Univerzum, 1977 (1-12. szám)
1977 / 1. szám - 238. A megalitok
Ha meg akarunk ismerkedni a megalitokkal, és meg is akarjuk érteni a megalitok világával foglalkozó kutatások legújabb eredményeit, akkor legelőször is néhány tévhittől kell megszabadulnunk. Első tévedésünk szerint a megalitok nem egyebek, mint „nagy kövekből” álló emlékművek. A megalitikus kultúrák fennmaradt monumentális emlékei közül igen sokat „kis kövekből” építettek. Ma már azt is tudjuk, hogy a híres „dolmenasztalok” csak vázszerkezetei voltak az építményeknek, s eredetileg „cairn”-ekbe, halomsírokba voltak beágyazva, azok magvát képezték. A „cairn”-ek néha hatalmasak voltak, és kis kövekből építették a sírokat. Az építményekben valószínűleg a fának is figyelemreméltó szerepe volt. A második tévedésünk az, ha a megalitikusságot, a megalit kultúrát egyetlen egységes és azonos civilizációnak tekintjük. Az utolsó két évtized kutatásai kiderítették, hogy ilyen megalitikus civilizáció, illetve kultúra nincs. Ugyanúgy, ahogy valamennyi lelőhelyet, ahol csiszolt kovaeszközöket találtak, nem tulajdoníthatunk egyetlen kultúrának, ugyanúgy nem tartozhatnak egy és ugyanazon kultúrához az oszlopos építmények, bárhol is találták őket. A keleti megalitok világa egészen más, mint a nyugat-európaiaké. Sőt alaposabb vizsgálat alapján azt is láthatjuk, hogy egymástól nagyon is eltérő civilizációk vagy kultúrák hozták létre az utóbbiakat is. Mivel a „megalit” kifejezés félreértéseket, zavart és tévedéseket okoz, elsősorban e kifejezést kellene mással felváltani, vagy legalábbis le kellene szállítani a piedesztáljáról. A megalitokban tulajdonképpen bizonyos újkőkorszaki kultúrák egyik elemét szabad csak látnunk. Aki ezekben a hatalmas emlékekben csak a struktúrát és az architektúrát látja, az elköveti a harmadik tévedést. Az emlékek osztályozását, időrendi besorolását, és annak megállapítását, hogy mely kultúrához tartoznak, a belsejükben talált anyag tette lehetővé. A sírmellékletek, a cserépedények, a kovaeszközök, a fejszék alapján lehetett meghatározni, hogy a megalitikus temetkezések — a dolmenek és a fedett folyosók — milyen korból származnak, s milyen helyet foglalnak el a társadalmak történetében. Tulajdonképpen alkotóikat, az újkőkorszaki társadalmakat kell előtérbe helyezni, és felemelni a piedesztálra. EGY ELMÉLET SZÜLETÉSE ÉS HALÁLA Ezek az óriási, felállított kövek és ezek a hatalmas asztalok mindig lenyűgözték látogatóikat. A megalitok a körülöttük élőkre mindig különös hatással voltak, rendkívüli mértékben elősegítették a hiedelmek születését. Európában az egyház hosszú ideig habozott vallásos alkotásoknak tekinteni őket. A XVII. században azután egyenlő arányban oszlottak meg a megalitokról a vélemények; voltak akik elhitték, és voltak, akik tagadták a megalitokhoz fűződő fantasztikus válaszokat, regéket. Egyéb képzelet szülte magyarázatok is keletkeztek: egy holland kanonok, Johan Picardt 1698-ban a hatalmas köveket az óriások egyik fajtája művének mondta, míg Inigo Jones, I. Jakab király építésze szerint a Stonehenge római kori emlék, amit toszkánai stílusban építettek... A régészet tudománya a XVIII. században született, és ugyanekkor szülei