Ujság, 1943. szeptember (41. évfolyam, 197-221. szám)
1943-09-28 / 219. szám
KEDD, 1943 SZEPTEMBER 28 ÚJSÁG SVÉD ÚJSÁGÍRÓK érkeztek a magyar fővárosba. Szeretettel hívtuk meg őket hozzánk s ők nem kis áldozatkészséggel utaztak át a háborús Európán, hogy eleget tegyenek a meghívásnak. Most itt vannak körünkben és szétnéznek a mi kis magyar glóbuszunkon, melyet mi oly féltő szeretettel mútatunk be nekik. Tudjuk, hogy mit hoztak magukkal, mert ismerjük a svéd népet. Tudjuk, hogy lelkükben egy komoly, művelt, magas kultúrájú és nagy szociális igények között haladó nép valósága él. Tudjuk, hogy öntudatos büszkeséggel gondolnak innen, a távolból hazájukra, a szabad és semleges Svédországra és a svéd népre, amely érett okossággal irányítja önnön sorsát a háború viharaiban. Mint ahogy tudjuk azt is, mennyit harcolt ez a nép, mennyit küzdött külső és belső ellenséggel, amíg eljutott mai állapotába s mily fegyelmezett magatartást tanúsít napjainkban. A svéd újságírók azért jöttek Magyarországra, hogy megismerjék a magyar viszonyokat, hogy megismerjék vágyainkat, örömünket és fájdalmainkat, hogy bejárják az országot s hogy egy pillantást vessenek arra a népre, amely számunkra ismeretlen. Nem tudjuk, milyen volt az a képzeletbeli kép, amely rólunk, magyarokról eddig bennük élt. Nem tudjuk, mennyi jutott el oda, messze északra, ellenségeink kicsinyítő és rosszindulatú propagandájából s abból a hamis „pusztahangulat“-ból, amely külföldön operettekben és idegen filmeken — sajnos — oly nagy sikereket ért el. Nem tudjuk azt sem, milyen érzelmekkel lépték át a magyar határt. Mi most mindenesetre őszintén tárjuk fel mindazt, ami a magyar lelkiség igazi jellemvonása. Svéd kartársaink hamar rájöhetnek az igazságra, amely távolról talán másnak látszik. Elamar rájöhetnek arra, hogy a magyar, ez a tüzes, temperamentumos „puszta fia“ valójában bölcs, meggondolt, csendes, szófukar, nagyon is befelé élő nép, amely fájdalmasan sokat vérzett ezeréves, történelmi és földrajzi egységbe zárt hazájában s amely többet harcolt és szenvedett szabadságáért, mint bármely más nép a világon. Ez a nép békés és emberséges, józan, megfontolt és nem hajlik semmiféle szélsőség felé; alkotmánya egyike a legpatinásabbaknak Európában. A magyar mindig a népképviseleti, parlamentáris rendszer híve volt. Sokkal több tehát a közös vonás a magyar és a svéd nép között, mint szeretett vendégeink talán távolról hitték. Reméljük, hogy tíznapos magyarországi tartózkodásuk alatt, miközben szinte villanásszerű gyorsasággal vonul el majd szemük előtt a magyar főváros, a magyar vidéki város, a falu, a tanya, a puszta és Erdély komor, hegyes vidéke, valami megragad a szívünkben s olyan élményeket visznek magukkal, melyek mindenkor hűségesen fedik a Magyarországgal kapcsolatos elképzeléseiket. Hisszük azt is, hogy ezeket az élményeket úgy adják át a svéd népnek, hogy az megérezze belőlük a lelki rokonság minden finom árnyalatát. Szívünk minden szeretetével köszöntjük a szabad svéd nép képviselőit és kívánjuk, hogy látogatásuk hathatósan mélyítse ki a két nemzet közötti korrekt jó viszonyt. Ez év nyarán a követségetek kemény harcok után másfél hónap alatt foglalták el Szicília szigetét. Hosszú idő óta végzett kifürkészés, felderítés, a tengeri, a légi fölény, a kiinduló támaszpontok közelsége mind az erők partraszállásai sikerének előfeltételéül és alapjául szolgált. A tengeri és légi fölény mindjárt kezdetben lehetségessé tette, hogy a további partraszállások már a szárazföldön is biztosított területen mind gyorsabb ütemben történhessenek, így azután a szövetségesek szárazföldi, tengeri, légi túlnyomó erejű fegyvernemei összefogásával szemben a szigetet védő,, végeredményében csak korlátozott erejűnek mondható tengelycsapatok végül kénytelenek voltak halogató harcok között Szicíliát augusztus 17-én kiüríteni. Kapitulációs tárgyalások kitolták a szövetségesek további hadműveleteinek időpontját. A 8. brit hadsereg calabriai partraszállásai szeptemberben a keskeny félszigeten, halogató feladattal és léptésről-lépésre visszavonuló, alárendelt erejű német csapatokkal szemben, több-kevesebb ellenállás legyűrése után sikerültek, miután a szicíliai támaszpontok már csak ötven-széz kilométerig terjedő távolságban feküdtek. A szicíliai, de méginkább a calabriai sikerek után az angolszász közvéleményt lesújtotta a nápolyi és salernói partraszállásoknak aránytalan veszteséges volta. Az első napok harcai után már úgy látszott, hogy a partraszállás egyelőre sikertelen, sőt hogy kudarcba fog fulni. Az ütközetet még nem látott amerikai hadosztályok a partokra hömpölyögtek vissza és kezdtek a hajókra menekülni. A sajtó második Dünkirchenről beszélt. Az Amerikában tárgyaló Churchill otthoni ellenzéke Gallipoli megismétlődését kezdte emlegetni. Az 1915. évi gallipoli hadjárat emléke fájó pontja a brit hadviselés történetének. Törökország 1914 őszén csatlakozva Németországhoz, elzárta az entente elől a tengerszorosokat, ami által az orosz szövetséges többékevésbbé elkülönült és elsősorban hadianyagellátása vált rendkívül nehézzé. Törökország 1914 október végén üzente meg az entente-hatalmaknak a háborút. Churchill, akkoriban a brit admiralitás első lordja, felvette azt az eszmét és amellett kardoskodott, hogy a földközitengeri entente-hajóhad a kereken száz kilométer hosszú és átlag tíz kilométer széles Dardanellák teljesen elavult erődjeit leküzdje, az átvonulást nézete szerint könnyű szerrel kierőszakolva, Konstantinápolynál jelenjen meg. Ez az elgondolás valóban kecsegtető volt és valószínű, hogy nagy politikai eredményekkel is járt volna. A török flotta alig állhatott volna ellent a sokszoros túlnyomó erőnek, hiszen a világháború kezdete hadműveletekre szinte teljesen képtelen helyzetben találta, míg aztán a két nagy német cirkálónak, Goebennek és Breslaunak csatlakozása esélyeit valamenynyire megjavította. De tartós eredményt mégsem lehetett várni a földközitengeri entente-flottának ettől a műveletétől, bár ezt szárazföldi erők nem kísérnék. Sir Edward Grey ellenezte is ezt a tervet. Churchill eszméje mégis kivitelre került, néhány hónap múlva, azonban olyan módon, hogy ez a sikertelenségek sorozatát vonta maga után úgy a tengeren, mint a szárazföldön. A földközitengeri angol flotta 1915 februárjában jelent meg a Dardanellák előtt és a bejárat középkori régi erődeit összelőtte. Ezalatt a Dardanelláktól körülbelül száz kilométerre Lemnos-szigetén gyülekeztek Hamilton tábornok parancsnoksága alatt a szárazföldi hadműveletekre szánt csapatok. A hajóhad műveleteit nem követték partraszállások s így a hosszú hetek drága ideje alatt a Dardanellák belső erődeit megerősítették s török részről főként a szárazföldön építettek ki fokozatosan német vezetés alatt jól elhelyezett távoli erődítéseket. Végzetesen megbosszulta magát, hogy az entente szárazföldi erőktől továbbra is külön működő Robeck tengernagy, babérokra áhítozva, 1915 március 18-án hajóhadával betört a Dardanellákba, azzal a céllal, hogy Konstantinápolyig jusson előre. Ámde az ellenfél kedden aknamezőket helyezett el a Dardanellákban, a britfrancia hajóhadat pedig sem tengeralattjárók, sem légi erők nem kísérték. Robeck ezenfelül teljesen lebecsülte a Dardanellák belső erődjeinek tűzerejét. Dél felé az élre jutó francia hajóosztály az erődök tüzében, melyeknek részben fekete lőporral tüzelő, teljesen elavult lövegeik voltak, igen nagy veszteségeket szenvedett. Két csatahajóját elvesztette, egy pedig igen súlyosan megsérült. A délutáni órákban az angolokat rendelte előre Robeck, ezek is azonban két csatahajót vesztettek el rövidesen és egy nagy cirkálójuk súlyosan megsérült. Pedig az erődökben a lőszerrel nagyon is takarékoskodni kellett, mert volt olyan régi nehéz löveg, amelynek délután már csak négy lövése maradt. Robeck, miután a Dardanellák közepén túl nem juthatott, már csak az aknamezők miatt is visszafordulni volt kénytelen. Hamilton tábornok, a partraszálló erők parancsnoka csak április végén kezdett hozzá a szárazföldi műveletekhez. Hajóhad támogatása mellett partraszállt, de most már minden talpalatnyi földért küzdeni kelett a száz kilométer hoszú, de legtöbb harminc kilométer széles Gallipoli-félszigeten. Májusban a török—német flotta támadólag lépett fel. Torpedótámadásokat intézett most már állandóan a Dardanellákon kívül tartózkodó entente-hajóhadra. A gallipoli hadjárat 1915 végéig tartott. Mindkét oldalon nagy veszteséggel, végül is ezt a műveletet az ententenak fel kellett adnia. Az angolszász kritikusok ezt a hadjáratot kritizálva, az amatőr stratégia elrettentő példájának mondták. Az amatőr stratégia hibái, mulasztásai azonban éppen nem az admiralitás első lordja részéről történtek, hanem a haditengerészet és a szárazföldi hadsereg tengernagyai és tábornokai részéről. Az államférfi, a politikus még oly egészséges és átütő eszméi leszögezett hadicélokká csak a hadvezetőséggel egyetértésben válhatnak. A hadműveletek előkészítése és végrehajtása a hadicélok szellemében a hadvezetőségnek és a hadsereg vezéreinek feladata. Hamilton hadvezér keservesen panaszkodik emlékirataiban, hogy bár ő tisztán látta a helyzetet, elhatározásaiban a hadszíntértől távol lévő Kitchener lord és az angol hadügyminisztérium befolyásolták s így mintegy járószalagon maradt. Churchillt, akit a brit közvélemény akkoriban elsősorban okolt a Törökország elleni hadműveletek sikertelenségéért. 1915 nyarán megvált a tengerészeti minisztérium vezetésétől s a hadviselésre is befolyással biró politikai vezetéshez azután csak 1917-ben jutott, amidőn a lőszerügyek minisztere lett. GALLIPOLI Iria CZIBUR ANDRÁS ny. altábornagy A hősi halált halt Kormányzóhelyettes emlékezete A Magyar Értesítő jelenti: Vitéz Nagybányai Horthy István, hősi halált halt Kormányzóhelyettesünk emlékezetére a tisztviselőtelepi reformátusok, élükön Patay Pál dr. lelkipásztorral és Benkó Ferenc dr. főgondnok, nyug. államtitkárral, márványtáblát állítottak üllői úti templomukban, az Úrasztala mellett s a tábla tetején a Horthycsalád címerével. A nemzeti kegyelet új emlékjelét a vasárnap délelőtti istentiszteleten avatta fel Szavasz László dr. dunamelléki püspök. — Lehet-e elárulni ezt a nemzetet — mondotta többek között a püspök —, amelyért minden nemzedékben a legkülönb ifjak haltak meg? Lehetséges-e, hogy a magyar cinikusan gondolkozzék múltjáról, történelméről, megtagadja azt a szenvedést, amely ezer év óta összefonódott vele? Lehetetlenség ez, megtapadnád vele a kiontott hősi vért és megcsúfolnád annyi fiatal katonának drága orcáját! Majd’ minden család sirat valakit: apót, hitvest, vőlegényt, barátot, testvért, fiat. Micsoda velőkig ható tanítás ez nekünk arról, hogy magyarnak lenni szent és nagy dolog, olyan, amely a legjobbaknak vérébe került: „Kövessétek hitüket!“ Nem példájukat, elvégre mindenki nem mehet ki a harctérre, nem ülhet harci repülőgépre. E hit követése osztozkodást jelent egy látásban, hogy ezen a földön nem a test, nem az öröm, nem a haszon a legfőbb jó, nem az élet, hanem azon túl vannak örökkévaló javak: az igazság, a becsület, a jobb világ, a nemzet léte és fennmaradása és ezekért, ha kell, oda kell adni az életet is. A mélyen megrendítő avató beszéd után Ravasz László költői szárnyalása imát mondott Kormányzó Urunkért és családjáért és a magyar katonáért. — Könyörgünk Kormányzó urunkért — imádkozott a püspök. — Ezekben a nehéz időkben kezére bíztad, Istenünk, a Te magyar népedet, ó, vezéreld és tedd erőssé ezt a kezet, világosítsd meg értelmét, acélozd meg akaratát, tartsd őt, hogy általa megérkezzünk oda, ahová utunkat rendelted. Könyörgünk Hozzád az ő családjáért, a gyászbaborult édesanyáért, hitvesért, a kis árváért: gyöngéd atyai szerelmed takarja be őket vigasztalásod aranyhímes palástjába. Könyörgünk katonáinkért: részben-viharban áldásod kisérje lépteiket mikor mennek és mikor jönnek, áldott legyen Benned való haláluk és életük. Hozd fel a Te békességed napját erre a világra, az igazságnak és a szeretetnek napját, a Te győzelmednek napját. .. Az istentisztelet a 23. zsoltár és a Himnusz hangjaival ért véget. A Magyar Nemzeti Munkaközpontba tömörült magyar munkásság megfestette vitéz Nagybányai Horthy István kormányzóhelyettes arcképét, amelyet vasárnap délelőtt ünnepélyes keretek között a minisztériumok kiküldöttei és nagyszámú munkásközönség jelenlétében lepleztek le. Az emlékbeszédet vitéz Marton Béla, a NMK országos elnöke mondta. Ezt követően felavatták az építőipari országos szakmai elnökség új zászlaját. Ammers-Küller történelmi regénye Madame X Napoleon korának kalandornője 293 oldal. Ára kötve 11.40 pengő kapható minden könyvesboltban és Ibusz-pavillonban 3 POLITIKAI ÉLET ANTAL ISTVÁN nemzetvédelmi propagandaminiszter Pápa város képviselője szombaton este Pápára érkezett, ahol ünnepélyesen fogadták. Másnap reggel részt vett a Bencés-templomban megtartott szentmisén, majd 11 órakor a Városháza tanácstermében a Magyar Élet Pártja pápai szervezetének választmányi ülésén tájékoztatta a város polgárait az ország külpolitikai helyzetéről és a belpolitikai problémákról. A miniszter a délutáni órákban panasznapot tart. A miniszter Szombathelyen résztvett a vasvármegyei társadalmi egyesületek munkaközösségének alakuló ülésén, ahol hosszabb beszédben vázolta a társadalmi munka nemzetvédelmi feladatait, egyben részletes tájékoztatót adott az öszszes időszerű magyar sorskérdésről. RADOCSAY LÁSZLÓ igazságügyminiszter a hét végén választókerületének tapolcai járásában tett látogatást, ahol meghallgatta választópolgárainak kéréseit és közérdekű panaszait. A miniszter vasárnap késő este tért vissza Budapestre. * A FÜGGETLEN MAGYAR POLGÁRI PÁRT elnöki tanácsa Bartha Albert nyugyminiszter vezetése mellett ülést tartott az általános politikai helyzet és a szervezési kérdései letárgyalása után foglalkozott azzal a támadó cikkel, amely a Magyarság című politikai napilapban jelent meg a párt örökös díszelnökével, Sándor Józseffel kapcsolatosan. A cikk, amelynek címe „A „haza bölcsének“ nevezett az Újság egy kolozsvári öreg zsidót“, azt állítja, hogy Sándor József zsidó vallású. Ezzel szemben az elnöki tanács megállapítja, hogy a cikk adatai valótlanok, amennyiben Sándor József székely primőr családból származik, aki tizenöt ővig tudja visszavezetni családfáját. Mindenesetre szomorúan vette tudomásul az elnöki tanács, hogy akadjon magyar újságíró, aki Sándor Józsefet, az EMKE megalapítóját és a megszállás idejének lelkes kisebbségi vezérét nem ismeri. Az elnöki tanács a kérdésben még nem tudott érintkezést találni, Sándor Józseffel, de meg van győződve róla, hogy az idős politikus a cikk kitételei miatt sajtópert nem indít. Nem pediglen azért, mert ugyan ősi református családból származik, de csak az embert nézi és éppen ezért nem tartja sértőnek vagy megalázónak, ha valaki zsidó vallásban tiszteli Istenét. Az elnöki tanács Sándor Józsefet az őt ért méltatlan és valótlan támadás alkalmából táviratilag üdvözölte. * Huszár Aladár sajtópere Mattyasotzsily Kornál ellen A budapesti királyi Ítélőtábla Lengyel Ernő dr. elnöklésével és Pálfin Elek dr. előadásában hétfőn foglalkozott azzal a sajtóperrel, amelyet vitéz Baráti Huszár Aladár, az OTI elnöke indított Mattyasovszky Látesz Kornél újságró ellen. A feljelentés szerint Mattyasovszky a Magyarság című lap 1941 október 19-iki számában cikket írt „Együtt hamisítanak Baráti Huszár Aladár és Pesti Újság“ címmel. E terjedelmes közleményből a főmagánvádló különösképpen azokat a részeket inkriminálta, amelyek szerint „Huszár Aladár elkövette a legnagyobb bűnt. . . közönséges módon hamisításra vetemedett ... Huszár Aladár kitartóan folytatja Európa-ellenes kútmérgezéseit és Maróthy Károly tudatosan volt bűntársa Huszár Aladár hamisításainak . ..“ A büntetőtörvényszék bűnösnek mondotta ki Mattyasovszky Látesz Kornél hírlapból sajtó útján elkövetett rágalmazás vétségében, s ezért 500 pengő pénzbüntetésre ítélte el. Ezt az ítéletet a főmagánvádló részéről megnyugvással tudomásul vették, de a vádlott bűnösségének megállapítása miatt, de a büntetés súlyossága ellen is fellebbezést jelentett be, így került fellebbviteli főtárgyalásra a Táblához ez a sajtóper. A Tábla rövid tanácskozás után kihirdette a döntését, amellyel a törvényszék ítéletét helybenhagyja azzal, hogy kötelezte a vádlottat a fellebbezési tárgyalás költségeinek a megtérítésére is. A Tábla ítéletét a főmagánvádló és jogi képviselője tudomásul vették, a vádlott és védője pedig semmisségi panaszt jelentettek be.