Unitárius Egyház, 1939 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1939-01-15 / 1-2. szám
Mit szeretnék? Az I. G. Ducai unitárius lelkészkar 1939 február 6.-án tartott gyűlése szerény személyemet tisztelte meg azzal a megbízatással, hogy mint társszerkesztő, Ütő Lajos főszerkesztőnek segédkezzem. Amikor a megbízatást elvállaltam, tudatában voltam annak, hogy nem kis, sőt nem is épen hálás feladatra vállalkoztam. Hogy meg is engedtem a kartársaim kérésének, tettem ezt azért, mert hittem mindig és hiszem, most is, hogy ennek a lapnak szent küldetése és missziós hivatása van az egyetemes egyházunk vallás-erkölcs és kulturális életének olyanná való kialakításában amelynek képe ott él minden igaz és egyházát őszinte szeretettel szerető unitárius lelkében. Én volnék a legboldogabb, ha szerény tehetségemmel és őszinte jóakaratommal segítségére lehetnék lapunknak, hogy ezt a feladatát teljesíthessem. Éppen ezért a szerkesztői tollat sem szándékozom ifjúi titánkodás eget hasogató célkitűzéseivel venni a kezembe és nincs szándékomban a szives olvasónak s a lap barátainak „új eget és földet” ígérni munkámmal. De hozom és felajánlom 15 éves lelkészi munkásságom alatt megacélosodott hitem egyházunk Istentől nyert küldetésében, azt az egyház szeretetet, melyet lelkemben mindig éreztem és azt a hűséget, mellyel igyekeztem ott, ahova egyházam dolgozni állított mindig és mindenkor megfelelni. Nem célom tehát a lap ezután munkájának új irányvonalat inaugurálni, sem főszerkesztőnket befolyásolni eddigi munkásságnak irányváltoztatására. Érzem és tudom, hogy erre a lapnak nincs is szüksége. A negyedik évtized tesz már bizonyságot arról, hogy az az irányvonal, amelyen egyházépítő és egyházunk jövendőjét formáló és alakító munkáját eddig is végezte nemcsak helyes, de egyházunk iránti szent kötelessége is azon tovább haladni. Ha tehetek valamit lapunk érdekében, az csak az lehet, hogy a lap irányításában arra fogok törekedni, hogy az „Unitárius Egyház“ ne szolgáljon kicsinyes személyi harcok arénájául, de levezethesse azokat a lovagias, becsületes, mindig méltóságteljes, senkit személyében meg nem sértő, de egymás személye iránt szent tisztelettel viselkedő elvi küzdelmeket, melyeknek megharcolása tisztultabbá, szorosabbá teszi egyházunk életágét s a kibontakozó jövendőjét. Éppen ezért azt szeretném, ha lapunkat olyanná tehetném, hogy ne heverjen felvágatlan és olvasatlan az íróasztalokon, vagy ami még rosszabb ne kerüljön a papírkosarakba, de várja minden előfizető olvasója azzal a tudattal, hogy minden egyes száma, — még ha bírál, ha kritikát gyakorol is — hoz valamit, ami mindnyájunkat nevel, formál, alakit mélyebb és önzetlenebb egyházszeretetre, egyházunk életét és munkásságát mozgató és irányító dolgoknak és eseményeknek tisztább meglátására is hoz drága alkalmakat, hogy beláthassunk egymás lelki és gondolatvilágába, hogy ez a bepillantás őszintébb tiszteletet, melegebb barátságot ébresszen fel még az elvi harcot vívó ellenfelek között is. Szeretném, ha lapunkat olyanná tehetném, amelyre minden egyházáért dolgozni akaró unitárius azzal a tudattal bízza aggodalmait, terveit és elgondolásait, hogy szerte vigye egyházunk minden részébe, hogy az nem fog személyi harcot. Cenzúrát. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP.:uposi A felképkör megbizásából szerkeszt : OTÓ LAJOS 1. 0. Dúcai mitikus lelkén, minden hó 15.-én. — Ellittuil km. egy évre 80 leu. Pártoló díj 100 leu. Kéziratok a •lerkasata és az adófixetési dijak ürmeaajr Gyula unitárius lelkész pénztirnok címére küldendők: Filia? u. p. 1. G. Duca Jud. Odorhelu KIADJA AZ U JUCil flHITÁRIOS LELKISZKÖR.