskedjék.* REMÉNYI-SCHNELLER LAJOS dr. pénzügyminiszter érdekes cikket irt Az Ellenőr újévi számába a gazdasági egyensúly biztosításáról. — A legdrákóibb rendszabályoktól sem fogunk visszariadni — írja —, hogy fenntartsuk ezt a gazdasági egyensúlyt, amely összhangot jelent a különböző termelési ágak és a fogyasztás, a mezőgazdasági és az ipari árszínvonal, továbbá a fizetések és munkabérek között. A továbbiakban súlyos szavakkal megbélyegzi az álhírterjesztők munkáját, akik — írja — főleg három témakörrel operálnak: áruhiányról, drágaságról és inflációról terjesztenek álhíreket. A pénzügyminiszter leszámol ezekkel az álhírekkel. — Áruhiány világszerte mutatkozik — fejtegeti —, de gondoskodunk arról, hogy a nélkülözhetetlen külföldi árucikkeket hazai mű- és pótanyagokkal helyettesítsük. A drágaság viszonylagos fogalom és ennek az úgynevezett drágaságnak tekintélyes hányadát úgy kell tekinteni, mint az igazságosabb jövedelemmegoszlásnak egyik jelenségét és a termelés biztosításának egyik eszközét. Az infláció is alaptalan vád. Bankjegyforgalmunk emelkedésével örvendetesen megnagyobbodott országunk is és a termelés növekedése is hozzájárul ahhoz, hogy több fizetési eszközre van szükség. A pénzügyminiszter végül megállapítja, hogy a kormány céltudatos gazdaságpolitikájának eredményeként oázis vagyunk más országhoz viszonyítva.* AZ ORSZÁGOS NEMZETVÉDELMI BIZOTTSÁG káptalanja vasárnap, január 4-én, délelőtt 11 órakor ünnepélyes keretek között a Magyar Vasúti és Hajózási Klub nagytermében vitéz Nagybányai ifj. Horthy István államtitkár, MÁV elnökigazgató jelenlétében nyújtja öt Magyarország Főméltóságú Kormányzójának kitüntetését, a Nemzetvédelmi Keresztet, a kitüntetett vasutasoknak. IPO SZERELEM. Irta BABAY JÓZSEF Manapság nagy szó: Tea ... A fűszeresem előzékeny ember, telefonál, ha hozzájutott amolyan igazi, zamatos, „békebeli“ teához. Szeretem a teát, az izét szeretem, a zamiatát, valami tartózkodó eleganciával van teli, valami kényes és mégis kedves bizalmassággal. Sajnos, ezt a tartózkodó eleganciát ma drága pénzzel kell megfizetni. Van itt, a Városmajor táján egy kis kocsma. Már hajnaltájt kinyit. A napokban „hajnaltájt“ jöttem haza, gyalog, dideregtem, s közben fogadkoztam, hogy soha többé semmiféle családi vacsorára nem megyek el, legfeljebb ha az illető család a szomszédságomban lakik. Történetesen a Pasaréti-út végén áll a villa, ahol vendégeskedtünk. Az ember — odamenet — megfogadja: az utolsóelőtti villamossal hazajön. Aztán, ahogy a hangulat lombja kibomlik, se villamos, se taxi, bandukolhatsz gyalog. Felfagyottan értem a kis kocsmához. Telve volt egyszerű, hajnalban munkába induló emberekkel. Sűrü füst, ködös, kissé zugó beszéd, alacsony, ökölverte asztalok, hajnali menedékhely. Mit bánóan én , meleg van. És ott lóg a tábla és ezt hirdeti: „Igazi, finom béketea rummal és anélkül“, így. Anélkül. Hát kértem egy béketeát nem anélkül, bocsánat, rummal . .. A konyhába vezető sarokban három férfi ült. Ők is teáztak. Mellettük kaptam helyet. Egy pillanatig figyeltek, talán nem is a szemükkel. A ruhájukkal a ruhámat. Aztán tudomásul vették, hogy ott ülök mellettük s beszélgettek tovább. A hangjukban melegség lobogott. Szavaikban hit volt. Ujjongani szerettem volnal Hiszen ez gyönyörül Ez a három hajnali, kemény férfi szerelmes ... Ezek kopott és nehéz öltönyeik alatt ragyogó szivet viselnek! — Az én Katim — mondta a legvastagabb bajusza —, az én Katim, ha meghallja a hangom, hát nevet. A szivivel nevet. Az én Katim.— Sohse fog úgy röszketni énérettem senki ezen a rossebes világon, mint a Sárám. Én mondom! Én ám! — hullajtotta a szívbéli szót a legfiatalabb. De a harmadik, egy kissé csúcsosfejü, sovány ember se fukarkodott s igy sóhajtott: — Hát magam is amondó vagyok, hűségesek ők. Tisztán érzik amit éreznek. Nem csoda, ha az ember viszonozza. Kati. Sára. Marica. Milyen szép, hogy igy szeretik egymást. Olyan jó érzéssel ültem mellettük. Halló! Kérek még egy „igazi béketeátrummal . . . Vagy anélkül ... Aztán fizettünk. Mentünk. Kati, Sára, Marica ott álltak s vártak hűségesen a kocsma előtt — kocsiba fogva. A hátukon pokróc. Az én teázó, szerelmes szavú barátaim kocsisok voltak, a székesfőváros szolgálatában ... ANGYALOK ELAKADÁSA Írta Móra Ferenc Egy olvasónk írja: Az Újság karácsonyi számában olvastam Móra Ferenc humoros írását. Móra írásait azonban nemcsak derű és vidámság szőtte, át, költő volt ő, ihletett és igazi költő, aki sokszor látnoki lélekkel jósolta meg a jövőt. Prófétai szavát azután mély bölcsességgel tette még emlékezetesebbé. Egyik ilyen cikkéből — amely a Magyar Hírlap 1031. december 10-i számában jelent meg és amely a fenti címet viselte — vettem ki az alább következő részletet. Csak azt jegyzem még meg, hogy a cikk levél formájában Móra Ferenc unokájának szólt. ... Nem mondom bizonyosra, hogy így lesz, kis Ferencem, de olyan sok háznál lesz még igyebb is, hogy nem árt, ha te is előkészülsz a legrosszabbra. És megedzed a kis szíved arra is, hogy jönnek még olyan karácsonyok is, amelyeken úgy gondolsz vissza a mostanira, mint hogyha ezen valósággal hallottad volna az angyalok énekét és a kezeddel simogattad volna a betlehemi csillag aranyhaját. Most még, ha le nem szállnak is, legalább elsuhognak a föld felett Isten követei, rózsaszín szárnyuktól meg-megvitlan a sötét, valahonnan az elérhetetlen égi magasokból nagyon halkan, mint haldokló sóhajtása még te-le hallik, hogy „békesség, békesség“ és hallani még hangot, ha olyan is, mint a szívenszorított galambfiókáé, amelyik azt mondja: „szeretet, szeretet“. De te szegény kis jövendő, érni fogsz olyan karácsonyokat is, amikor az angyalok már meg se próbálnak lejönni a földre, ahová oly régen nem eresztik le őket. Kialszanak a csillagok és oly sötét lesz a föld, mint akkor volt, mikor a kőkalapácsos emberek bujkáltak rajta egymás elől, akiket, emlékszel, a szőregi házak udvarán szedtünk fel. És ha nagy lángok lobbannak fel az elsüllyedt szépségek omladékain, az elvadult mezőkből, a kőhalommá vált városokból, azokat a pokol köpi ki magából és jobb eltakarni azok elől a szemet, mint meglátni azt, hogy mivé lett az ember. Jobban szeretném, kis Ferencem, ha ezt már nem olvasnád, hanem megkérnéd anyukádat, hogy tegye el a fehérneműs szekrényébe a többi örökségedhez, olyan értékpapírok ezek, amelyeket a kedves jó végrehajtó bácsik nem találnak alkalmasnak a pengő belső értékének biztosítására még az esetben sem, ha a szekrény a haza dobjára kerül. Jobb szeretném, ha elő se vennéd addig, mig a te hajad is olyan fehér nem lesz, mint az enyim s csak akkor olvasnád fel Márta húgodnak is. Mire ti emberkort értek, akkorára csak az eszkimók tartják életben a hozzájuk menekült kultúrát, tudod, azok a bőrsubás emberek, a kis Larousse-ban, akiket te eszkimókusoknak hívsz. Ha eszükbe nem jut nekik, hogy ők is beletartoznak az emberi kultúrközösségbe s föl nem vétetik magukat a Népszövetségbe, akkor ezek a fókavadászok fogják majd visszavezetni a kultúrát az autókon és repülőkön csatangoló elvadult embercsordák közé. Akkorára szegény kis bogaram, sok mindenen keresztül fogsz esni, mert a te kis hazádra, bár se nem oszt, se nem szoroz a világ nagy számadástábláján, az csakúgy ráesik, mint a többiekre, a vigyázókra. Meg fogsz érni olyan borzalmakat, aminekről mi nem is álmodtunk, pedig mi is próbáltunk egyet-mást... Talán fogsz futni és bujkálni is holnap az elől, akit tegnap te rejtettél el és holnapután az csukat be, akit tegnapelőtt te szabadítottál ki — nem lesz benne szégyen —, mert ez a sorsa lesz mindenkinek. Úszó sziget lesz az életed és cethalak hátán fogtok kikötni mint a hajós Szindbád, nyárfapelyhek lesztek a szélben és nem fogjátok tudni, hol van a fönt és hol van a lent. De mióta a föld kiszabadult a napból s az anyag lelket kapott a földön, azóta még soha nem volt olyan zűrzavar, amelyikből az élet ki ne vágta volna magát és mire te olyan fáradtan hajolsz a papír fölé mint én most, akkorra megint érdemes lesz élni az életet — hiszem, hogy érdemesebb, mint valaha volt. És látod, akkorra szántam én neked ezt az írást, amikor talán megkocogtatod a sírkövemet, ha marad még belőle és megdobbantod fölöttem a földet, fölöttem, akit jónak és okosnak ismerték, eltekintve bizonyos személyi kérdésektől, amelyek leginkább ebéd idején szoktak köztünk fölmerülni. Számadásra hívsz, azok képviseletében, akik most vagyunk öregek és azok nevében, akik akkor lesztek öregek. — Miért tettétek ezt velünk? Fiam, ne üsd meg nagyon a sírkövemet és puhán ejtsd fölém a lábad, mert: nem mi tettük! Sokan voltunk jók és okosak, milliók, liz- A SZENVEDÉLY TRILÓGIÁJA. AZ AMERIKAI KAPITALIZMUS REGÉNYE, EGY MILLIOMOS ÉLETE ÉS KARRIERJE 5 kötet, 1150 oldal_______ Ára fűzve .... 20.50 P Kötve.................... 24.80 P Kapható minden könyvesboltban és Ibusz-pavillonban Kedden, január 6-án déli ksl órakor magyar műkorcsolyázó bajnokság a városligeti műjégpályán. Jegyek a BKE irodájában. Telefon 220-455, milliók, százmilliók, mi voltunk többségben, akik nem akartunk mást, csalja magunk mindennapi kenyerét a más kára nélkül, csak a munka békességét a más megtiprása nélkül, csak a pihenés örömét a más könnye nélkül. Mi tudtuk, ami jön, mi nem tévesztettük el, hogy a kétszerkettő négy, mi megmondtuk, hogy a vulkánt nem lehet betömni, de idejében el lehet menteni az ortjából mindent — de mi csak parasztok voltunk a világ nagy sakk játékosai kezén és ők nem hitték el nekünk, hogy velünk együtt ők is elvesznek. Már rengett a föld, már fojtott a füst, már fröccsent a láva s ők még mindig ültek a játékasztalnál, számolgatva, mércsikélve, cselezve, ki reszketve, ki dölyfösen, ki cinikusan, ki mohón, de mind ostobán és vakon, vakon, vakon, mint az egynapos macskakölyök! Tudom, fiam, hogy a ti szemetekben ez nem lesz mentség, mert titeket bátor emberekké öregít, az új világ kapunyitóivá az a kegyetlen, barbár tusa, amiben ki fogjátok verekedni a ti sarjadékaitok szép életét. Az ősember is a jégkorszak nyomorúságaiban találta ki a tűzcsinálást. De minket — ha fel nem tüzelitek a könyvtárainkat, amiket az első világháború se becsült anynyira, mint egy rohamkész, azokból megláthatod —, minket egy opportunus kor nevelt a maga képére, az örökös megalkuvások mezein tengődő óriási nyájjá, amelynek szét kell zülleni, mert rég kiveszett belőle az a tehetség, hogy maga irányíthassa a sorsát. Mi már nem leszünk olyanok, amilyenek szeretnénk lenni, csak amilyenek lehetünk. Ezért simogasd meg majd hangjainkat elnézéssel, Ferencem, akkor, mikor újra visszaszoknak az angyalok a földre, ahonnan mi elvadítottuk őket. Szegény emberek nyerték az erdélyi kölcsön ötvenezer pengős nyereményét Az Erdélyi Nyereménykölcsön első húzásán két szegénysorsú embertársunk nyerte az ötvenezerpengős nyereményt. Nem rokonok a szerencsés nyerők, nem is ugyanazon a helyen vásárolták 100—100 pengős félkötvényüket: az egyik a BSzKIU alkalmazottja, kocsivezetőlakatos, a másik pedig HÉV-pályamester. A 750.000 pengős főnyereményt Tóth István nyug. kultuszállamtitkárnak juttatta a szerencse. A kisebb nyerők soraiban is nagyszámban szerepelnek szegény emberek. Itt említjük meg, hogy az IBUSz nagyobb összeget jegyzet az Erdélyi Nyereménykölcsönből, összesen hatvanezer pengőt, mégpedig oly módon, hogy az intézet 10.000, a nyugdíjpénztár 10.000, a tisztviselők pedig 40.000 pengőt jegyeztek. Magyarország a külfödi sajtóban BERLIN: A Stuttgarter Neues Tagblatt folytatja cikksorozatát azokról a hatalmakról, amelyek új világrendért küzdenek. „Magyarország erősíti állását“ című budapesti jelentésében magyar kérdésekkel foglalkozik. A többi között ezeket írja: Antikor Magyarország elsőként csatlakozott a kominternellenes és a háromhatalmi egyezményhez és ezzel egyúttal az ezekben az egyezményekben kifejezésre jutott európai újjárendezés arcvonalához, ez megfelelt Magyarország kezdettől fogva elfoglalt alapvető politikai magatartásának, amelyet a trianoni bilincsek széttöréséért folytatott elkeseredett küzdelem váltott ki. A Münchner Neueste Nachrichten „Magyarország feladatai" című budapesti jelentésében többi közt a következőket írja: — Magyarország abban a szerencsés helyzetben van — különösen kitűnik ez, ha visszapillantást vetünk a most elmúlt esztendőre —, hogy céltudatosan követett nemzeti érdekei messzemenően azonosak azokkal a feladatokkal, amelyeket Európa újjárendelt, követel tőle.