Az Üstökös, 1872 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1872-03-31 / 14. szám
14-dik szám. Márczius 30-án 1872. Megjelenik minden szombatnapon másfél ivén sokféle képekkel ellátva. Előfizetési ár : Egész évre tán.—de ez: 6 frt., 6 hóra 3 frt, és 3 hóra 1 frt 50 kr Előfizethetni minden postahivatalnál és könyvárusnál Kiadó-hivatal : Pest, barátok tere 7ik szám. Hirdetések dija : 4 hasábos nonperaille sor 10. kr. Hirdetéseit felvétetnek : NASCHITZ J. hirdetményi irodájában. Pest. Józseftér 12-ik száma. a hirdetéseket illető közönséges és pénzes levelek szintén Naschitz .1. irodájába czimezendők. XXIV. kötet. Kancsal Jónás. — Freskó. Pörge kalapot viselt bibicz tollal!. . . . Kabátot csak »tekintély« végett hordott, azt is zsebek nélkül, mert ő, úgymond, nem szokott »zsebre rakni« semmit. Még zsebkendőjét is hóna alatt hordta. Két szeme valaha nagyon összeveszhetett egymással, s mint Lót Abrahámhoz szólhattak valaha egymáshoz: »ha te elmegy jobbra, én balra indulok,« — az egyik balra tért, a másik ment jobbra A bölcs orr eközben élve a latin mondattal: »inter duos litigantes tertius gaudet,« elfoglalt egy jókora darabot a veszekedő két szem közt fekvő birodalomból. — Onnan azután terjeszkedett tovább, hol jobbra, hol balra. Lefelé nem mert terjeszkedni: a száj veszélyes ellenség. Különben is terméketlen vidék az arrafelé, még csak bajusz sem nőtt rajta. — Mert Jónás urnak nincsen bajusza, s kezdi hinni, hogy már nem is lesz tán . 26 tavasz mosolya vonult el immár feje fölött. Ezen formában örökli Kancsal Jónás uramat az utókor. Hogy kitől? azt nem tudja senki. Nem odavaló volt, más megyétől kapták, ha csak nem rózsafán termett. Akkor merült fel először, mikor mint ükölnyi kis múzsa a pápai kollégium védszárnyai alá helyezteték. A tanár urak szívesen fogadták a kis idem per időmet. Jó lesz argumentumnak a logikába. És azóta növekedek Pápán, és ott nőtt meg a szakálla is. Mondom, nem ismerte senki az ő családfáját, pedig kiváncsi volt rá az egész vármegye. Lám, lám ! kancsal is, meg Kancsalnak is hívják. — Hogy lehet ez igaz ? és ha igaz, hogy lehet az valószínű ? De már e pontnál tönkre ment a Zsuzsi néni, Borka néni, Sári néni tudománya. Nem mondta azt meg sem az almaraktár, sem a laczikonyha, de még a Sári néni czipókereskedése sem, pedig hát minden reggel czipót vásárolt nála. Végre is egy atyafi találta ki a nagy titkot. »Bolondok maguk, hát mi van azon furcsa? Hát ist nem is hogy annak keresztelték vóna, hanem hát a maga emberségéből szerezte.« Azzal nagy bölcsen tova ballagott, de a karó csak ott maradt a Sári néném oldalába fúrva. »Mondott kend nagyot! Szerezhette hát, de szerette-e ?« Jónás uram pedig mindezekre csak mosolygott