Kévekötés, 1931-1932 (4. évfolyam, 2-4. szám)
1931-11-01 / 2. szám
ozsvár. IV. évfolyam, 2. szám 1931. november. ifjúsági folyóirat. Kiadja: a D. F. E. Ifjúsági Körök Egyetemes Szervezete, Hol az út? Irta: IFJ. ÜRMÖSI KÁROLY. A mai szerencsétlen társadalom utolsó erőfeszítésével keresi a kiutat a mai anyagi és lelki válságból. A világháborút megelőző évek eseményei ma — mondhatni ■— percről-percre dübörögve omlanak össze. Nincs egy szilárd pont, mely új kiindulásra támaszpontul szolgálna, így a mai kor emter, hisz minden új eszmében, minden új emberben és mégis nincs egy jottányi hite sem. Mi új úton kell elinduljunk és éppen ezért keressük azt a szilárd pontot, ahol megállhatunk Sokan nem értenek egyet velünk, habár szeretettel figyelik munkánkat, mert úgy találják, hogy az osztályöntudatnak a fejlesztése méhében rejti az összeférhetetlenséget. Ugyanis unitárius ifjúsági szervezetünk kebelében falusi, iparos kereskedő és értelmiségi állandó bizottságokat létesítettünk, melynek egyik céljaként az osztályok öntudatának fejlesztését tűztük ki. E helyen tisztázni akarjuk célkitűzésünket és azt, hogy hogyan értelmezzük az osztályöntudatot és egyúttal megnyugtatni akarjuk azokat, akik féltenek minket, hogy ha a mi kiindulásunk más is, az igazi emberi célok felé vezető útvonalon valahol mégis találkozunk. Új utat keresünk és bízunk abban, hogy azt meg is találjuk. A mi hitünket az teszi élővé, hogy az emberiségnek gyönyörű hivatása van, ha megtalálja azt. De ez nem a mesebeli tündér varázspálcájának érintésére áll elő, hanem hosszú, fáradhatatlan és céltudatos munkának az eredménye. A bomlott idegzetű, egyensúlyát vesztett társadalomba új öntudatot kell beleidegzeni : a munka öntudatát. Ez az emberi munka kell hogy legyen az uj alap s ennek oszlopai a három nagy dolgozó osztály. Ez az egyedüli alap, melyen fölépithetünk egy szolidárisan dolgozó és érdeket azonosítani tudó társadalmat. A történelem hosszú során ez az alap sokszor félrecsuszott s igy osztály csoportosulások léptek fel politikai és pénzügyi sikeren, vérségi és más társadalmi előítéleteken. Ha csak egy pillantást vetünk ezen osztályok formájára és tartalmára, feleletet kapunk arra, hogy miért nem volt ezeknek „öntudata“, összefogó és termékenyítő erő, miért tették félelmessé az osztályöntudat fogalmát? Hogyan lehetett volna a származás lehetetlen képletén kialakult „kékvér“ osztály az általános haladásnak nemes harcossá? Azzal, hogy éppen születésénél fogva többnek tartotta magát, ellentétbe került a kollektív gondolattal. Vagy a vagyonos mágnások osztálya, amely eszményéül a spekulációt tűzte s igy, az öntudatlanul csörtető tömegeknek a pénzvagyont emelte bálványává, egyúttal megingatva vele a tömegeknek munkába vetett hitét. A folyton hangoztatott magasabbrendüség ezen osztályok tagjaiban, egy előjogokat megkövetelő osztályönhitséget hozott létre. Ez az önhitség természetszerűleg hívta ki maga ellen a többi embercsoportok ellenállását, így lángolt fel az osztálygyűlölet tüze. A történelem folyamán, a munka alapján kialakult osztályok nyomására, részben a magassabb