Az Üstökös, 1872 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1872-03-31 / 14. szám

14-dik szám. Márczius 30-án 1872. Megjelenik minden szombatnapon másfél ivén sokféle képekkel ellátva. Előfizetési ár : Egész évre tán.—de ez: 6 frt., 6 hóra 3 frt, és 3 hóra 1 frt 50 kr Előfizethetni minden postahivatalnál és könyvárusnál Kiadó-hivatal : Pest, barátok tere 7­ik szám. Hirdetések dija : 4 hasábos nonperaille sor 10. kr. Hirdetéseit felvétetnek : NASCHITZ J. hirdetményi irodájában. Pest. József­­t­ér 12-ik szám­a. a hirdetéseket illető közönséges és pénzes levelek szintén Naschitz .1. irodájába czimezendők. XXIV. kötet. Kancsal Jónás. — Freskó. Pörge kalapot viselt bibicz tollal!. . . . Kabátot csak »tekintély« végett hordott, azt is zsebek nélkül, mert ő, úgymond, nem szokott »zsebre rakni« semmit. Még zsebkendőjét is hóna alatt hordta. Két szeme valaha nagyon összeveszhetett egy­mással, s mint Lót Abrahámhoz szólhattak valaha egymáshoz: »ha te elmegy jobbra, én balra indu­lok,« — az egyik balra tért, a másik ment jobbra­ A bölcs orr eközben élve a latin mondattal: »inter duos litigantes tertius gaudet,« elfoglalt egy jókora darabot a veszekedő két szem közt fekvő biroda­lomból. — Onnan azután terjeszkedett tovább, hol jobbra, hol balra. Lefelé nem mert terjeszkedni: a száj veszélyes ellenség. Különben is terméketlen vi­dék az arrafelé, még csak bajusz sem nőtt rajta. — Mert Jónás urnak nincsen bajusza, s kezdi hinni, hogy már nem is lesz tán . 26 tavasz mosolya vonult el immár feje fölött. Ezen formában örökli Kancsal Jónás uramat az utókor. Hogy kitől­? azt nem tudja senki. Nem odavaló volt, más megyétől kapták, ha csak nem rózsafán termett. Akkor merült fel először, mikor mint ükölnyi kis múzsa a pápai kollégium védszár­­nyai alá helyezteték. A tanár urak szívesen fogad­ták a kis idem per időmet. Jó lesz argumentumnak a logikába. És azóta növekedek Pápán, és ott nőtt meg a szakálla is. Mondom, nem ismerte senki az ő csa­ládfáját, pedig kiváncsi volt rá az egész vármegye. Lám, lám ! kancsal is, meg Kancsalnak is hívják. — Hogy lehet ez igaz ? és ha igaz, hogy lehet az va­lószínű ? De már e pontnál tönkre ment a Zsuzsi néni, Borka néni, Sári néni tudománya. Nem mondta azt meg sem az almaraktár, sem a laczikonyha, de még a Sári néni czipókereskedése sem, pedig hát minden reggel czipót vásárolt nála. Végre is egy atyafi találta ki a nagy titkot. »Bolondok maguk, hát mi van azon furcsa? Hát ist nem is hogy annak keresztelték vóna, ha­nem hát a maga emberségéből szerezte.« Azzal nagy bölcsen tova ballagott, de a karó csak ott ma­radt a Sári néném oldalába fúrva. »Mondott kend nagyot! Szerezhette hát, de szerette-e ?« Jónás uram pedig mindezekre csak mosolygott

Next