Uránia Nemzeti Almanach, 1832 (5. évfolyam)

Takácsi Józsa: Etelköz

17 Hogy gonosz ellenség háborgva megégjen előttem. Légy ma velem Hadúr! e’ téren, mint őszi bogácsot Hulljanak­ el valakit földünkre csatázni jövének. Majd Uram ! a’ győző diadalmas karral ölelni Fogja Tabát; Te adál, el mondom néki, szerencsét. Ő vállaimra borús ’s csókkal meghinti vitéze’ Arczait, és örökös nevedet jó szóval is áldja. O hát légy ma velem Hadar! öl­ diadalmas Ur­isten!44 Fölkele ekkor már Zavarok’ Fejedelme, dagálylyal És riadó szóval fölszóla: ,,mi féle had áll ott ? Nem had, csak gyülevesz népek; nem hadra születtek; De szaladó népből gyűjtött rabszolga- tábor. Jöjetek, itt az idő, de Hazám e­ hírnek örüljön Még ma, hogy áradozó Tereket megnézni csavargó Népek is érkeztek ’s nem tértek vis­­sza, Etelköz’ Gyermeki­ én Zavarok’ győző Fejedelme elöttem14 Szólana még többet, még szólna gyalázatos ajkkal Átkot is, eggy népet soha milly nem sérte, szidalmat; De Dalnok’ szemein vad lánggá lettenek e” szók , ’S a’ tűz­ lelkü Vitéz nem tűrheti többi szidalmait, Rémítő ívét iszonyún fölhúzza halálos Úraival „veszsz­ el te gyalázat’ kölykei4 riadván Küldi lobogva nyilát; ’s a’ nyíl mint jó fia el­megy Ötöd, Évi Solyam. 2

Next