Az Üstökös, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1898-03-20 / 12. szám
138 ÜSTÖKÖS Ötvenéves krónikás adomák. I. A francziskán is meg a huszár. 1848-ban egy magyar falu francziskánus barát a szószékről izgatott a magyar kormány ellen s ezért a huszárok elfogták és bevitték a komáromi várba. A foglyot átadták egy őrnek, a ki szintén huszár lévén, kivont karddal járt alá s fel az őrállomáson. A barát megszontyolodva a falhoz támaszkodott. Az őr rá-rá tekintett végre megállt előtte, végig nézte és így ripakodott rá: — Szőrzsák, fapapucs, fehér kötél, hosszú, csuklya, kopasz fej — áldom én azt a mi urunk Jézus Krisztusnak szomorú halálát vidám fülekkel hallgató, orgonaszíj húzó, alamizsnán rágódó hipokrita szent teremtését a tubákos angyalodnak, mit keresel te itt, de? A francziskánus később bevallotta, hogy ettől a megszólítástól jobban megrémült mint mikor annak rendje és módja szerint haditörvényszék elé állították. Fi. A polgárőrség. Nagy a parádé: a polgárőrség puskával, zászlóval vonul végig az utczákon; a városházáról jönnek s a múzeum felé igyekeznek. Elől egykövér kapitány megy nagy peczkesen, kivont karddal s nagy dicsőségében hátra nem tekintene egy ócska mennyországért, csak úgy komanderoz. Egy mellékutczán hamarabb el lehetne érni a múzeum elé, de a kapitány végig akarja vinni az őrséget a nagyobb utczákon, hogy mindenki lássa őket. De a század — a kis utczához érve — igen természetesnek találja, hogy oda be kell kanyarodni, a kapitányt pedig hagyják egyedül menni, hátha valami dolga van annak ott a hatvani utczán. Megy is a kapitány hetykén s a mint 1898. márczius 20. aztán csakugyan a muzeum felé kellene fordulni, elkiáltja magát: — Jobbra kanyarodj! Csak akkor vette észre, hogy senki sem megy utána. A derék polgári csapat azóta már régen ott állt a rendeltetése helyén és ki is pihente magát. vII. Angyali dolog. Tudva lévő dolog volt, hogy az öreg Mészáros Lázár 1848-ban egyike volt a legjobb kedvű hunoknak. Mikor egyszer Angliában meglátogatta őt Szemere, az öregnek igen rosszul ment a dolga. Szemerének arra a szokásos kérdésére, hogy megy a dolga? azt felelte: — Barátom, mint az angyaloknak: se nem eszem, se nem iszom. Gyattogányi Lehel, a kassza oszlopa irodalmi iparlovaglásai. Jó napot Giziké! Csak nem panaszkodhatik ránk skriblerekre, mert amit a szem látni kivan, azt e héten mind végigélvezhette az utczákon, tereken és a Vigadóban. Persze mindezt csak nekünk köszönhetik, mert ha nincsenek írók, akkor nincsenek sem ünnepek, sem látványosságok, így volt az ötven évvel ezelőtt és így lesz míg a világ világ lesz. Hiszi ezt Giziké ? Hallhatta kedvencz költőit valamennyit, mert több verset termel egy nemzeti ünnepély, mint más öt esztendő. Magam megírtam vagy két tuozatot, — ő pedig annyit és annyiszor ítészeit, hogy szinte alig lehetett megállítani. Hanem a ki a lapokból akart tudomást venni az ünnepély lefolyásáról, az ugyan megjárta. Hogy miért ? No, mert minden lapnak megvolt a maga ünnepeltje és csak az ő termékeit közölte. Apropos! A Szalay-Nopcsa-féle sajtóper elmaradt, úgyse lett volna érdekes, mert a hölgyeket kirekesztették a tárgyalásról, a legújabb divatot nem láthattuk volna Majd elfelejtem mondani, hogy most egy szoczialista laphoz hívnak munkatársnak, végre teljesíthetem ígéretemet és adhatok majd magának egy fényképet örök emlékül a rendőrség jóvoltából. Álljon be maga is szoczialistának Gizike, hátha egy képre fotografálnak le bennünket, magából kitűnő cruccilista lenne, mert jól tud izgatni. Ha nem rohanok a redaetlóba, fizesse csak ki Jeannak a dupla habosat, majd ha a verskötetemre kiadót találok, visszafizetem. Ezt pedig higyje el ám Giziké! • Jilil *