Unitárius Élet, 2013 (67. évfolyam, 1-6. szám)
2013-01-01 / 1. szám
Mit kíván tőlünk az Isten? A fenti cím Mikeás próféta könyve 6. része 8. versében található. Ez a bibliai üzenet volt az alapgondolata a január 20-27 között tartott egyetemes imahétnek. Jó, ha idézzük az egész verset: „Megjelentette néked, óh ember, mi legyen a jó,és mit kíván az Úr Tetőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.” Egyházkerületünkben elég kínos volt az elmúlt évben, amikor a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa illetékesének kérésére egy tájékoztató jellegű felmérést kellett volna összeállítani, de körlevelünkre nem kaptunk egyetlen érdemleges választ sem, hogy hol, hányszor, kikkel, milyen formában tartottak gyülekezeteink, vagy vettek részt ökumenikus imaheti alkalmakon. Ezért lehetett örömmel fogadni a Magyar Unitárius Egyház Kolozsváron, 2013. január 8-án kelt levelét, amit Bálint Benczédi Ferenc püspök, Székely Kinga Réka, hitélet-fejlesztési és missziói előadó tanácsos, valamint Demeter Lóránd, a Teológiai és Szakképesítési Bizottság elnöke írt alá, amelyben kötelező érvényűnek mondja ki az Egyházi Képviselő Tanács Elnöksége az imahéthez való csatlakozást. Az eredményről nem tudni még egyetemes egyházi viszonylatban, hiszen az erdélyi határidő húsvét ünnepéig terjed. Itt az Anyaországban az ökumenikus imahetet a már említett időszakban tartották, tartottuk. Sokévi tapasztalatunk mutatja, mondatja azt, hogy ebben az időszakban inkább felfigyelnek ránk is, ott ahol próbálunk mozgolódni, észrevétetni magunkat. A kisvárosban élő és tevékenykedő felekezetek hívei és papjai az idén is sikeresen szerveztük meg az istentiszteleteket. E sorok írója és hívei több alkalommal vettünk részt istentiszteleteken. 20-án mindhárom felekezet a saját templomában nyitotta meg az imahetet. Az unitárius templomba szerdán „ért el” az imalánc. Erre az alkalomra összeállított énekfüzetből (ismert katolikus és protestáns énekeket választottunk) dicsértük az Urat. A lelkészek egymásután mondták el gondolataikat a központi témával kapcsolatban, de aktuális kérdéseket is felvetettek. Régi egyezségünk az is, hogy mindenki a saját egyháza tanítása és saját felfogása szerint fogalmazza meg üzenetét, nem kellett attól tartani, hogy az előírt perikópa szerint az unitárius esetleg valamilyen dogmáról kell szóljon. A tartalmas gondolatok után az együttlét szeretetvendégséggel zárult, amikor kicsi gyülekezetünk szeretet áldozatából süteményekből, jó meleg teából részesülhetett bőven mindenki. Csütörtökön a katolikus kápolnában gyűltünk össze. Akárcsak előző nap, most is elmentünk kocsival a távolabb élő, nehezebb mozgású testvéreinkért, majd haza is vittük. Itt is megszólalt mindhárom lelkész. Mindenhol a házigazda kezdte az üdvözléssel és imával. Előző este az ökuménia jegyében Assisi Szent Ferenc imáját olvastam el: Uram! Tégy engem a Te békéd eszközévé, Hogy ahol gyűlölet van, oda szeretetet vigyek, Ahol sérelem, oda megbocsájtást, Ahol széthúzás, oda egyetértést, Ahol tévedés, oda igazságot, Ahol kétség, oda hitet, Ahol kétségbeesés, oda reményt, Ahol szomorúság, oda örömet. Hogy ne vigaszt keressek, Hanem vigasztaljak, Hogy ne megértést keressek, Hanem másokat értsek meg, Hogy ne engem szeressenek, Hanem szeretetet nyújtsak. Mert amikor adunk, Akkor kapunk, Mikor megbocsájtunk, Akkor nyerünk bocsánatot, Mikor meghalunk, Akkor születünk meg az örökkévalóságra. ” A beszédek elhangzása után a katolikus plébános vezette református kórus énekeket adott elő. Végül útravaló csomagot kapott mindenki az elváláskor. Pénteken e sorok íróját és feleségét Dévaványára hívták a református testvéreknél szolgálni. Itt a helybeli katolikus plébános is részt vett. Az istentisztelet végén a feleségemmel elénekeltük a régi székely himnuszt. Vasárnap volt az imahét ünnepélyes zárása a helyi református gyülekezeti teremben. Itt is a helybeli lelkész, Tóth Zoltán - akinek felesége is lelkész, és akiket tavaly őszön iktattunk be tisztségükbe - köszöntött és beszélt, majd következett a biharnagybajomi lelkész, Domahidi Péter (szintén erdélyi származású, mint a dévaványai Béres János is), aki híveivel jött el az ünnepi zárásra. Majd az újsrázi katolikus kollega, László Zoltán atya következett, aki Hüse József plébánost helyettesítette, aki nemsokára megérkezett vezetni a dalárdát. Végül én zártam a beszédek sorát egy aktuális, szomorú dologra is emlékezve: előtte való nap halt meg Dr. Hegedűs Lóránt, a nagynevű tudós református lelkész-püspök-tanár-irodalmár. Bőséges ágápkban részesültünk református testvéreinknél is, de főként egész héten lelkiekben gazdagodtunk, az együvé tartozásban, szeretetteljes krisztusi hitünkben. Egy nem tudom honnan 16 • Unitárius Élet