Az Üstökös, 1883 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1883-01-14 / 2. szám
ÜSTÖKÖS. Január 14. 1883. Szöcske Máté uram viselt dolgai S zöcske Máté kefekötő vala. A miből nem azt akarjuk kihozni, hogy sokat iszik, hanem csak azt, hogy politikus vala. Mert valamint a magyar paraszt született politikus, azonképen a csizmadia, borbély és kefekötő is az „méltóságánál“ fogva. Tökéletesen olyan ez, mint a felsőházi rendszer. Tehát Szöcske Máté politikus vola „méltóságánál fogva.“ A kis alföldi városban, ahol ő látta el sár-, por- és glanczoló kefékkel, lopó- és pipaszártisztítókkal a lakosságot, nagy tekintélye is volt neki. Már épen el akart menni Szöcske Máté uram nemzetőrnek, mikor megjött a világosi fegyverletétel hire. — Hejnye! csak még vagy két napig várt volna az a Gürgei, mig én is kiállhattam volna a csatasikra. Majd megmutattuk volna németnek muszkának. Erről aztán eltartotta a város népét politikával mindaddig, míg jött a rendelet zsandárostul, hogy minden gyilkos szerszámot be kell szolgáltatni a hatósághoz. Szöcske Máté nagy sóhajtással adta oda egycsövű flintáját. Megint csak új politikai thémája akadt. Most már még kivődözni sem szabad, neim szólhat a puska lakodalomkor vagy szüretkor sem. És beszélt hallgatóinak arról, hogy „nincs többé szólásszabadság”. És ez esett Szöcskének a legkeservesebben. Soha többé egy kóc puska pukkanását se hallani! Mikor a nélkül is olyan megölő némaság nyomaszkodik az emberekre. Addig politizált magában, míg utoljára is kipolitizálta azt, hogy ha lődözni nem is, de rakétákat ereszgetni szabad lesz. Első gondolata az volt, hogy ezt meg is kérdezi a hatóságtól. De aztán megint csak más ész ütötte : sokkal jobb lesz ám „majd“ azt mondani: „nem tudtam, hogy ezt sem szabad.“ No, hogy az olasz irredentisták és orosz nihilisták nem csinálják nagyobb elszántsággal az ő bombáikat és petárdáikat, mint csinálta Szöcske Máté az ő békáit, azt nem kell bizonyítgatni. És milyen kínnal csinálta! Mert hiszen ha puskapor van, hát akkor könnyű békát csinálni. De hol van most nagy Magyarországon olyan puskapor, amit külön hatósági engedély nélkül mérnek? Szöcske Máténak, mint a legelszántabb forradalmárnak, rá kellett magát adni a chemiára. Vegyíteni az égetett tollat és salétromot. Fabrikált kendermag nagyságú puskaporszemeket, aztán azokból rakétákat. Nagszerű látvány volt az, mikor egy szép derült estén Szöcske uram szétpattogatta a város alatt fekvő réten az ő rakétáit, gyönyörűségére a város lakóinak, de még nagyobb gyönyörűségére egy spiczlinek, aki már régen nem kapott szimatolni valót. Szöcske Máté másnap jó kedvvel fésülgette boltjában a sertét, midőn a segédje csak elrikkantotta magát: — Ahun ni! Gyülnek a zsandárok. De erre a szóra Szöcske Máté is megmutatta, hogy milyen jó katona lett volna belőle: felugrott hirtelen, felkapott egy félvékás tele zsákot és úgy szaladt ki vele a boltból, mint egy kefekötő. Mikor a zsandárok a boltba beértek, akkor már ő is ott volt s mosolyogva fogadta nem-szeretem vendégeit. Azok mindjárt kirukkoltak a színnel : — Herr Szöcske, hol a pulver? Aj, milyen fancsali pofát vágott arra Szöcske Máté! Pulver? Puskapor? Ő nála? Régen volt az, mikor ő puskaport látott még nemzetőr korában. (Már bevallhatta, hogy nemzetőr volt, ámbár valóban soha sem volt Hanem hát az abban az időben így volt szokás). A zsandárok erősködtek, hogy hiszen tegnap is rakétákat bocsátgatott, ahhoz pedig puskapor kell, hát csak elő vele. Szöcske Máté vonogatta a vállát, nevetett s azt mondta, hogy tessék házmotozást tartani. Amit a zsandárok meg is cselekedtek. Hanem az igaz, hogy nem találtak azok semmit. Mert kitűnő szolgálatokat teljesített abban az időben az a bizonyos kis deszka-épület a ház végében. Ha zsandár közelgett a házhoz , oda vándorolt püstöly, kard és „Arany trombita“, oda nem ütötte az orrát se zsandár, se tínáncz. Szöcske Máté is oda öntötte az ő félvéka puskaporát. Nagy is volt az ő lelki nyugalma, mikor késő este lefeküdt, szent fogadást téve, hogy többet ilyen ribillióba nem elegyedik. Hanem a nyugodalma nem sokáig tartott. Mielőtt elaludt volna, erőt vett rajta a filozófia, s gondolkozók vala ilyeténképen : „A legény nincs itthon. Hol lehet a legény ? Mit csinál a legény ? Mit csinálhatna egy kefekötő legény: iszik a kocsmában. Majd éjfél után kerül haza, akkor már jól be lesz nyalva. Mikor a benyalt ember éjfél után haza jön, tíz eset közül kilenczszer bemegy abba a kis házikóba a ház végén. Ha most ez az én legényem bemegy abba a házikóba, ott rá gyújt s az égő masinát bedobja a lokon-------“ De olyat rúgott e gondolatnál az ágya deszkáján, hogy maga is majd azt hitte: máris felrobbant az égő masinától a félvéka puskapor.