Utazási Magazin, 1981 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1981-06-01 / 2. szám

CSOKONYAVISONTA ITT SZÜLETETT XANTUS JÁNOS Somogy megye déli részén, Nagyatád és Barcs között találjuk Csoko­­nyavisontát. Budapestről a 6-os, Dunaföldvárról a 61-es úton, Kapos­váron és Böhönyén át a 68. sz. úton Barcs irányában juthatunk a köz­ségbe. Igazi Belső-somogyi táj, csodálatos ligetek, mocsaras rétek és az utat szegélyező faóriások fogadják az utazót. Patakok folydogálnak a Rinya-folyó felé, hogy vizüket a Drávába szállítsa. A község hosszan elnyúló főutcából áll, melynek nevével 1269-ben találkozunk először Csokonya néven, a Csák-nemzetség birtokaként. A török meg­szállás idején Babócsa várához tartozott, majd egészen a felszabadu­lásig a Széchenyi-család birtoka volt. A község keleti szélén a helység nevét jelző tábla előtt kell letérni a 68. sz. útról a kellemes környezet­ben levő fürdő felé. A 2157 méter mélységből feltörő 75 C°-os víz alkalikus, enyhén kony­hasós, jódos-kénes, amelyet hivatalosan gyógyvízzé nyilvánítottak. Mozgásszervi betegségek kezelésére, ivókúra formájában pedig vese­­homoklerakódás megelőzésére és epebántalmak gyógyítására alkal­mas. A fürdő területén négy medence áll a fürdőzők rendelkezésére. Téli fedett fürdője 7x8 méteres, 38 C°-os vízhőmérsékletű medencé­ből áll. A szabadban két 10x25 méteres 37—38 C°-os vizű medencét találunk. Nagyszerű környezetben, jókora térség közepén található egy úszóversenyek céljára létesített hidegvizes medence. Szemben a fürdővel található a SIOTOUR, a Somogy megyei Tanács Idegen­­forgalmi Hivatalának kezelésében lévő DRÁVA-kemping, ahol ta­vasztól őszig kényelmes faházakban (70 férőhely) üdülhetünk. Ezen­kívül magánházakban fizetővendégszobák bérelhetők. A község somogyvisontai részében érdemes megtekinteni a klasszi­cista stílusú református templomot és a főutcai római katolikus barokk templomot. A híres etnográfus Xantus János szülőháza a Fő u. 228. sz. alatt található. Ugyancsak szép példája a barokk stílusú építke­zésnek az 1780-ból származó magtárépület a Fő u. 42. sz. alatt. A községtől 10 kilométerre érdemes Somogytarnócán az egykori Széchenyi-kastély szép épületét is megtekinteni. 42 uTAZAsimagnavi SÍROK Magyarország egyik legszebb hegy­vidéki országút­ja a 24-es számú út. Gyöngyösről indulván áthalad a Mátrán, majd a Bükk „előhegy­ségén” és Egerbe ér. A két nagy hegység között, a Tárna kanyaru­latában fekszik Sirok, ahol érde­mes hosszabb időre megállni. (Megközelíthető a Kál—Kápol­na—Kisterenye közötti vonattal is, amelynek siroki megállója négy kilométerre található a falutól.) Sírok neve szláv eredetű, hasonló szót ismerünk az oroszból is. Je­lentése eredetileg „széles kő” lehe­tett, utalva a falu fölött magasodó 294 méteres csupasz, riolittufa hegyre, amelyen a vár áll. A hon­foglalás után Sírok az Aba nem egyik birtokközpontja volt. A XIII. században ez a család épí­tette a várat. 1596-tól török kézen volt csaknem száz esztendőn át. 1841-ben a Károlyi grófok birto­kába kerül Sírok, akiktől a Tanács­­köztársaság bukása után elkoboz­ták és állami kézbe vették. Ma körülbelül háromezren laknak Sírokon. A településnek modern, városias jelleget kölcsönöz a Mát­­ravidéki Fémművek emeletes há­zakból álló lakótelepe, „városne­­gyede”. A falu központjából az országos kék turistajelzésen fölgyalogolha­tunk a várba. Maradandó élmény­ben lesz azoknak részük, akik nem sajnálják a fáradságot. A vár északkeleti oldalán a riolittufából szél­víz által kikoptatott érdekes kőalakzatokat találunk, amelyeket a népi képzelet elnevezett Barátnak és Apácának. A várból szép időben gyönyörű kilátás tárul elénk Sí­rokra, a Tárna kisebb medencé­jére. Visszatérve Sírokra érdemes kisebb nézelődő sétát tenni a faluban. A Vár úton több háznál készítenek még rongyszőnyeget. Ha szeren­csénk van, megleshetjük a rongy­­szőnyegkészítés fogásait, szerszá­mait, sőt talán a nemrégiben még gyakorolt pokróckészítésről is me­sélnek nekünk. Egy-egy szép kö­csög pedig szinte mindenhol akad mutatóba. Érdemes fölsétálni a Sirokot délről övező hegyoldalba, a Mártírok utcán, Vörös utcán. Itt találhatók a lakott, illetve többnyire már lakatlan barlangla­kások, amelyek a népi építészet sajátos emlékei. Kisebb séta a faluhoz a 23 hektár kiterjedésű Nyíres-tó, amely ter­mészetvédelmi terület. (A Nép­­köztársaság útja 27. számú ház előtt indul hozzá erdei út!) A Dar­­nó-hegy északkeleti lejtőjén talál­ható ez a fákkal, gyommal erősen benőtt tőzegmohaláp. Sírokon a lakótelepen található vendéglőben megebédelhetünk, a Pincemulatóban bort, hűsítőt mér­nek. B. G. Fotó: BALOGH GYÖRGY KOPJAFÁK A faragott fejfa, a kopjafa egyes kutatók szerint még a honfoglalás előtti temetési szokásokra vezet­hető vissza, amikor az elhalt, ele­sett férfiak sírjára kopjaik faragott nyelét szúrták le. Erre a szokásra még a török hódoltság alatt is volt példa. A ma ismert típusokat csak a XVIII. századtól tudják követni, mivel a faromlás miatt ezelőtti emlékeink elpusztultak. Feltehe­tően a reformáció­ ellenreformáció idején vált szokássá az eltemetettek vallás szerinti megkülönböztetése. Ma már nem lehet megállapítani, hogy a katolikusok tértek át a keresztalakú fej­fákra, vagy pedig a reformátusok tértek vissza az ősi formákra. A kopjafa tölgy-, cser- vagy akác­fából készül. Hossza körülbelül 80—150 centiméter, de különösen

Next