Ung, 1882. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1882-07-02 / 27. szám
XX. évfolyam. _________________ Az „UNG“ megjelen minden vasárnap. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: Pollacsek Miksa könyvnyomdája. Ungvár 1882. vasárnap, julius 2. TÁRSADALMI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. A KÖZMIVELŐDÉSI TÁRSULAT, S AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYLET KÖZLÖNYE. 27. szám. _______________________ Előfizetési feltételek : Egy évre....................tí írt Félévre ... 0 „ — Negyed évre .... 1 „ 50 Egy** számára 12 krajczár. Hirdetések, szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába Un vár, Pollacsek Miksa könyvnyomdájába küldendők. Nyilttér: Soronként 20 kr. -----------------------------------------p I Ungvár julius 1. Az iskolai tanév be van fejezve. A vizsgák megtörténtek, a fiatalság örömmel siet haza a városokból a falvak üdítő magányába, szekér, gőzös, tömegesen viszik a szülői házhoz a kedves vendégeket. A viszontlátás első örömeire sok családban a nagy konferencziák a pályaválasztás körül következnek. Döntő momentum ez a fiú életében. Egész jövője függ e pálya helyes megválasztásától. De az egész társadalomra is kihat a pályaválasztásban nyilatkozó szellem. S nálunk e szellem már régóta magára vonja a gondolkodók aggódó figyelmét. Rendkívül sok a pályatévesztett emberünk ; évről-évre szaporodik a proletariátus szellemi épp úgy mint anyagi téren. Ez ellen csak egy orvosság van: a pályaválasztásban nyilatkozó szellemet helyesebb irányba kell terelni. Legyen azért szabad szerkesztő úr engedelmével e tárgy részére becses lapjában egy kis tért elfoglalnom. Intő szózatot kivánnék intézni a szülőkhöz, hogy e kérdés eldöntését ne vegyék könnyedén. Ne hallgassanak csupán a fiú akaratára, ki legtöbbször maga sem tudja, mit akar , ne kövessenek megrögzött tradícziókat, ha a változott viszonyok a tradiczióval ellenkeznek ; ne bízzanak mindent a véletlenre oly dologban, melyben a véletlen sokszor a legrosszabb tanácsadó. Fontoljanak meg éretten és elfogulatlanul minden fölmerülhető tényezőt, minden föntorgó körülményt. Legelőször a tradiczió ellen akarnék küzdeni, mely főleg a birtokos osztályban oly nagy pusztításokat visz véghez. Helyesnek látszik, ha a birtokos gyermekei ismét csak a földmivelésre haják magukat. De csak addig, mig a családi birtok terjedelme s a gyermekek száma oly szétdarabolást nem tesz szükségessé, mely a gyermekek anyagi existencziáját fenyegeti, s csak úgy, ha a gyermekek elméletileg és gyakorlatilag teljesen elkészültek e pályára. E helyet mit látunk a gyakorlatban ? Ha valamely földbirtokosnak három fia van, mind a három kerül gymnasiumra és mind a három kontárkodik a gazdaságban is. Azután elvégzik a jogi pályát s mind a három iparkodik hivatalt, államit vagy megyeit szerezni. Amely közülök elbukik a vizsgálaton, vagy ezért nem ér a hivatalkeresésben, annak jut a legnehezebb feladat : a családi vagyon kezelése, a gazdálkodás. De minő gazdálkodás ez ! A szép család birtok néhány év múlva terméketlen pusztaság A nagy adók, elemi csapások, tőkehiány, fényűzés s uzsora rémületesen siettetik a romlást mely elé a szakértelem, az okszerű kiképeztetés teljes hiányánál fogva lehetetlen gátat vetni. A másik két testvér közül az egyik megyei hivatalnok lett, a másik — no mi egyéb mint — prókátor. Ezek persze nem akarják hogy testvérük értelmetlen gazdálkodása folytán az ő birtokrészük is elpusztuljon : követelik a szeparácziót. Az meg is történik. Most mindketten mellékfoglalkozásként gazdálkodnak is, az eredmény az, hogy sem saját pályájukon nem mehetnek előre, sem az eldarabolt birtokrészeket nem tudják jövedelmezőkké tenni. Hol rejlik a hiba ? Az eltévesztett pályaválasztásban ! A gyermekek egyikének gazdaságra kellett volna készülnie, de okszerűsét Nemcsak hogy el kellett volna végeznie a gazdasági tanfolyamot, hanem gyakorlatilag is kellett volna működnie néhány éven át idegen ember mellett, akinél dolgoznia kell. Hozzászokott volna az értelmes munkához, a rendszeres gazdálkodáshoz, és akkor versenyezhetett volna az a idegen bérlővel, kinek keze alatt birtoka oly ' jövedelmezővé vált, kit most oly irigy szemmel néz, és kit a fejében maradt kis jogtudományi nyal boszuságból ki iparkodik zavarni az ősi fundusból. Akkor nem kellett volna szeparáczió, s akkor a testvérek beérték volna a jövedelem i arányos részével s a maguk pályáján is előre haladhattak volna. A földbirtokos fiainak egyike tehát okvetlenül gyakorlatilag és elméletileg készüljön a gazdasági pályára. A többiek közül az egyik vagy másik, főleg ha kedve és tehetsége van hozzá, léphet a jogi pályára is. Mert tagadhatatlan, hogy így könnyebben feljuthat magasabb tisztségre, mint más pályán. De ne felejtsük, hogy itt meg a túlszaporodás nagy bajával állunk szemben. E pálya felé özönlik már évek hosszú során át a fiatalság, osztály, vallás, nemzetiség és vagyoni helyzetre való tekintet nélkül Dat Justinianus honores! Ez az a csábító jelszó, mely oly sokakat félrevezet. Azt hiszik, hogy csak ez után tehetnek szert tisztségekre, magasabb társadalmi állásra. Persze mikor az építész még majszter uramnak, a bankár meg vellérnek, a kereskedő kalmárnak, a bérlő árendásnak, az iparos pedig handverkernek neveztetett, a technikus és gyáros tisztes állásáról pedig még nem is tudtak, akkor igaz, hogy csak a tisztviselőt vagy a fiskálist illette meg a „tekintetes“ titulus. De most más világ van ! Akkor egy szerény prókátorba néhány per szerencsés keresztülvitele után let egy Grassalkovich herczeg, egy másik szerény diákból pedig országbíró. De hol vannak ezek az idők ! Most a fiatal ember 27—28 éves lesz, , mire befejezheti jogi tanulmányait, s azután elengedetlen szorgalom, példás becsületesség és kitűnő tehetség mellett további tíz évig kell ■ küzdenie, mig annyira viheti akár az ügyvédi, • akár a hivatalnoki pályán, hogy annyit kereshessen, amiből egy szerény családot föntartani is lehet. Ellenben nem oly ritka dolog, hogy valamely kereskedő vagy iparos, bár írni-olvasni is csak keveset tud, szorgalom és szerencse mellett mint gazdag ember vonul vissza a magánéletbe. S kárpótol-e a társadalmi állás ? Dehogy kárpótol ! Egy negyedrész annyi tanulmánnyal, félannyi szerencsével a kereskedő, az iparos, a gyáros többre viszi társadalmi állás tekintetében is. Nem kevésbbé háládatlan az orvosi pálya, s itt is csak 27—28 éves korában készülhet el az illető tanulmányaival, s e korban örülhet, ha valamely kórháznál vagy vidéki városkában álljlomást kaphat 2—300 frt fizetéssel és 6—700 frt mellékjövedelemmel. Egy kereskedő-segéd n vagy ügyes iparos ugyanannyit 17—18 éves L a korában már megkeres. Vannak ugyan egyesek, kik az orvosi vagy ügyvédi pályán még most is vagyonra és társadalmi tekintélyre szert tesznek, ezek azonban ritka kivételek, kiváló tehetség és rendkívül szerencse kell hozzá. Ezek után indulni nem lehet. A boldogulás aránya más pályákon mégiscsak kedvezőbb s a küzdelem is sem oly hosszantartó, sem oly nehéz. r Midőn tehát pályaválasztásról van szó, elsősorban megfigyelendők az illető fiatal embernek tehetségei. Ha valakinek kitűnő emlékezőtehetsége, gyors fölfogása, éles esze, vas kitartsa, higgadt vérmérséklete, jó szónoki tehetsége van s különös kedvet is árul el a jogi pályához, ám lépjen reá. A hivatalokat és klienseket keresők nagy számánál fogva küzdenie kell majd sokáig, de ha van türelme, utóvégre mégis boldogulni fog. De ha ezen kellékek valamelyikének hijával van, akkor, ha nem akarja önmagát megnyomorítani, válasszon más pályát, mert elvált, ha a közvetlenség és szóbeliség behozatik, a föntebbi kiváló tulajdonok nélkül olyan lesz a szerepe, mint a festészet művészetét gyakorók között a szobapiktoré. Akinek jó megfigyelő tehetsége, megnyerő modora, vas konstitucziója és nagy dózis türelme van, az orvos is lehet. Czélt fog élni. A kitartás és türelem e pályán is rózsát terem, habár csak olyat, mely késő ősszel kezd virágozni. .. , Igen nagy fontosságú a szülők vagyoni helyzete. A tudományos pályák mind nagyon költségesek, Költségesebbek mint valaha. A követelések mindinkább fokozódnak, a tanulmányok ideje hosszabbá válik, a szükséges segédeszközök száma szaporodik, s az az idő, mely a pályaczél elérésére s az existenczia biztosítása között elfolyik, most jobban megpróbálja a türelmet, mint valaha. Itt is vészes irány uralkodik nálunk. Egyetemünk tanulóinak talán több mint fele szegény fiukból áll, kik alig tudnak megélni, leczkékkel tengetik életüket, elhanyagolják tanulmányaikat, s a keserű küzdelemben elsenyvednek testileg és lelkileg. Ne zárjuk el a szegények előtt a magasabb kiképeztetés kapuját, de hassunk oda, hogy csak azok a szegények lépjenek tudományos pályára, kikben valódi, kiváló tehetség lakik. Igaz, hogy a tudomány és irodalom legnagyobb hősei a nép legalsóbb rétegeiből támadtak föl, s ezekre szoktak hivatkozni, ha a szegény tanulók baja szóba jön ; de éppen ez szól a mi nézetünk mellett , a nagy tehetség csak edződik az élet küzdelmében, de a gyönge tehetség elvész ; a czélt ért hősök mögött nem látjuk azt a nagy szerencsétlen tömeget, mely anyagilag szegény, szellemileg gyönge egyénekből áll, kik ,a sanyarú küzdelemben elvesztek. A szegény fiú, ha középszerű tehetséges, lépjen ipari, kereskedelmi pályára: e pályán könnyebben boldo■ oulhat, mert hamarább juthat czélhoz s szor■ galommal, becsülettel e téren meg tudja állani : ■ a helyét. Fájdalom, tanácsaink csak ilyen általánosak lehetnek, s az általános tanácsokból ritkán szokott valaki okulni : mindenki azt hiszi, hogy az csak szomszédjának, nem nekik szól. Elvakult , s hozzá nem értő szegény szülők továbbra azt fogják hinni, hogy fiuk világraszóló tehetség - s tudós pályára fogják erőszakolni a szerencsét- 3 lent. Az ügyvédi pályán sem fog egyhamar megszűnni a tolongás. De azért mégis folyton s kell ismételnünk, mig végre széles körökben meghallják : egyetemi pálya csak azoknak való, akik vagy kiváló tehetséggel vannak megáldva, ■ vagy oly vagyonosak, hogy a hosszú kiképez tetés költségeit s a hossu kezdet küzdelmeit is könnyebben kibírják. Szükségünk van ugyan kintűnő orvosokra, kiváló jogászokra, nagy tudós sokra, de talán még inkább elkelnének kiképzett kereskedők, kiművelt iparosok, kik az országot anyagilag felvirágoztatnák. Ki kevesellheti azt a tiszteletet, becsületet, melyben ma egy ügyes kereskedő, iparos részesül, ki szor