Unitárius Értesítő, 1931 (10. évfolyam, 1-20. szám)
1931-01-01 / 1. szám
unitárius értesítő . Az egyik évforduló a jelenlegi vendéglátó egyházközségünk fennállásának 50 éves évfordulója. Azt hiszem mindnyájan tudjuk, hogy ennek az egyházközségnek fenntartásában az oroszlánrészt néhai felügyelő gondnoktársam, Kovács József kormányfőtanácsos úr vette ki, akit a közügyek iránti nagy érzéke, nagy szeretete, nagy tevékenysége és nagy áldozatkészsége valamint e tulajdonságoknak minden oldalon történt teljes elismerése Hódmezővásárhely törvényhatósági joggal felruházott város legjobban megbecsült polgárai közé emelt. Még most is szemem előtt van az a hatalmas gyászmenet, mely ennek az egyházközségnek nagy pátronusát, a közélet nemesszivü és tisztakezű harcosát az utolsó útjára kisérte, valamint az a végső nagy tiszteletadás, mellyel Hódmezővásárhely város hódolt nagy fiának a fórumon megható szavakban. Legyen egyházunk nemeslelkű fiának emlékezete örökké áldott; magának az egyházközségnek pedig az évforduló alkalmából kívánunk a megboldogulthoz hasonló nemesszívű és áldozatra kész, öntudatos, lelkes és tevékeny vezetőket és híveket, hogy az elkövetkezendő 50 évben az egyháznak ne csak fennmaradása, hanem felvirágzása is biztosíttassék. A másik évforduló vikáriátusunk 10 éves évfordulója. E templomban hangzott el néhai dr. Nagy György testvérünk szájából az indítvány, hogy Erdély, illetőleg püspökségünk elszakítása miatt gondoskodjunk magyarországi egyházunk önnálló kormányzásáról- Most a tíz éves évforduló alkalmából első vicáriusunkat, Józan Miklós . Méltóságát szeretettel üdvözlöm és sikeres munkásságáért a Közgyűlés nevében hálás köszönetet mondok. A harmadik évforduló, melyről meg kell emlékeznünk, Dávid Ferenc halálának 350 éves évfordulója. A Krisztus tanításaitól eltért római egyház megreformálására irányuló törekvés a III. és IV. században, Sabellius és Arius korára vezethető vissza, kik már akkor hirdették az unitárius tanokat. A reformétió azonban csak a 16-ik században Luther fellépésével kezdődött. Sokan végeztek e tekintetben kiváló munkásságot, de ezek közül csak hárman alapítottak egyházat: Luther, Kálvin és Dávid Ferenc. Önként értetődőleg a mi szívünkhöz, a mi lelkünkhöz Dávid Ferenc áll a legközelebb. Ezt a közelséget azonban nemcsak azért látjuk, mert kötelességünknek tartjuk vallásállapítónkat szeretni, hanem azért is, mert szabad vizsgálódásunk alapján meggyőződtünk, hogy Dávid Ferenc minden tekintetben a legnagyobb mértékben kiérdemelte híveinek örök háláját és mérhetetlen szeretetét.