Ung, 1883. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1883-01-07 / 1. szám
XX. ÉVFOLYAM. Megjelenik vasárnap. A s.erkes/.tohn/.'intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti'. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal : Pollacsek Miksa könyvnyomdája Főmunkatárs :P ., , BÁNÓCZY FERENC. Ungvár 1883. vasárnap, január 7. 1. SZÁM. Előfizetési feltételek : Egy évre.........................Heit -Félévre ... íl — Negyed évre.....................I ., 50 Egyes szám ára 12 krajczár. Hirdetések: szintúgy mint előfizetések az lng kiadóhivatalába Fa ár. F’oünosek 11. fonyvnyomdájába küldendők. Xvikrér soronként 20 kr.TÁRSADALMI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. Felelős szerkesztő: FINCICKY MIHÁLY. Előfizetési felhívás „UNG” 1883-ik, faiis IM évfolyamára. Az ,,UNGF‘ előfizetési ára: Egész évre........................................0 frt — kr. Félévre . ...................................3 frt — kr. Negyedévre ....... 1 frt 50 kr. Az előfizetési pénzek az „UNG“ kiadóhivatalába kiülendők. Vidéki előfizetések postautalvány utján eszközölhetők. A kiadóhivatal iparkodni fog a t. olvasóközönség kiváltalmának pontosan megfelelni. Az„Ung" minden vasárnap meg fog jelenni. Hogy az igényeknek megfelelhessünk, kérjük a t. közönségét az előfizetési díjak mielőbbi beküldésére. A kiadóíivatal, az pai* s.fiai»magyarbagot és népievelest terjeszt, egy’osiileg’ől is az iugi orosz népről. Laguiejgye ■ tömbry hatósági bizottsága közhelyeléssel fogadta *a magyarságot és háj»nevelés Sárosmegyében terjesztő egyesület átirata, s a megye területén hasonló egyesület alakiasát huaro ii el. A derék sárosnak által, megindított mozgalom tehát úgy látszik általánossá válik különö üt a határszéli felső megyékben. A feladat, melynek megoldására, a nemes czél, melynek elérésére vállalkoztak a kárpátéi vármegyék, nálunk Ungban korántsem fog oly nehézségekbe ütközni, mint más vegyes ajkú vidéken, habár a mi felvidékünk túlnyomólag, sőt, kivéve a csekély számú értelmiséget, egészben szláv nyelven beszél is, de ezek a mi jó oroszaink nem hasonlíthatók össze azokkal a nemzetiségbeliekkel, kik csak az imént is rángatni kezdők a nemzetiségi ambitiók vészharangjának kötelét. Kétségbe vonhatatlan tény az, hogy a magyarországi oroszok nem csak a hazaszeretet s honfiúi hűség, de a politikai becsületesség s erkölcsiség dolgában sem állnak hátrább és alantabb, mint bármely fehérebb kenyeret emésztő s gazdagabb népfaja a hazának. Közmondássá vált, hogy az igénytelen hű orosz - szí Magyarország legbarnább kenyerét s nincs faj, mely még is hivebben ragaszkodnék a haza szent földjéhez, mint az orosz. >ie belátja e józan észszel biró nép is azt, hogy ő szinte sok kedvezésével él e honnak. Ura, tulajdonosa a földnek, melyet a szabadságharcokban vére és verejtéke patakként öntözött: egyaránt élvezi a haza minden fiával a polgári jogegyenlőséget és politikai szabadságot; vallási szokásai szentek és sérthetetlenek. A polgári boldogság minden forrása rendelkezésére áll s csupán saját munkaösztönétől függ, hogy rengető hegyei közepette is gyarapodjék anyagilag. . . Munkával ellátja a magyar kincstár s előnyös bérletekben is részesít. Ha ínség sújtja vidékét, az állam, a megye mindig atyáskodó gondoskodat tanúsít irányában. Mii ■ [UNK]•"Két ösztönszerüleg erezi, tudja a beszkin li ácska s épen azért valamint eddig nem volt ■ nem is lesz soha pártütő a magyarság iránt, 'my más részről nem is vándorol ki tömegesen ".‘lazájából, legfelebb is kaszát, kapát, vagy csépfát vetve vállaira, lesétál munkájával fehér kenyeret szerezni az aldföldre, hol mindig szívesen látott vendég volt és lesz ezentúl is. Nem keres más Eldorádót, sem másféle politikai s társadalmi állapotot, nem más hazát, s mint a melyet Árpád honfoglaló hadaival bejött ősei szereztek. Azon népet, mely igy érez, igy gondolkozik, nem szükség hazája földjéhez való ragaszkodásra buzdítani. A felvidéki orosz népnek szive magyar, csupán nyelvét kell magyarrá tenni, hogy semmi különbség ne legyen közte s szabolcsi és bodrogközi hitsorsosai közt, kik ép oly fanatizmussal ragaszkodnak magyar hazájukhoz, mint vallásukhoz. Itt nem fog ellentállásra találni a magyarosi tét egyesület, sőt az orosz nép vénei örvendeni fognak, ha gyermekeiket magyar ajkú honpolgárokká nevelik. Ezért mondjuk mi azt, hogy a magyarságot és népnevelést terjesztő egyesületnek nálunk könnyebb feladata van, mint lesz például a királyhágón túl, vagy a másfajta nép által lakott határszéli megyékben. De itt és ott is meg kell küzdeni minden nehézséggel, elhárítani a legszentebb ezért maguk elé fűzött egyesületek működése elől minden akadályt, nekünk jutott feladatul századok mulasztásait pótolni, őseink hibáit jóvátenni. Lapunk éber figyelemmel kisérendi a magyarságot és népnevelést megyénkben terjesztő egyesület működését s folyton azt fogja hangoztatni: mentői több kisdedóvó intézetet és jó magyar néptanítót a felvidéknek. 120.000 írjon kölcsön. Tudjuk tehát végre valahára a város cselekvő és szenvedő állapotát. Ezen nyílt kizárása a város vagyoni helyzetének bizonyára nem fog ártani hitelének, hisz az államok példája mutatja, hogy minél több rente adóságuk van, annál többet hiteleznek nekik, hanem tény az, hogy financiáink átkozottul roszak. Tartozunk 1 24.461 frt 33 krral, aztán, hogy a tapdacs egyszerre nagyon keserű ne legyen, az előterjesztés vége szerint : megint tartozunk helypénz és fogyaszási adó kezelőknek 5500 frttal; szükségünk van kaszárnya és bódéépítések, meg Roth Sámuel és Seregélyi-féle házak laquisitiója céljából 96,200 frtra, summa summarum, tehát nem mint az előterjesztés mondja 120,661 frt 33 kr., hanem 126,161 frt 33 krral, bírnánk pedig erre fedezetül már a Máder-féle pince és bolttal együtt 21.577 frt 64 krt. Kell 126,161 frt, van 21.577 frt, a csekély különbözetet kölcsön utján fedezzük. Bennünk, vén emberek vállait ugy sem fogják terhelni a kölcsön annuitásai a jövő nemzedék pedig élvezendi beruházásaink hasznait és különben is aprés nous le déluge, szóval rendben van, megszavazzuk, punctum. Igen ám, nem szólnánk a dologról többé egy jottát sem, ha az egész előterjesztés minden sora azt a rendjkívül fájós impressiót nem tenné ránk, hogy hát mégis igaz az, amit oly régóta susognak, hogy e város nagyon, de nagyon szegény. Elviszik a katonát, mert nincs kaszárnyánk; sátrak alatt árulunk, mert nincs bódénk; gyermekeink nem tanulnak, mert nincs iskolánk ; szegényeink fáznak (vigaszalódjatok bajtársak) mert nincs szegényházunk; kupeceink zsarolnak, mert nincs mázsaházunk, „Fehér hajó“ nem épül, mert Both Sámson szomszéd telket ingyen nem adja; városházunk (lucus a non lucendo) a kincstár háza, állóságot pedig nem fizetünk, mert nincs pénzünk^Éa^am int tudvalevőiig contraria peuet ,se posita magis eiucescunt, eme rendkívüli szegénység csudálatos ellentétet képez amaz élénkforgalom, azon örökös sürgés-forgás, ama pezsgő élet élénkségével, mely városunkban — hol 3 pénzintézet évenkint legalább 8 millió forintnyi forgalmat mutat ki. malmaink, nagymérvű fa- és terménykereskedés, a nyilt kereskedések és iparüzletek egy egész légiója mindmegannyi bizonyítékai a piac fontosságának; templom van majdnem annyi mint Rómában, tanuló egy egész ezred, hírlap egy fél tucat, intelligencia majd annyi, mint egy szomszéd szék és fővárosban, mulatóhely meg kávéház több a kelleténél — minden idegent bámulatra ragad. Ilyen városban olyan rendkívül szegény kommunitás, igazán cifra nyomorúság. Hogy is nevezte a boldogult Közlöny Ungvárit Kis Budapestnek, és a „Bereg" viszhangja volt rá, hogy falu, igaza van mindkettőnek, szép, nagy és élénk város, de mint város olyan szegény, mint a legutolsó falu. Úgy kell nekünk. Mindig mondtam hogy a locális érdekeket ápolni kell, törekedjünk a város javára, és önmagunknak teszünk jót, politikai jogaink gyakorlásánál igyekezzünk meggyőződésünket a város érdekével összhangzásba hozni: mindig mondtam, hogy ne induljunk nagy hangtani ellenzéki elvek után, hanem válasszunk kormányt — — de mit beszélek én itt össze-vissza, hiszen mindig kormánypárti képviselőt küldtünk, hisz azon zászlóra, mely győzött „sub hoc signo vinces“ mindig a város érdeke volt írva. Tekintem nélkül a pártállásra, minden képviselő hitvitása és kötelessége, választókerülete érdekeit — amennyiben az ország érdekeivel nem ellenkeznék — a kormány előtt, mely utóvégre sem ismerheti közvetlenül és részletesen egy határszéli város bajait és óhajait, pártfogása alá venni nemcsak, hanem minden befolyásával, azzal a súllyal, melyet egy egész választókerület, az országnak egy igen tekintélyes része benne központosít, győzelemre segíteni. Feladatát rendkívül előmozdítja, ha ki tudja mutatni, hogy ama érdekek csak látszólag partiálisak, valójában és tényleg ép úgy kerületét, mint az országot illetik. Ungvár központja egy 50 mértföldnyi majd */* részben orosz és tótajkuak lakta megyének, központja és székhelye a nagyobb részt oroszajátiakból álló, 9 egyházmegyét magában foglaló munkácsi püspökségnek. Nem szembetünő-e első pillanatra, nem a magyar állameszme és nemzeti politika parancsoló követelménye-e, hogy e központon itt e helyen, ezen a Beskidtől kezdve első magyar városban, melyhez az összeköttetés ezer meg ezer szála fűzi az említett nem magyarajku vidékeket, melynek kultúrai és politikai tekintetben ugyanaz a hivatása azokkal szemben, mint a vérkeringésre a szívnek, minél nagyobb számban legyenek magyar intézmények, minél tekintélyesebb és több oldalról képviseltessék a magyar állam fenhatósága, nem egyenesen a magyar államiság érdekében van-e, hogy ezen város mint magyar minél nagyobb, minél felvirágzóbb és boldogabb legyen? Zörgessetek és meg fognak hallgatni. Valahol Európában volt egy virágzó nagyra törekvő város, melyet egy szerencsétlen éjjel az árvíz romba döntött. Király, kormány, törvényhozás és nemzet vetélkedtek egymással áldozatkészségben, hogy felépítsék és hatalmasbbá, virágzóbbá tegyék mint valaha volt. Nemes és okos cselekedet. Nem csak a város, az ország érdeke is parancsolta így. A szegénység is szerencsétlenség. Az önhibáján kívül szegény város, ha van politikai és kulturális missiója, megérdemli szintén a kormány támogatását, megérdemli a közfigyelmet, megérdemli különösén most, midőn a pauslavismus többé nemcsak tudósok doctrinája, hanem kardját is igen hangosan csörteti és midőn a magyarság ezen északi előőrse talán már a közeljövőben lesz hivatva megmutatni, hogy azon hely, hol 1000 évvel ezelőtt a honfoglalás első nevezetes tényei mentek végbe, a honmegvédési munkájában U