Ujság, 1942. június (18. évfolyam, 123-145. szám)

1942-06-25 / 142. szám

II ESTÉLY 1942 Niff, Janim. Senor Jorge urugay-i állampolgár évek óta a francia Riviérán él. Gannes-ban van a villája, úgy hívják Le Coteau, ami magyarul hegyoldalt jelent. Szép, finom, igazi rivierai villa, elég ránézni kívülről és az ember tudja, hogy mögötte még sok más minden kell hogy legyen. Az ilyen luxusvilla csak a gyémántgyűrű. Gazdájának biztosan vannak házai Montevideóban, ki tudja, talán egy egész utcasor, gyárai, ültetvényei és természetesen barátai is. Az ilyen villa tulajdonosát nem szokták cserbenhagyni az emberek. Amivel semmi rosszat nem akartam mondani senor Jorgeról, aki különben, mint értesülök, igazi kulturférfiú. Vannak finom képei, szereti a zenét, kedves, jószívű, meleg ember. Ezt mindjárt gondoltam. Jutalom sosem jár érdem nélkül, akinek ilyen villája van, abban az emberben, mint szokás mondani, kell hogy legyen valami. A múlt szombaton estélyt adott barátai tiszteletére. A meghívottak között volt az egyik Parma-Bourbon herceg, a monacói fejedelemség trónörököse, egy Radziwill herceg, egy Zamoiski gróf, aki egyébként az utolsó spanyol király atyafia és a francia Rotschildok közül az egy fia. Másik nevét nem tudom. A Le Coteau redőnyeit lehúzták, az asztalokat Lisszabonból terítették. Hideg húst, sonkát, szárnyast, halat, pástétomot, konzervtejet, vajat, sajtot, befőttet, jamet, cukrot, lisztet, tojást, zsírt, olajat, rizst, zöldfőzeléket, fűszert, bort, likőrt, kávét, csokoládét, teát, szivart, cigarettát. Hiába, mondhatnak akármit, az emberek jók és nem hagyják el egymást. Csak érteni kell hozzá, hogyan nyerjük meg rokonszenvüket. Fehér szmokingos inasok szolgáltak fel és a Le Cateau összes termeit kinyitották, a zöld szalont is. Erre tessék emlékezni, mert ennek a szobának szerepe lesz a történetben. Sokan voltak és jól érezték magukat. Ettek és ittak, műveit társalgást folytattak, bridgeltek, közben ettek és ittak és aztán megint ettek és ittak. A hölgyek szépek voltak, fiatalok és akik nem voltak fiatalok, azok kellemesek voltak. A hangulat bensőséges volt, mindenki kedves volt a másikhoz, az arcok kipirosodtak, a szívek megoldódtak. Az a bizonyos jó, meleg emésztési hangulat terjeszkedett el a Le Coteauban. A háziúr boldog volt, hogy az estély ilyen szépen, igazán ennyire várakozáson felül sikerült. Mindenki érezte, hogy erre a kedves együttlétre még sokáig fog emlékezni. Hajnalban még senki sem gondolt a hazamenetelre. Különben hogyan is lehetett volna? Majd mindenkinek le van állítva a kocsija. Mert benzint, azt nem küldtek Lisszabonból. A házigazda gondoskodott vendégszobákról. Beszélgettek, a trónörökös, a herceg, a grófnők. Műveit, korszerű beszélgetés volt heti husrációról, kenyérjegyről, ácsorgásról, fekete piacról, textilpontokról, kalóriákról, megint a heti husrációról, kenyérjegyről, cukorhiányról és közben evésről és ivásról is. Egyszerre az egyik vendég kivált a körből, lassan, halk puha léptekkel a buffethez ment. Macska mehet így az egér elé. A buffet előtt megállt, tányért vett, a tányér sérrel porcelánból volt és Rotschild báró belevágott egy ezüstlapáttal a fagylalthegybe. Egy nagyobb halmot lelapátolt belőle, aztán még egy tányért magasan meghalmozott és amikor ezzel is megvolt, egy harmadikat. A három tányér nehéz lett a fagylalttól. Mind a hármat bevitte a zöld szalonba, beleereszkedett egy magashátú karosszékbe, letette maga elé a három nagy tányér fagylaltokat. Rotschildi álom... És aztán elkezdett fagylaltot enni hajnalban egyedül. A történet poénjét reklamálja valaki? Ideírom. Megtörtént. Lakatos László Kivételezett felvehető-e házgondnoknak vagy házfelügyelőnek ? Az Újság június 18-i számában felsoroltam azokat a kivételezetteket, kik a 3530/1942. M. E. sz. házfelügyelői rendelet szerint házgondnoki és házfelügyelői állásukban továbbra is megmaradhatnak. Gépelési hiba folytán kimaradt a felsorolásból a végén a 16-ik kivétel: az a zsidó, akinek keresztény házastársa is házfelügyelőként van alkalmazva, szintén megmaradhat házfelügyelői állásában. Az 1942 június 17-én megjelent Budapest Közlöny helyesbíti a rendeletben előírt 2220/1940. M. E. és 8850/1941. M. E. sz. rendeletekre hivatkozást, kijavítja 2220/1941-re és 8550/1941-re, melyeket már így ismertettem. Közleményem megjelenése után többen kérdést intéztek hozzám, hogy a felsorolt kivételezettek vállalhatnak-e új házfelügyelői vagy házgondnoki megbízást? A házfelügyelői rendelet ugyanis nem intézkedik kifejezetten aziránt, hogy új állásokra kivételezettek alkalmazhatók-e? Ezért e kérdés megválaszolásánál a rendelet egész szerkezetének átvizsgálására van szükség. Az 1. § jelen időben zsidónak a rendelet hatálybaléptétől (1912 június 10-től) kezdődő alkalmaztatását tiltja és ezentúl csak a szigorúbb fajvédelmi törvény, az 1941 :XV. t.-c. és 16. §§-ai alapján engedi meg az új alkalmaztatást. A 2. §. a rendelet hatálybalépte előtt már alkalmazott zsidó házgondnokról és házfelügyelőről szól. E §. utolsó bekezdése hivatkozik a kivételezettekre azzal, hogy „az első bekezdésben foglalt rendelkezést (tehát nem az 1. §-ban foglalt rendelkezést!), nem kell reájuk alkalmazni. De már az a tény is, hogy a rendelet az új alkalmazásoknál a szigorúbb fajvédelmi törvényre utal, kizárja azt a lehetőséget, hogy a kivételezettek új alkalmazásra felvehetők lennének, mert hisz ez ellenkeznék a rendelet intenciójával, melyben a jelenre vonatkozólag legszigorúbb alapra kíván helyezkedni. Megerősítik ezt a magyarázatot a 6. §-ban foglalt büntető szankciók is, melyek szerint „kihágást“ követ el, aki zsidót házfelügyelőként vagy házgondnokként „alkalmaz“ és kihágást követ el az a zsidó, aki e rendelet kijátszásával házfelügyelői vagy házgondnoki alkalmazást vállal“. Nyilvánvaló tehát, hogy a címben felvetett kérdésre „nemmel“ kell válaszolnunk, vagyis, hogy az előbbi közleményemben felsorolt kivételezettek új házfelügyelői vagy házgondnoki (házkezelői) alkalmazást nem vállalhatnak, csak a régiek maradhatnak meg állásukban. Lny György dr. flerwsd Gyorsíró-bajnokok A Magyar Gyorsírók Országos Szövetségének most megtartott tavaszi versenyén Magyarország 1942. évi gyorsíró-bajnoka percenként 450 szótagos eredménye alapján Koppa György országgyűlési gyorsirodai fogalmazó lett. Idei győzelmével már negyedízben nyerte meg az országos bajnokságot. A bajnokság második helyezettje és egyben főiskolai bajnok ugyancsak 450 szótagos eredményével Vértes Gusztáv joghallgató, harmadik Kiss Károly joghallgató, negyedik Nagy István országgyűlési gyorsíró, ötödik Boksányi Nándor kecskeméti joghallgató. Országos diákbajnok 350 szótagos eredménye alapján Hardy Győző, a budapesti református gimnázium tanulója. Hölgybajnok Schmidt Kornélia magántisztviselőnő. Kerületi bajnokok: Hetényi András, a sümegi gimnázium tanulója. Halász István ózdi vasgyári felvigyázó és Boksányi Nándor kecskeméti joghallgató. Az idegennyelvű versenyek győztesei: Vértes Gusztáv (német), Kiss Károly (olasz), Hardy Győző (francia), aki ezzel a dolgozatával és diákbajnoki dolgozatával a MTI 100 aranykoronás Fabro-díját nyerte. A fiúgimnáziumok csoportjában első a budapesti református gimnázium. A kereskedelmi iskolák versenyében első a kaposvári községi kereskedelmi középiskola, a leánygimnáziumok csoportjában a budapesti Erzsébet Nőiskola leánygimnáziuma, a kereskedelmi szaktanfolyamok csoportjában első a budapesti Gyakorló Kereskedelmi szaktanfolyama, a polgári iskolák csoportjában a kispest-munkástelepi polgári, a gyors- és gépiró szakiskolák győztese Radnai Béla gyors- és gépíróiskolája. A tanulói gépiró versenyben ugyancsak a Radnaiiskola győzött. ÚJSÁG PÉNTEK, 1942 JÚNIUS 20 FÖLDALATTI GYÁRTELEPET helyeztek üzembe Svédországban Eskilstunának, Svédország egyik legnagyobb gyárvárosának közelében. A külföldi sajtó ennek a gyárépítkezésnek nagy jelentőséget tulajdonít, mert ez az első kísérlet arra, hogy egy nagy gyártelepet kezdettől fogva úgy tervezzenek, hogy az teljesen a föld felszíne alatt, tehát légitámadások ellen tökéletesen megvédve nyerjen elhelyezést. A gyártelepet a Bolinder—Munktell gépipari vállalat építtette. A legmodernebb higénikus és világítási szempontok szerint berendezett műhelyeket a nyers sziklába vágták. Kívülről semmi sem látszik a hatalmas gyártelepből. Az építkezési költségek nem voltak nagyobbak, mint egy hasonlóarányú „normális”1 gyárépítkezésnél, az építkezés fenntartásának költségei pedig sokkal kisebbek, mint a föld felszínén álló gyártelepeknél. Éppen azokat az anyagokat sikerült ily módon megtakarítani, amelyekben Svédország hadiiparra való átállás következtében hiányt szenved, tehát cementet, üveget stb. Világítási effektusok, fanvirágcsoportok, különböző falburkolatok segítségével sikerült a műhelyekben dolgozó munkások számára olyan hatást elérni, mintha a föld felszínén álló, szabad tér felé ablakokkal rendelkező műhelyekben dolgoznának. Újfajta szellőztetési gépezetekkel sikerül a műhelyeket mindig tiszta levegővel ellátni. Ugyancsak modern fülű- és hűtőberendezésekkel elérték a hőmérsékletnek normális temperálását A szériagyártelepen, amely teljesen bomba-, gáz- és tűzbiztos, mintegy ezer munkás fog dolgozni. ★ A TENGERI HADVISELÉS új módszeréről már megemlékeztünk. Az angol és amerikai lapok katonai munkatársainak legfőbb témája az utolsó hetekben a tengeri hadviselés átalakulása. Amerikai katonai körök egyöntetűen az új hadviselés mellett szállnak síkra és nem győzik hangoztatni, hogy a csatahajók korszaka végleg lejárt és a tengereken is a légierőké a vezető szerep. Ezt az Amerikában ma uralkodó felfogást elkeresztelték „tiszta légi elméletnek“. Az angol katonai szakírók legnagyobb része azonban a tengeri küzdelemben még mindig kezdeményező jelentőséget tulajdonít a flottának. Az első angol katonai szaktekintély, aki teljesen az új felfogás mellé állt, Cunningham tengernagy, aki nem tévesztendő öszsze a hasonló nevű, Líbiában Romíneitól vereséget szenvedett tábornokkal. Feltűnést keltett, hogy két nagyon tekintélyes katonai szakíró, Ronald Walker, a News Chronicle és Austin, a Daily Herald katonai szakértője az utóbbi hetekben teljesen a „tiszta légi elmélet”” álláspontjára helyezkedett. Walker és Austin véleménye szerint annak a hatalomnak, amely a légi fölény birtokában van, egyáltalán nincs szüksége nagy csatahajókra, sőt cirkálókra is csak nagyon kis mértékbel kell támaszkodnia; szerintük a bombázók végleg legyőzték a csatahajókat. A csatahajó lényegileg a lidegek terepe. A bombázó azonban sokkal hatásosabban tudja betölteni nagyobb hatósugaránál, gyorsabb, szabadabb hely változtatásánál fogva a tüzérség szerepét, mint a csatahajó és cirkáló. A csatahajó helyére a repülőgépanyahajónak kell kerülnie. Ez az állásfoglalás lényegében elismerése a japán, német és olasz légierő által kivívott nagyszerű eredményeknek. „Hivatás ez, nem mesterség...“ Százötven ápolónőjelölt vizsgázott a Szívkereszt Szövetség évzáró vizsgáján Aréna módjára lépcsőzetesem körbefutó ülőhelyek keretezik a fehércsempés, porcellán mosdókkal ellátott középpontot. Ahonnan ezúttal kellemes meglepetés hiányzik a gördülő* tolókocsi, hiányzik a fehér vásznakkal letakart beteg, hiányzik az orvosság és éterszag, hiányzanak a fehérköpenyes, gumikesztyűs orvosok. Csak mosolygósképű professzorok sürgölődnek odalenn a „mély vízben", míg az egyre emelkedő arénában pontosan százötven leányfej virít. Csivitelnek, fecsegnek, csipognak, trécselnek a szőke, barna, fekete, vörösloknis kislányok, azután egyszerre hirtelen csendbe dermed az egész csapat, a vizsgázóbizottság elnöke, Egerváry Tibor dr. lép a színre. Mert itt, a százötven főnyi leánycsapat részvételével valóban komoly vizsga folyik. A Nemzeti Szívkereszt Szövetség tartja tizedik ápolónőképző-tanfolyamának évzáró vizsgáját és mind a százötven növendéke most egyszerre izgul, drukkol, sápadozik a Pázmány Péter Tudományegyetem I. számú sebészeti klinikájának egyik tantermében. Várjon mi mindent is tanult ez a százötven kislány? Nézzük csak a tanrendet. Belgyógyászat, diaetika, vízgyógyászat, sebészet, elsősegélynyújtás, kötözéstan, anatómia, élettan, elme- és idegkórtan, közegészségtan és járványtan, urológia, laboratóriumi eljárások, valamint nőgyógyászat és a szvlébetegek ápolása, öthónapos kiképzés az ÚjSzent János-kórház valamennyi osztályán és gyakorlat, rengeteg gyakorlat. Reggel héttől este hétig egy teljes esztendőn keresztül, utána pedig egészen az éjféli órákig tanulás, magolás. Mondja is az egyik, előttünk ülő kis növendék: — Bizony néha már alig álltunk a lábunkon. Különösen most, a végén, a finis nagy izgalmaiban. Csak úgy zúg a fejem mindattól, amit beletömtem. Remélem, nem vallok vele szégyent... És rettentő nagy gyorsasággal kezdi mondani a latin szakkifejezések egész áradatát. „Tanulja, ismételgeti, darálja a „memoritert“, akárcsak valaha az iskolában a kötelező versikéket. „Csak valahogy el ne felejtsem..." — látszik az arcán a kínlódás. Aztán kezdetét veszi a vizsga. Hét karosszék áll odalenn a mélyben, a vizsgáztató tanárok asztala előtt. Hét növendék-ápolónő telepszik beléjük. Betűrendben indul a feleltetés , a növendékek remekül vizsgáznak. Pontosan, tétovázás nélkül, pillanatok alatt válaszolnak a feltett kérdésekre. Egerváry doktor úr helyeslőleg bólogat, örül a kis ápolónőjelöltek remek feleleteinek. Időközben még tovább vallatjuk az előbbi kis növendéket: — Mennyi a fizetés, milyen az előmenetel az ápolónői pályán? — Nagyon kevés, szinte semmi. Első években havi negyven-ötven pengő, bentlakás, koszt — más semmi. És rengeteg munka ... — Hát akkor — érdemes? Hiszen csak gyors és gépírással lényegesen többet kereshetne ... — Igen — és mégis .. . Hivatás ex, nem mesterség — mondja halé-: los komolyan a kis tizennyolc éves* szöszke. Bizony. Szép hivatás, komoly hivatás. Különösen a mai sorsdöntő órákban, amikor mindenki köszönetet mondhat a Szívkereszt Szövetségnek, hogy ilyen tudást és hivatásszeretetet ad növendékeinek. b. sz. Szövetkezeti kongresszus Nagyváradon A Faluszövetség Nagyváradon gazda- és szövetkezeti kongreszszust rendezett, amelyen 3000 kisgazda vett részt. A kongresszust Mayer János ny. földművelésügyi miniszter nyitotta meg. Czira Kálmán dr. főispán üdvözölte a magyar gazdákat és azután Bárczay János földművelésügyi államtitkár tartott hosszabb beszédet. Előbb a keleti és erdélyi részek visszatérésének jelentőségéről emlékezett meg, majd figyelmeztetett arra, hogy nemcsak az életért harcolunk messze idegenben a frontokon, hanem idehaza, a polgári fronton is. A gazdák ezen a fronton mind küzdő katonák és mint mindenkinek, nekik is áldozatot kell hozniuk a győzelemért. Fokozott szükségletet kell kielégíteni és ez csak úgy érhető el, ha fokozzuk a termelésünket. Megemlékezett ezután a földművelésügyi minisztérium munkásságáról, annak különböző akcióiról, így elmondotta, hogy a visszacsatolt részek számára 2200 tenyészbikát, 1600 tehenet és üszőt, 4010 tenyészkant, 1200 tenyészkocát, 1000 kost, 5000 anyajuhot, 4000 tenyészbaromfit és 80.000 napos csibét osztottak ki. A nagy tetszéssel fogadott beszéde után Szekeres László dr. gazdasági főtanácsos, a Faluszövetség ügyvezető igazgatója előterjesztette a kongresszus határozati javaslatát, amelyben kimondják, hogy a gazdák minden erejükkel támogatják a kormányt és rámutatnak annak szükségességére, hogy a terhek kivetése a szociális szempontok legmesszebbmenő érvényesítésével történjék. Markovich Kálmán dr. földbirtokos, Czermann Antal dr. országgyűlési képviselő, Bodnár Sándor, Pozsár István, Kucsera Demeter és Mayer Emil szólaltak fel, majd a kongresszus a Szózat eléneklésével ért véget. Elfogták Karády Katalin retikültolvajait Karády Katalin a múlt év tavaszán a Fórum-filmszínházban az „Egy tél lencse“ című film bemutatójának szünetében frissítő italt fogyasztott a büfében, ezalatt, mint annak idején megírta az Újság, ellopták kézitáskáját, amelyben egy 4000 pengő értékű arany cigarettaszerence és egy ezer pengő értékű arany púdertartó volt, a művésznő benzinjegyei és lakáskulcsa is a táskában voltak. Eleinte azt hitte, hogy a páholyban felejtette retiküljel, vissza is szaladt érte. A páholy azonban zárva volt és a művésznő társaságának tagjai emlékeztek arra, hogy a kézitáska vele volt, amikor a büfébe ment. Karády Katalin nyomban bejelentené a táska eltűnését a rendőrségen, de mivel semmi támpont nem állott a detektívek rendelkezésére, a nyomozás annak idején eredménytelen maradt. Karády Katalin másnap újsághirdetést tett közzé, melyben kérte a becsületes megtalálót, hogy legalább benzinjegyeit és kulcsát juttassa vissza jutalom ellenében. Ennek a felhívásnak sem volt eredménye. A rendőrség azonban tovább nyomozott a rejtélyes módon eltűnt táska tolvajai után. Megállapították a detektívek, hogy Deutsch László 28 éves fényképész Falus Frank Sándor alkalmi fényképész barátjával együtt szintén jelen voltak az „Egy tál lencse“ bemutatóján és ott fényképfelvételeket készítettek. A detektíveknek tudomására jutott, hogy a két fényképész a film bemutatójának szünetében egy retikül talált Az elmúlt napon előállították Deutsch László fényképészt a főkapitányságra, aki tiltakozott a lopás vádja ellen és váltig azt hangoztatta, hogy a retikült úgy „találták”. Deutsch elmondta, hogy a retikült Falus Frankkal együtt megnézték, de nem tudták megállapítani, hogy kié. A benzinjegyeken rajta volt ugyan az autó rendszáma, amiből megállapíthatták volna, ki a táska tulajdonosa, de mivel Falus Franknak éppen pénzre volt szüksége, úgy vélekedtek, hogy a táska az égből pottyant eléjük és másnap eladták a benne talált értékeket. A négyezer pengő értékű szelencét és az ezer pengő értékű pudlét 1700 pengőért adták el. A retikült másnap a benzin jegyekkel és a kulcsokkal együtt egy Podmaniczky utcai szemétládába dobták. Mikor aztán olvasták az újsághirdetést, izgatottan túrták fel a Podmaniczky utcai szemétládát, de eredménytelenül. Így tehát ír becsületes megtalálónak járó jutalomról le kellett mondaniok. A rendőrség Karády Katalint ismét kihallgatta az ügyben, aki most már határozottan kijelentette, hogy táskáját annak idején ellopták tőle. Deutsch László és Falus Frank Sándor ellen lopás miatt indított eljárást a rendőrség.