Ujság, 1943. május (19. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-28 / 120. szám

4 FŐVÁROSI HÍREK A légitámadás okozta károk helyreállítása Az ellenséges légi támadások által a magánszemélyeknek okozott ká­rok helyreállítása ügyében a polgár­mester a maga hatáskörében a következő rendelkezéseket adta ki: A romeltakarítás a polgármesteri X. (közegészségügyi és köztisztasági­ ügyosztály; a romeltakarításhoz szakmunkások igénybevétele a pol­gármesteri II., valamint a polgár­­mesteri X. ügyosztály; a szükséges­nek mutatkozó bontások a polgár­­mesteri III. ügyosztály; a kilakolta­tás a polgármesteri IX. ügyosztály; az épületek hatósági helyreállítása a polgármesteri III. ügyosztály; az utcák, utak, terek helyreállítása a polgármesteri II. ügyosztály; a helyreállításhoz szükséges iparosok, mérnökök és szakmunkások kijelö­lése és igénybevétele; az épületeket illetően a polgármesteri III. és a közterületeket illetően pedig a pol­gármesteri II. ügyosztály; az anyag igénybevétel; az épületeket illetően a polgármesteri III. és a közterüle­teket illetően pedig a polgármesteri II.; a hajléktalanok végleges és ideiglenes elhelyezése, fekvőhelyek és a tisztálkodást szolgáló legszük­ségesebb felszerelésről való gondos­kodás a polgármesteri IX. ügy­osztály és a polgármesteri XVII. ügyosztállyal együttműködésben; a hajléktalanok átmeneti élelmezése a polgármesteri IX. ügyosztály, a polgármesteri VIII. ügyosztállyal együttműködésben; a gyógykezelés és a gyógyszerellátás a polgármes­teri X. ügyosztály, a pénzügyi kér­dések a polgármesteri VI. ügyosz­tály és a honvédelmi szolgáltatá­sokkal kapcsolatban felmerülő térí­tési jogviták a polgármesteri XIV. ügyosztály ügykörébe tartozik. * NEM VÁLTOZTATNAK MEG U­TCANEVET. A fővárosi Közmun­kák Tanácsa legutóbbi, Bessenyey Zénó dr. elnöklésével tartott ta­nácsülésén határozatilag kimondta, hogy a háború tartama alatt nem változtat meg többé utcanevet. Erre­­vonatkozóan különben a belügy­miniszter is országos tendetet adott ki. SZOCIÁLIS LEÁNYLÍCEUM. A következő iskolaévben a főváros új iskolatípussal gazdagodik. Ebben az iskolában a középiskolai tantár­gyak tanítása mellett főként a szo­ciális jelleg domborodik majd ki a tantervben. A szociális leány­­gimnázium, amelynek tanulói az iskola elvégzésével érettségi bizo­nyítványt kapnak, Schlachta Irén dr. igazgató vezetésével a korszerű leánynevelés terén új utakon ha­lad. Irányelvei a szociális szellem­ben vallásos alapon biztosított lelki kultúra, a szakképzettség, a min­den körülmények között való helyt­állás, a háziasság és az anyai hiva­tásra való tekintettel a test etikus kultusza. Akik gyermekeiket ebbe az intézetbe felvétetni óhajtják, kérvényeiket a szociális leánylíceum igazgatóságához, XIV., Thököly­ út 67. címezzék.* KÉPZŐMŰVÉSZETI PÁLYÁZAT NYERTESEI. A Megváltó születé­sének és az ehhez fűződő esemé­nyeknek kisplasztikai és grafikai ábrázolására a főváros pályázatot írt ki. A Németh­y Károly dr. ta­nácsnok elnöklésével összeült bi­zottság most bírálta el a beérkezett pályaműveket és úgy határozott, hogy a kisplasztikai pályadíjat nem adja ld, azonban Antal Károly „Betlehem“ című és Varga Ferenc „Angyalos Betlehem“ címü alkotá­sát 800—800 pengőért megvásár­lásra ajánlja. A grafikai 800 pen­gős I. dijat Pituk József „Pászto­rok imádása­­ címü művének, a 600 pengős II. díjat Jeges Ernő „Krisztus születése“ című művének és a 400 pengős III. díjat Harmos Károly „A tizenkétéves Jézus a templomban“ című művének ítélte oda. Csánky Dénes, a Szépművé­szeti Múzeum főigazgatója, Pituk művét megvásárolta. A szép ered­ményre való tekintettel a bizottság javaslatot tett hat darab, egyenként 300 pengős IV. díj kiadására, ame­lyet Deli Antal, Koffán Károly, Köpeczy-Bócz István, ősz Dénes, Ruzicska György és ifjabb Szabó József nyert el. Alkalm­i vételel!! Kaphatók! 21 kötet Révay nagy lexikon, szép példány......................650.— 140 kötet centenáriumi Jókai teljes sorozat......................880.— 15 kötet Mayers-lexikon, 1924 —34-es kiadás, gyönyörű félkörkötésben......................650.— 8 kötet Hóman—Szekfü: Ma­gyar történet, félbőrkötés­ben, remek példány . . . 135.— 4 kötet Magyarság Néprajza félb. köt., mint az új . . 96.— 5 kötet Domanovszky: Műve­lődéstörténet, félb. kötés­ben, mint az új .... 196.— 28 kötet Tolsztoj egész vá­szon díszkötésben . . . 150.— és még sok sorozat, egyes könyv magyar és idegen nyelveken. Kérje „Expressz“ jegyzékemet, mely alkalmi vételekből ösz­szeállítva folytatólagosan megjelenik. Egy­szer kéri és állandóan kapja. Díjtalan. Ehrenreich László „Vígszínház“ könyvesbolt, V., Szent István­ körút 12. Telefon: 111-569. A budapesti bolgár követség felhívása A budapesti bolgár királyi követ­ség közli, hogy a bolgár hivatalos lap (Darzsaven Vesztnik) ez évi áp­rilis 6-i számában közzétett bolgár államkölcsönről szóló törvény értel­mében pénzbüntetés terhe mellett az összes bolgár állampolgárok kötele­sek államkölcsönt jegyezni és e célra legkésőbb ez év június 20-áig tartoznak a Bulgáriában és külföl­dön levő ingó és ingatlan vagyonuk­ról vagyonbevallási nyilatkozatokat benyújtani. Bővebb felvilágosításokért a va­gyonbevallás módja felel, valamint a vagyonbevallási ívek beszerzése és esetleges kitöltése végett a bolgár állampolgárok a következő helyekre fordulhatnak: Bolgár kir. követség, Budapest, Andrássy­ út 115; Valcsev Sztefan lelkész, Budapest, IX., Vágó­hid-ut 15; Valcsev Sztefan dr. lel­kész, Pécs, Tompa Mihály­ utca 4; Ivanov Krum dr. lelkész, Miskolc, Botond­ utca 1. és Popnikolov Tódor iskolaigazgató, Kassa, Horthy Mik­­lós­ tér 1. szám Előadás Verbőczyről Zágrábban Szerdán délután a horváti tudo­mányos akadémia ünnepi ülésén Lanovics Mihály dr. jogtudományi egyetemi tanár Verbőczy halálának négyszázadik évfordulója alkalmá­ból Verbőczy István, régi jogunk nagy mestere címen előadást tar­tott, amelyben többek között meg­állapította azt, hogy a Tripartitum­­ban összefoglalt szokásjogban igen sok a horvát elem. Az előadáson megjelent vitéz Marosy Ferenc zágrábi magyar követ, valamint Garzuly József dr. sajtó- és kulturális attasé, valamint a diplomáciai kar és a horvát po­litikai és tudományos élet képvi­selői. Harmadfokon is fel­mentették Kiss Ferencet a Patkó-sajtóperben A királyi Kúria csütörtökön tár­gyalta azt a sajtópert, amelyet Patkós György, a Belvárosi Színház volt igazgatója indított Kiss Ferenc, a Nemzeti Színház tagja és a Szí­­nészkamara volt elnöke ellen. Em­lékezetes, hogy amikor Patkós György a Belvárosi Színházat át­adta a Hiradómozinak, Kiss Ferenc két sajtónyilatkozatot tett, amely­ben Patkós eljárását súlyos kritiká­val illette. A büntetőtörvényszék a bizonyítási eljárás után Kiss Feren­cet felmentette a sajtórágalmazás vétségének vádja alól. A törvényszék ugyanis megálla­pította, hogy Patkóst Kiss Ferenc közbenjárására bízták meg a Bel­városi Színház igazgatásával, aki biztosította az akkori miniszterelnö­köt, Imrédy Bélát is, hogy Patkóst a megbízatásra alkalmasnak tartja és érte felelősséget vállal. A buda­pesti Királyi Tábla a törvényszék felmentő ítéletét helybenhagyta. A Kúria csütörtöki tárgyalásán Gergics Károly dr. tanácselnök hir­dette ki az ítéletet, amely szerint az alsóbiróságok felmentő ítéletét helybenhagyta és ezzel Kiss Feren­cet a rágalmazás vádja alól fel­mentette. UJSÄG pförnat, ms mAjTJS m MÁJUSI Budapest lakója, ha távolabbra nem jut el, szí­vesen jártatja körül a tekintetét a főváros virágos kertjeiben. Ez is léleküdítő, kedvrederítő és fris­sítő. A mi parkjaink olyan szépek, ápoltak, virággal hímesek, hogy joggal büszke lehet rájuk nemcsak az a növénypoéta, aki megálmodta, hanem minden itt élő, városát szerető ember, aki egy kicsit magáé­nak is tekinti ezeket a közkertbe kiültetett tulipán-, muskátli- és kána-erdőket. A Füvészkert tudós igaz­gatója állapította meg nemrégiben, hogy „a Város­liget, a Népliget, a Városmajor, a Gellért-hegy és a Margitsziget a világ fővárosainak is példaképül szol­gálhat“. Ennél szebb bizonyítványt, mégpedig töké­letes szakértőtől, Budapestnek növényekkel gazdag ékességet nem is kívánhatnak. De, úgy látszik, kevés a fővárosban az olyan terület, amely az ózont a kőrengetegbe pumpálja, mert ugyancsak ez az ava­tott kritikus mondotta, hogy „mindez mégsem pótolja a helytelenül beépített területeket (bizony, csak B­ár­c­zy István kezdte a Virágos Budapest­­mozgalmat; azelőtt vajmi keveset törődtek olyan látszólag felesleges dolgokkal, mint a kertek fejlesz­tése), a régi temetőket, a háromszor áthelyezett botanikus kertet“. És, hogy ez többé ne történhes­sék meg, gátat kell emelni a budai hegyoldal további beépítése elé, meg kell védeni a természeti szépsé­geikről nevezetes helyeket... Meg bizony, meg kell óvni a garázda elemektől, a kofa-kirándulók kár­tevéseitől. Mert az igazi turista nem rombol, hanem, ha nem építhet, legalább vigyáz a meglevő értékekre, amelyek fölé védőleg tárja ki a kezét. Az igazgató úr vélekedése az, hogy „a közönséget már iskolás­gyermek korában ki kell tanítani a természet védel­mére“. Mert, ha mindenkit már eddig is kioktattak volna, nem történhetik meg ez a két eset. (Nyilván több ilyen is van májusban, virágnyitás idején.) Az egyik boltban bebugyolált fejű kereskedősegy szolgált ki. Amíg kiadta a portékát, többször fel­szisszent és a homlokához kapott. Nem állhattam meg kérdezés nélkül: — Mi történt ön nett — Csak erre várt, hogy megindíthassa a panasz-áradatot. — Leestem — Honnan! — Az Ördögorom-szikláróll — Hogyan!­­ — Egy szál orgona után nyúltam, már a kezem­ben volt, amikor a tő elhajlott és én is moszt le­zuhantam a mélybe. Alaposan megütöttem a koba­komat és most úgy zúg a fejem, hogy alig látok. Szép szál fiatalember volt, huszonöt-harminc esztendős lehetett, összezúzta magát a vasárnapi kiránduláson egyetlen szál illatos, lila orgonáért... A másik már kész Rendőri hír­. Nem „egyszerű" és nem „közönséges", mert ehhez hasonlót még nem is hallottam. íme: „Egy szál orgona okozta a halálát. A nagyváradi rendőrség baleseti csoportja megindította a nyomo­zást P. M. szabómester-háztulajdonos ellen, aki T. A. nyolcvankétéves ügyvédet, Szentes város egykori polgármesterét súlyosan bántalmazta és kidobta az udvarról azért, mert T. a virágzó orgonájáról letépett egy ágat. Az idős ügyvéd, kidobása követ­keztében mintegy négy métert csúszott a járdán is oly súlyos sérüléseket szenvedett, hogy kórházba szállították, ahol meghalt." Kinek szánta a kilencedik évtizedben járó gaval­lér azt a szál orgonát, amely az életébe ker­ült ! És miért rontott rá olyan bőszen az a szabómestert Hiányzott neki az az egy ág? Hiszen tudhatta, hogy aki a virágot ennyire szereti, agyonütni való, rossz ember nem lehet... György Endrt Hadműveleti területei­ levő honvédségi személyek fiogyléte felől a Vöröskereszt tudósító iroda ad felvilágosítást Számtalanszor előfordul, hogy a hadműveleti területen levő honvéd­ségi személyek hogyléte felől a hozzátartozók, sőt egyesületek is külképviseleti hatóságainktól, vagy éppen külföldi hatóságoktól kérnek felvilágosítást. Megtörténik az is, hogy magyar állampolgárok Magyar­­országon székelő külföldi hatóságok­hoz fordulnak hasonló kérelemmel. Ezek a tudakozódások természetesen nem vezetnek a kívánt eredményhez, mert a fent említett hatóságok hiva­talból nem foglalkoznak ilyen ügyekkel. Ezzel kapcsolatban most az illeté­kes hatóságok ismételten felhívják a nagyközönség és az egyesületek figyelmét arra, hogy a hadműveleti területen levő honvédségi személyek utáni tudakozódás céljából a jövő­ben ne a külképviseleti hatóságok­hoz, hanem közvetlenül a Vörös­­kereszt tudósító irodához (Budapest, V., Szent István­ körút 1., I.) fordul­janak. A külképviseleti hatóságok ugyanis az ilyen irányú kérelmeket szintén átteszik a fenti Irodához. (MTI) KÉT KIÁLLÍTÁS Balatoni festők­ ­ényen vagy a valóságban látta-e? A kiállításnak, úgy véli, épp a Balatoninak — ennek­­ — ez a fő­erőssége. II. Szörényi-Lux Géza, Nagybányai Nagy Zoltán, Polóny Elemér és Szécsényfai Vresics Lajos a Mű­barátban A mos záruló kiállításon szereplő négy festőművész, mind a XX. szá­zad szülötte. Az a generáció, ame­lyik a sorjában lépegető esztendők nyomán lassan, jellemezze, az em­berélet útjának felére érkezik. Fő­iskolások voltak mind a négyen, de mesterüket a katalógus csak Polóny Elemérnél, a legfiatalabbnál tünteti fel, hogy Aba-Novák és Rudnay vol­tak. Kétségtelen, hogy a 32 éves művészre az utóbbi volt jelentéke­nyebb hatással, viszont a főiskolai kitüntetéses Szinyei-díj nyertesnél nem értjük egészen tompa bánata kolorizmusát. Elborult, szimbolikus tájait, komor hangulatú témakörét elgondolkozva néztük. Mindez sok és mégis kevés lenne, ha nem ér­ződne rajta és főleg mögötte, az őszinte vívódások kereső töprengése. A művészi értékelések határai a legpuritánabb, legobjektívabb kriti­kusnál is relatívok olykor és „a klasszikus normatív esztétika“ mo­dern törekvések bírálatánál nem­csak az irodalom, de a képzőművé­szeteknél sem mérvadó minden eset­ben. Polónyt is lehetetlen lenne ebben a stádiumában „beosztani“. Már maga az igazi értékmegállapítás sem lehet sohasem „beosztás“. Ér­dekes mindössze ennyi, amit az el­mondottakhoz még hozzáfűzhetünk. A többit illetően Szécsényfai Vre­­csics Lajos Téglagyára, Alkonyi pírja és kék reflexei a meredek sziklafalon, Szörényi-Lux Géza egy A Festői Balaton címmel a Nem­zeti Szalonban egy hete tart az ösz­töndíjas balatoni festők 1943. évi kiállítása. Tíz művész munkásságán tekinthet végig a látogató, tíz fes­tőén, kik, akár irodalmi testvéreik, a híres „jakeisták“, mindannyian a tó, s „egy tó“, a Balaton szerelme­sei. Az ismert nevű Udvary Pál mel­lett Erdős Géza, Koffán Károly, Uj­­váry Béla, valamint Csehi Pogány István a kiállítás erősségei. Az utóbbi akvarell tanulmányai oly könnyedek és mégis rejtelmesen sú­lyosak is egyben, mint a négy­ötsoros japán versikék, mikről azt hiszed kedvtöltés, felhőgom­oly, csörrenő ékszer csupán, azután rá­jössz: nem ezt akarják mégsem. A vers „több“ mint szavak játékos összecsendítése s a fehér karton fá­­tyolnyi színes akvarell rétege alatt komoly mélységek, magasságok rej­tőznek. Lehet, hogy a műfaj önkén­telenül adta lelkiállapotrögzitések is egyben s éppen ezért oly könnyen megérthetően szépek. Ifjabb Czene Béla temperái, Emnőd Aurél tájrészletei, Éless István vitor­lásai, mólói, víztükrei, Ik­kády Er­zsébet stilizáló, mesehangulatú viasz­­temperái, s vitéz Litkey György egy izzó, forró nyári délelőttje figyelmet felhívón érdekesek. Egyébként a kri­tikus a valóságban nemrégen még ott járt a tó partján, ő hiteltet min­dent, az almazöld tótükröt, amin aranyszikrákat pattogtatva játszik a nap, éppúgy, mint az árnyas, boron­­gós vízfelületet, a szelíden lankás dombhajlatok szőlővenyigés rajzos birodalmát, a tihanyi rév békés est­jét, Badacsony reggelét, halválogatók serény kezét, s leányt a kosárral, ki fején cipeli a tó partján terhét. Kissé hosszan utána is bámult, tanulmányának viharral telitett­je- Már nem emlékszik tisztán, egy fest-­ szült levegője. Esztergomi telk,-Mély- kék Balatonja, Nagybányai Nagy Zoltánnak pedig Bükkaljai vízfest­­ményei, Tiszapartja és élénken égő vörös, zöld, kék felragyogó kolori** musa tetszettek. T. Sz. G. dr. Sallai Árminná úgy m maga, miint fiai: Ernő is István nevében, fájda­lomtól megtörten tudatják, hogy a legeszményibb férj, apa, nagyapa, ro* kon és barát SM.L&Y ÁRMIN * Generali nyug. füHsxtvbeltit*, türelemmel viselt betegség után, vb ma­liit. nemet lelkét terem­tőjének. Siratják Sav. Belek Adolfná anyée*, Krausz Edith­át Fischer Elst menyei, Zsuzsa és András unokái, Stein József és felesége, Kallay Imréné, Reich Jenő, Reich Aladár és leesése, valamint az égész rokonsága és urvndeaH, aid is­merte. Temetést május hé 30m délután 1 órakor a ráfcoukeraaturt temetőben az SZT. egyház szertartása szerint. Részvétlátogatázok szives metraés* kéretik. Drágánk, nyugodj békében! Egyetlenem: dr. az orvosi kötelességtudás embere nincs többé! Negy­venhárom évet élt. Ideigle­nesen Munkácson temet­tem el. Dr. GAZDA LÁSZLÓNÉ Dr. GROSZMANN LILLY Dr. Stern Miksáné, szül. Müller Sarolta fájdalomtól megtört szív­vel tudatja úgy saját, valamint gyászoló családja nevében, hogy hűséges, szerető élettársa, I. Stern Mikcsa paksi orvos folyó hó 26-án hosszú szenvedés után Budapesten elhunyt. A Meg­­boldogult Pakson f. hó 23-án d. u. 2 órakor fog a paksi sír­­kertben örök nyugalomba he­lyeztetni. BÉKE PORAIRA! Müller Ármin és neje szül. Fissher Ida szülök, dr. Müller István (Milánó) mint testvér, a fájdalomtól porig sújtva tudatják, hogy forrón szeretett leá­nyuk, illetve testvér és rokon dr. Dunst [(álmaimé szül. Müller Erzsébet nincs többé. Május hó 19-én temették a hódmosó­vásárhelyi sírikertbe. Emléke örökké élni fog szívünkben. Özv. Vajda Mihály­né Dr. Messer Izsón­é (Kecskemét) és a Müller-család.

Next