Katolikus gimnázium, Vác, 1886
ELŐSZÓ ÉS BEVEZETÉS. Jelen értekezés az állattudomány egy fontos, s nem kevésbbé hasznos részét, a rendszertant, s abból különösen — az emlősök rendszerét — birja tárgyául. Alig, hogy az ember az őt környező dolgokra veti szemeit, máris elbámul a tárgyak csodálatos változatosságán, mely szemei előtt fölmerül. Ez első pillantás még nem fejti meg neki mindezen tárgyaknak sem egymás közti, sem iránta való viszonyát; ő azokat legfölebb is összezavartan látja, de igen sokat lát, valamint azt is észre veszi, hogy mindezek tökéletes megismerésére szükséges azokat elemezni, szétválasztani, és akkép osztályozni, hogy a vizsgálat egyszerre csekély számú tárgyakra szoríttassék. Mindig csak a lények hasznos és alkalmas volta szerint vonhatjuk el az ő rendeltetésök elméletét, s midőn a maguk helyén látjuk az anyagokat, melyekből valamely épület emeltetett, csak akkor fogjuk fel az építőmester eszméjét, ki minden darabot maga helyére és czéljaira illesztett. A lények lánczolatot képeznek, melynek szemei észrevehetetlen fokozatokban tágulnak, s a különbség csak nagyobb távolságban mutatkozik egész kifejlésében. Az állatvilágban is az alakok, tulajdonságok, szokásoknak és tehetségeknek rendkívüli változatossága létezik, s az ember ki a természeti tünemények folytonos megújulásában gyönyörködik s azoknak okát szükséges és változhatatlan törvényekből magyarázza, azt is tudja, hogy e tények, melyek szemei előtt állanak, egymásba lánczolvák szétszaggat-