Uránia Nemzeti Almanach, 1832 (5. évfolyam)
Takácsi Józsa: Etelköz
17 Hogy gonosz ellenség háborgva megégjen előttem. Légy ma velem Hadúr! e’ téren, mint őszi bogácsot Hulljanak el valakit földünkre csatázni jövének. Majd Uram ! a’ győző diadalmas karral ölelni Fogja Tabát; Te adál, el mondom néki, szerencsét. Ő vállaimra borús ’s csókkal meghinti vitéze’ Arczait, és örökös nevedet jó szóval is áldja. O hát légy ma velem Hadar! öl diadalmas Uristen!44 Fölkele ekkor már Zavarok’ Fejedelme, dagálylyal És riadó szóval fölszóla: ,,mi féle had áll ott ? Nem had, csak gyülevesz népek; nem hadra születtek; De szaladó népből gyűjtött rabszolga- tábor. Jöjetek, itt az idő, de Hazám e hírnek örüljön Még ma, hogy áradozó Tereket megnézni csavargó Népek is érkeztek ’s nem tértek vissza, Etelköz’ Gyermeki én Zavarok’ győző Fejedelme elöttem14 Szólana még többet, még szólna gyalázatos ajkkal Átkot is, eggy népet soha milly nem sérte, szidalmat; De Dalnok’ szemein vad lánggá lettenek e” szók , ’S a’ tűz lelkü Vitéz nem tűrheti többi szidalmait, Rémítő ívét iszonyún fölhúzza halálos Úraival „veszsz el te gyalázat’ kölykei4 riadván Küldi lobogva nyilát; ’s a’ nyíl mint jó fia elmegy Ötöd, Évi Solyam. 2