Unitárius Egyház, 1926 (19. évfolyam, 1-11. szám)
1926-01-15 / 1. szám
.3h~« vV./ * ■» v UNITÁRIUS EGYHÁZ. 1926. jan. 15. 2 ' Itt következik néhány ilyen lecke röviden: 1. Jézus és a kis gyermekek. (Megnyitó) Elmondjuk röviden a történetet, kiemelvén belőle Jézus nagy szeretetét a gyermekek iránt és az édes anyák vágyát, hogy gyermekeiket Jézus közelébe hozhassák. Mát XIX/13,14 Ma is az édes anyák tanítják a még beszélni is alig tudó gyermekeiket imádságra. Jézus ma is szereti a gyermekeket s a keresztény vallásban szellem erejével öleli körül, mint a mennyország birtokosait. 2. Keresztelő János, mint az adventi idők nagy prófétája. Rövid története, természetes életmódja, készül nagy hivatásához, tanul a pusztában. Az élethivatás betöltéséhez mindenkinek elő kell készülni. Nem elég csak a testi erő fejlesztése szellemi és erkölcsi fejlettségre is szükség van. Ezért hasznos ismeretet és jóra irányuló akaratot kell sajátunkká tenni. Már III.1-3. 3. Keresztelő János, mint a Messiás utegyengetője. Megtűrésre hivja hallgatóit. Őszintén és alázatosan megvallja a maga kicsinységét. Az igazi nagynak, kit ő is vár, még saruja kötőjét sem oldhatja meg. Nekünk is ilyen szerény és alázatos lelkünk legyen. A magunk kicsinységének beismerése nem bűn és nem szégyen. Nekünk is egyengetnünk kell szívünkben és lelkünkben az utat, hogy Jézus és aző fenséges eszméi oda bevonulhassanak. Már III. u. 4. Jézus születése. A történeti háttér és Jézus születésével kapcsolatos mondák, leírások ismertetése. A karácsony ünneplésének fontossága. Ne legyen csak iskolai szünnap, sem ünnepi vendégeskedés és mulatság, hanem igazi ünnep az által, hogy akinek születési ünnepén az általa tanított szeretet ajándékokkal halmoz el, legyen a mi vezérlő mesterünk és őt mindenkor szeressük. Luk. II. 8—14. 5. Jézus a templomban. Hogy kerül Jézus Jeruzsálembe, mint szívja lelkébe nemzete hagyományait s érdekli a templom és a bölcsek beszéde. Luk. II. 41—52. Ma is ott van a mi igazi helyünk vasárnapokon és ünnepnapokon a templomban. Szoktassuk úgy a mi lelkünket, hogy inkább érdekelje a bölcsesség és Isten igéje, mint a világ hiábavalóságai. 6. Jézus megkeresztelkedése. Igazi értelmezése és érthető magyarázata adandó e szózatnak: „Ez az én szerelmes fiam“ stb. . . Nekünk is olyan életre kell törekednünk, hogy mi is meghallhassuk a mennyei Atya szózatát. Érezzük meg azért hivatásunkat s cselekedjük az Atya akaratát Márk. I. 9—11. Sigmond József: Teendőink az egyházi élet körében* A mai idők annyira komolyak, az Egyháznak — mint világtényezőnek, társadalmi szervnek — a helyzete annyira égő kérdésévé vált a mai kornak, hogy ezúttal elmellőzök minden irodalmi és előadásbeli címkeresést s csupán csak a megjegyzések és tervek fölfejtésére fogok törekedni. Mindenek előtt megállapítani kívánom, hogy az u. n. külföldön — különösen Európában — a háború után az Egyház nagy mértékben veszített tekintélyéből s az emberek és tömegek életére való befolyásából. Kínos az a vergődés, de hiszem, hogy nem reménytelen az az erőfeszítés, amelyet a különböző egyházak kebelében az egyéni és társas, a valláserkölcsi élet megújítása és irányíthatása érdekében kifejtenek. Én úgy ítélem meg a dolgot, hogy itt arról van szó, hogy az Egyháznak a saját feladatát és helyét kell megtalálnia az emberi élet művelésében. Az állammal való szoros kapcsolata s a háború dicsőítése és megszentelése nem volt azon tény, amelyért a meggyötört tömegek a háború után már lelkesednek s igy a tömegek egész természetesen elfordulnak külföldön amaz egyháztól, amelyből kiábrándultak. Amennyiben az Egyházaknak sikerül olyan az emberi élethez tartozó s a társadalmi kialakuláshoz szükséges értékeket fölfedezniük s propagálniok, amelyeket csakis ők istápolhatnak, annyiban újra megtalálják hivatásukat s a tömegek is értékelni fogják. A mi helyzetünk azonban lényegesen különbözik az övéktől. Mi egy nagy háború után élünk, s minket is érint a modern kor átalakító, romboló szelleme ; de nekünk van egy megbecsülhetetlen szerencsénk s ez az, hogy fajiságunkban vagyunk megtámadva. Van tehát egy tény, egy valóság, ami nem engedi, hogy könnyelműek legyünk, hanem arra sarkal, hogy biztonságunkat keressük s azért minden lehetőt megtegyünk. Minket erdélyi magyarokat — bármilyen felekezethez s így Egyházhoz tartozzunk — összetart egy magasabb kapocs, egy nagyobb érték. Nekünk