Ung, 1918. július-december (56. évfolyam, 27-52. szám)

1918-07-07 / 27. szám

56. évfolyam. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . 12 K. Negyedévre . . 3 K. Félévre. ... 6 K. íj Amerikát­? . Egész évre 14 korona 60 fillér. U­ng vármegye Hivatalos Lapjával, együtt : Egész évre . . 18 K.­­ Félévre...........9 K. Negyedévre .... 4 К 50 f. Ny Ittér soronként 90 fillér. • ■ [UNK] ■ ■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők Ungvár, 1918. július 7 Felelős szerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA.­­ HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési díjak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik min­­t=e==­den csütörtökön. ===== TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ UNG MEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. 27. mám Segédszerkesztő: DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. KI­ADÓHIVATALI TELEFONSZÁM 11.-------­- Nincs cipő! Ez a kegyetlenül hangzó két szó üti meg fülünket lépten-nyomon. Az emberek szinte síró hangon adják tovább. A cipőkereskedő, akihez akár cipőjeggyel, akár anélkül állítunk be, kér­désünkre és kérésünkre egyszerűen így felel: Nincs cipő! Tehát nincs cipő! De hol van? Hiszen a cipőjegy-rendelet kibocsátása előtt még ha nem is bőségesen, de elég tűrhető számban volt cipő... Volt cipő ! Ma nincs ! Az Ung már jó régen meg­mondta — nem is kellett hozzá nagy látnoki ké­pesség, — hogy a cipőjegy kibocsátásával eltűn­nek a cipők az üzletekből. Eltűnnek, mint a kámfor, úgy látszik, hogy újabban a cipők is fel­vették a kámfor tulajdonságát: az elillanást. Fi­gyelmeztettük is a rendőrséget a cipők eme új tulajdonságára és kívántuk, hogy a legsürgőseb­ben tartson házkutatást. Bizonyára nyomára jön a sok eltűnt cipőnek. Mi tovább nem mehettünk. A lap feladata a kérés, sürgetés, a helyzet be­mutatása, a többit mi már nem végezhetjük el. Pedig ha a rendőrség szót fogadott volna, hej, de sok cipő megváltoztatta volna az eltűnési tu­lajdonságát visszatűnési tulajdonsággá. Hiszen okulhatott a rendőrség abból az egy esetből, ami­kor egy üveg- és porcellánkereskedésből ello­pott holmik után kutatott, mennyi minden más lopott holmi is (kincstári ruhák és bakkancsok) bújtak elő a szekrényekből, pincékből, padlások­ról, sőt a földből is, így történt volna a cipők­kel is. De még mindig nem késő a tanácsunk meg­­fogadása. Addig is, míg a rendőrség tényleg utána néz az eltűnt cipőknek, van egy másik tanácsunk is. Minthogy a cipőjeggyel most csakugyan nem lehet cipőt vásárolni, az ősz pedig hamarosan beköszönt és akkor a cipőhiány még keserve­sebb állapotokat teremt: a hatóság bízzon meg egy szakembert és lássa el a legmesszebbmenő támogatással, hogy vásároljon cipőket Azoknak az árát állapítsa meg és árusíttassa ki.. . Kö­zeledik az ősz, aztán tél váltja fel, s az emberek­nek cipő kell! Megértik ? ! Pereg a kötőtű. Irta Kolumbán Rózsika. Pereg a kötőtű, peregnek a könnyek, A fájó emlékek újra visszajönnek. Egy-egy forró sóhaj száll a magas égbe : Úr Isten, elég már, sohase lesz vége? A fájó emlékek újra visszajönnek , pereg a kötőtű, peregnek a könnyek. Elmentek az ifjak, de lelkük visszajár. Emlékük megvan, mint elhaló napsugár. Van-e ember, aki valakit ne várna ? Kinek ez a sok vér igazán ne fájna? Azok a szép idők vissza sosem jönnek. Pereg a kötőtű, peregnek a könnyek. Dicső Magyarország, hová tűnt csillagod ? Már nem régi fényben, már homályban ragyog. Régen volt az, mikor még virágot szedtünk. Mikor még mulattunk, mikor még nevettünk. Most a katonáknak harisnyákat kötnek , pereg a kötőtű, peregnek a könnyek. Jegyzések a Vili. hadikölcsönre. Az Ungmegyei Takarékpénztárnál történt nagyobb jegyzések : Ungmegyei Takarékpénztár 1.000.000 K, Munkácsegyházmegyei káptalan 500.000 K, dr. U. S. 160.000 K, Bantlin-féle vegyi­gyárak 100.000 K, dr. Virányi Sándor 100.000 K, Kardos Emil 100.000 K, Leuchtag Gyula 100000 K, Papp Antal püspök 66.200 K, Farkas Lajos 50.000 K, Ungvári műmalom 50.000 K, Ungvári Szeszgyár R. T. 50.000 K, Gránit Asbert Palamüvek 50.000 K, dr. Hackel Sándor 50.000 K, Kovács Ká­roly 40.000 K, báró Redwitz Sándorné 35.000 K. Kk. Sebő Emil 29 300 K, Minay István­ 25 000 K, Szabó István 20.000 K, Blum­ Fülöp 20.000 K, Schneck Jenő 20.000 K, Braun Mór és Samu 20.000 K, Szabó Endre 15.000 K, Spiegel Menyhért 15.000 K, Klein Albert 15.000 K, dr. Novák Endre 15.000 K, Rozgonyi József 10.000 K, Oroszlányi Ilona 10.000 K, Schulhof Sándor 10.000 K, Scho­bert Ferenc 15.000 K, Klein Manó 10.000 K, Groszm­ann Hermann 10 000 K, dr. Hadzsega Bazil 11.000 K, Schwartz Albert 10.000 K, Klein Mór 10.000 K, Rosenberg József 10.000 K, Suba Pál 7000 K, Lám Gyuláné 6000 K, Deák Bertalan 6000 K, Iván István 6000 K, Kárpáthy Béla 5000 K, Tom­csányi Béla 5000 K, Bene Sarolta 5000 K, Klein Ignác 5000 K, dr. Balassa Miklós 5000 K, Salzburger Jakab 5000 K, Rónay Antal 5000 K, Weisz Kálmán 5000 K, dr. Szabó Simon 4100 K, özv. Kellen Gyuláné 4000 K, dr. Rauch Károly 4000 K, Lőwy Lajos 4000 K, Renner Rezső 4000 korona. Az Ung megyei Takarékpénztárnál az eddigi jegyzések a négy millió koronát meghaladják. Ungvár városában az összes jegyzések csaknem elérik a 7 milliót, húsz korona között változik métermázsánkint, a búza ára azonban a már megállapított hatvan koronával szemben nyolcvan lesz. A kormány, hir szerint, már az ősszel, minden­esetre azonban még a vetés előtt megállapítja a jövő évi terményárakat is, szinte természetesen a jövő évi gabona ára még magasabb lesz az ideinél.­­ A termésrendelet nyomán megjelenő végre­hajtási utasítás több érdekes és egészen új intéz­kedést tartalmaz. A gabona átvétele igen szigorú ellenőrzések mellett történik meg. Annyira szi­gorú lesz az ellenőrzés, hogy a ma kihágásként kezelt esetek nagy részét bűnügynek és vétség­nek deklarálja és jogot ad a hatóságnak arra, hogy bizonyos esetek elkövetésében az iratokat további intézkedés céljából az ügyészséghez te­gyék át. Generális intézkedést tartalmaz a meg­jelenendő rendelkezés arra vonatkozólag is, hogy az, aki közcélokra lefoglalt gabonát önként nem szolgáltatja be, sikkasztást követ el és sikkasztás­ért vonandó felelősségre. A termésrendelet kibocsátásával kapcsolat­ban felmerült ez a kérdés is, vajjon megengedik-e a városoknak, hogy az ellátatlan polgárság ga­­bonaszükségletét a Haditermény útján egy tétel­ben bevásárolják. Ilyen irányban több város — mert hiszen ez a kérdés elsősorban a városokat érdekli — intézett kérdést az Országos Közélel­mezési Hivatalhoz. Itt azonban azt a választ kap­ták, hogy az ilyen engedély kiadását a megjelent termésrendelet egyszerűen kizárja, de nincs is szükség arra, hogy a városok maguk szerezzék be a polgárság gabonaszükségletét. Húsz koronával lesz drágább a búza. A városok nem szegezhetik be az ellátatlan lakosság gabonáját. Az új termésrendelet kiegészítéseképen több intézkedés történik a közel­jövőben, melyek kö­zött kétségkívül legnagyobb fontosságú annak a kormányrendeletnek lesz, amely a folyó évi ter­mésre már korábban megállapított ma­szimális árakat lényegesen fölemeli. A kormány arra az álláspontra helyezkedett, hogy egyrészt a rendelet megjelenése óta a termelési költségeknél beállott nagymértékű emelkedést, másrészt az előrelátha­tólag kedvezőtlenebb terméseredményt kell ellen­súlyozni a makszimális árak felemelésével. Az ár­emelés minden valószínűség szerint tizenöt és Lapunk mai uáma 4 oldal. Betyárvilág Magyarországon. — Hadifoglyok garázdálkodása. — Nap-nap után olvasunk a különösen szö­késben levő hadifoglyok garázdálkodásairól. Betörések, rablások, sőt gyilkosságok is fordul­nak elő­ elő. Una megyében is mindinkább több eset fordul A városba jövő asszonyokat kifosztják, sőt meg is becstelenítik és a betörések is mindinkább gyakoriabbá válnak. Legutóbb a közeli Zahar községben világos nappal rabolt ki két orosz fogoly egy gazdálko­dót. Id. Baji-Jencsik János zahari gazda június 29-én délután két orosz fogolyyal dolgozott a mezőn, amikor ezek egyszeresek megragadták, leteperték a földre, félholtra verték és 5.000 ko­rona készpénzét elrabolták, amelyről tudták, hogy nála van. Ezek után pedig megszöktek. A Gyöngyösy Irodalmi Társaság és az Eperjesi Széchenyi-kör. Irta s a Széchenyi-kör 40 éves jubileumán elmondta dr. Mauks Ernő. Az Ungvármegyei Közművelődési Egyesület keretében fennálló „Gyöngyösy Irodalmi Társa­ság“ bízott meg azzal a megtisztelő feladattal, hogy az Eperjesi Széchenyi-kört, melynek magam is egyik szerény tagja vagyok, irodalmi társasá­gunk nevében a mai ritka ünnepség alkalmából üdvözöljem. Bercsényi vármegyéje küldi üdvöz­letét Rákóczi vármegyéjének; a nemzeti ku­ltúra egyik határszéli őrszeme integet a másiknak. Nemcsak a két vármegye földrajzi közelsége révén, nemcsak a magam személyét illető azon véletlen folytán, hogy tagja vagyok mindkét vármegye kultúregyletének, de a sok tekintetben közös múltba való visszapillantás révén is az az érzé­sem, hogy mi ungink, talán közelebb is állunk Sáros kultúrájához, mint bármely más vidék, hi­szen a történelmi időkben, a magyar dicsőséggel, magyar küzdelmekkel átviharzott messze száza­dok óta annyi közös örömben, közös búbánatban, közös szenvedésben volt részünk! Kezdve Anjou királyainknak a lázongó olygarchákkal vivott harcain, folytatva a Giskra huszitáival átszenve­dett küzdelmeken, majd Rákóczi legdicsőségesebb korszakán, melyben a nagy fejedelem diadalmas hadait ugyanaz a „gens fidelissima“ kísérte mind­két vármegyében, egészen a mai világháború első időszakáig, amidőn ugyanazon ellenség bar­bár lábnyoma tiporta mindkét vármegye szentelt földjének egy-egy darabját, mennyi közös gon­dolatban, közös küzdelemben találkozott a két megy­e hazaszerető magyarja! Most is találkozik. Ezúttal nem a nyers erők harcterén, de — ha szabad így szólnom: — a magyar kultúra terjesztésének porondján. Harc­mező ez is, éppen nem lekicsinylendő. Egy ké­sőbbi kornak higgadtabb, tisztultabb felfogású embere fogja majd csak igazán értékelni ezt a harcmezőt, amelyről teremtés, alkotás sugárzik szét, nem rombolás és pusztulás. És ma, midőn a dúló világveszettség nemcsak megfertőzte, de egyenesen megsemmisítéssel fenyegeti a kultúra minden eddigi vívmányát, százszorosan fontos hivatást teljesít minden egyesület, mely a kultú­rát szolgálja. Ma nemcsak terjeszteni kell a kul­túrát, de maholnap megmenteni a kultúrérzésnek a tömegek lelkében oly gyéren megmaradt rom­jait. Ezért százszoros jelentőségű, ezerszeresen rokonszenves ma minden életjel, mely az emberi kultúra e megmaradt kis fénypontjaiból kisugár­zik. A Széchenyi-kör 40­ éves múltjának legna­gyobb része a békében telt le. Hivatását fénye­sen, magasztosan töltötte be. És éppen ez jogo­sít fel ama reményünk hangoztatására, hogy most, amikor a háború befejeztével a megújhodó kul­­turm­unka félre fogja bontogatni szárnyait, ami­kor a művelődés zászlóvivőire a végletekig foko­zódó munka fog várni, hasonló szilárd céltuda­tossággal, továbbra is hivatása magaslatán állva fog Sárosnak és közvetve az egész hazának hasz­nára válni. A mi Gyöngyösy Irodalmi Társaságunk még aránylag fiatal — alig 12­ éves, — de e rövid idő alatt kifejtett működése közben szerzett tapaszta­lataink révén is át­­ tudjuk érteni és méltányolni azokat a nagy feladatokat, azokat a nagy nehéz­ségeket, melyeknek megoldására, leküzdésére egy kulturegyesület hivatva van, ha a magyarság szent ügyét — főleg nemzetiségi vidéken — előbbre­­vinni akarja. Éppen ezért meghatott lélekkel hajt­juk meg zászlónkat az Eperjesi Széchenyi-kör előtt. A Drugethek és Bercsényiek vármegyéjének irodalmi férfiai nevében őszinte lelkesedéssel kí­vánom: „Ad multos annos!“

Next