Unitárius Élet, 2013 (67. évfolyam, 1-6. szám)
2013-01-01 / 1. szám
Bálint Benczédi Ferenc Kedves testvéreim, mélyen tisztelt vendégek! Ünneplő gyülekezet! Ez ünnepélyes alkalommal szeretettel köszöntöm kedves vendégeinket, a testvérfelekezetek képviselőit, a közelről és távolról érkezőket, a híveinket, a gyülekezet minden tagját. Köszönöm, hogy együtt imádkozhatunk és zsoltárt énekelhetünk ebben a hajlékban, Istenünk dicsőségére, együtt fejezve ki hálánkat megtartó jó Atyánknak. Külön öröm számomra, hogy megoszthatjuk egymással gondolatainkat, érzéseinket, abban a hitben, hogy a jóságnak és szeretetnek egy Istene áldását küldi életünkre és munkánkra. A közös imádkozás által Isten adja meg nekünk azt a lelki gazdagságot, hogy gondolataink és érzéseink egymásra találásában, megerősödjünk hitünkben, hogy a biztató kézfogás és tekintet egymásra találása által Isten országa igaz építői tudjunk maradni. Ez alkalommal két evangéliumi üzenetet kívánok felolvasni. Az első a Mt 20,28: „mert az emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” A második jézusi tanítás a Lk 19,10 verse: „mert az emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” Ezen bibliai versek alapján szeretném gondolataimat megosztani a gyülekezettel. Ünneplő gyülekezet, kedves testvéreim! Fontosnak tartom, hogy a Magyar Unitárius Egyház minden tagja, lelkészei és nem lelkészei közösen tartsunk egy helyes helyzetfelmérést. Vizsgáljuk meg az evangélium fényénél közelmúltunkat, vegyük számba a jelenben feltornyosuló feladatainkat, és egy megnyugtató jövőképet alakítsunk ki és képviseljünk ebben a világban. 1. Első feladatunk szembenézni önmagunkkal, megvizsgálni, hogy milyen évtizedeket hagytunk magunk mögött. Erdélyi világunk jelenkori tudós professzora fogalmazta meg, hogy a kommunizmus évtizedei alatt bekényszerítettek egy sötét alagútba, és most, amikor fél évszázad után az egyház kiszabadult ebből a zártságból, döbbenten tapasztalja a rá háruló sok feladat között, hogy elfelejtette az alagút előttieket. Kikerülve a „világosságra” nem látjuk még saját magunkat sem, nemhogy a környező világunkat. Az eltelt két évtized alatt megmutatkozott, hogy olyan gondolkozás és magatartásbeli módosuláson mentünk át, mely arról beszél, hogy messzire tértünk az evangélium világától. Az elmúlt évtizedekben az egyházi gondolkozást és magatartást a külső, az állami keretek és lehetőségek határozták meg. Ez a külső kényszer belső deformálódást is okozott. Egy istentagadó ideológia külső kényszere alá volt vetve az egyház, mely nem egyszer odáig ment, hogy teológiai igazolást is igyekezett adni a kényszerhelyzetének. Az első kérdés, amire válaszolni kell bölcsen és okosan, hogy milyen hatalom alá helyezzük életünket? Azt látom, hogy sokat adtunk a császárnak és keveset juttattunk Istennek. József Attila-i vallomás szerint most Istenmorzsákat keresünk. Ezért az elvilágiasodás kemény jelei itt vannak mindennapi életünkben. Lelki megújulás szükségességét sokan és több helyt megfogalmazták, de az egyház lelki megújulása csak akkor fog megtörténi, ha tagjai, egyházi és világi hívei belső önvizsgálatot tartanak. Bűnbánat nélkül nincs bűnbocsánat. Meg kell vizsgálnunk, hogy mennyire tudunk Jézussal egy úton járni, vele együtt gondolkodni és mennyire tudjuk odaszentelni életünket Isten országa ügyének. Első feladatunk tehát szembenézni saját magunkkal az evangélium fényénél. Az egyház csak akkor tölti be Istentől kapott igazi küldetését, ha az evangéliumi jézusi arcot fel tudja mutatni a prédikációban és a szeretetszolgálatban, így találva meg helyét a társadalomban. 2. Második feladatunk számba venni a jelen problémáit és megfelelő felkészüléssel és hozzáértéssel ezek megoldásán dolgozni, lelkipásztorok és gyülekezeti tagok egyaránt. A mindennapok sűrűjében, ellentmondásos társadalmi helyzetben, az egyháznak azt a más Máté 20,28: „ Mert az emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért. ” Lukács 19,10: „ Mert az emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet. ” Unitárius Élet • 1