Váci Híd, 2000 (2. évfolyam, 1-2. szám)

2000-01-01 / 1-2. szám

□ IVáci Hip Harmati Ferenc Csalódások és kijózanodás Avagy, gondolatok a 2000. év költségvetésének margójára A december 13-án (Luca napján) tartott testületi ülésen nagy politikai vihart kavart az egyes bizottságok összevonására tett javaslat, s a meghozott döntés. A változtatás szakmai indokoltságát megkérdőjelezők az időpont megválasztásának helytelenítésével tovább korbácsolták az indulatokat. A január 17-i képviselőtestületi döntés pontot tett az ügy végére, de a kedélyek nem csitultak. 24-én az új pénzügyi-gazdasági bizottság első ülésén megjelent noteszával egy újságíró és a helyi kereskedelmi TV tu­lajdonosa is a kamerájával, abban a remény­ben, hogy itt most valami történni fog. Miu­tán senki nem támogatta, hogy zárt ülés le­gyen, s gőzerővel megindult a költségvetés előkészítése, már nem is volt az egész ügy olyan érdekes. Nem robbant a bomba, nem futott zátonyra a város költségvetésének ter­vezése. Csalódtak azok, akik ezt várták, de csalódniuk kellett (egy hónappal később) azoknak is, akik valamilyen csodában(?) bíztak. Vác város Önkormányzatának 2000. évi költségvetése 6 milliárd 215 millió 581 ezer forint bevételi és kiadási egyező főösszeg­gel (tehát egyensúlyban) elfogadást nyert. Eltűnt tehát az a 830 millió forint mínusz, amellyel indult az egyeztetés. Nem volt könnyű, de sikerült az egyensúlyi állapot megteremtése. Ez azonban nem a teljes megoldás, hiszen egyes fejezetek és sorok között továbbra is van feszültség. Meg­nyugtató, hogy az intézmények az előző évhez képest az inflációt meghaladó mértékű előirányzatot kaptak, noha minden igényüket továbbra sem tudjuk kielégíteni. Városi szinten a felhalmozási kiadások induló összege 368,6 millió forint, amely az OEP finanszírozású kórház költségvetése nélküli főösszeg 9,3%-a. Ez mintegy kétsz­erese az elmúlt öt év átlagának. Mégis kevés. Több kell, de miből és hogyan? Többen, és nem csak képviselők hangoz­tatják, hogy a város nem fejlődik, s ez így nem mehet tovább. A kérdés megválaszo­lásához elengedhetetlenül szükséges egy rövid visszatekintés az elmúlt évtizedre. A 90-es évek első fele a települések túlnyo­mó többsége számára a korábbi évtizedek­ben soha nem látott és nem tapasztalt fej­lődést hozott. Vácott egyszeri és megismé­telhetetlen bevételt jelentett az egyházi in­gatlanok tulajdoni rendezése kapcsán, és a privatizáció révén kapott közel 1 milliárd forint. Ebből - némi saját forrással kiegé­szítve - megépült a Szérűskertben a kollé­gium, a sportcsarnok, és a gimnázium. Új épületbe költözhetett a kisegítő iskola és megújult az Árpád iskola. Az Arany János utcában új szociális otthon épült, s megszé­pült a központi piac, mindez öt(!) esztendő alatt. Ezután jött a rosszemlékű Bokros cso­mag, mely kétszámjegyű reálbér és reál­nyugdíj-csökkenést hozó intézkedései mel­lett a települések fejlődésének is megálljt parancsolt, de legalábbis erősen lelassította azt. A feladatfinanszírozást szolgáló fejkvó­ták elértéktelenedtek, a fejlesztési források elapadtak. Az utóbbi öt esztendőben a kór­ház rekonstrukcióin és a kerékpárúton kívül nem is tudunk nagyon mást felmutatni. Az intézményi szerkezeten 2002-ig nem áll módunkban változtatni, ugyanis csak akkor lesz újra lehetőség egy-egy középis­kolát vagy a kórházat átadni a megyei önkor­mányzatnak. A feladatfinanszírozásban történt ez évben némi elmozdulás. A fejkvóták 15-20%-kal emelkedtek, de ezt kompenzálta az SZJA visszajuttatott részének csökkenése. A moz­gásterünk tehát erősen beszűkült. A bevé­telek alig növelhetők, az adóemelés, ill. új adók bevezetése pedig kétélű fegyver. A kiadások terén kialakult arányokon nagyon nehéz lesz változtatni. Éles vita vár­ható már a közeljövőben, hogy a városüze­meltetésre fordítandó összegek - közvilágí­tás 48 millió forint, utcaseprés és hóelta­karítás 67 millió forint, közútkarbantartás 63 millió forint, környezetvédelem 21 mil­lió forint­­ feladatai közül, melyeknél csök­kentsük a keretet a másik javára. Marad tehát a fiskális pénzügypolitika eszközrendszere. Minden területen aprólé­kos, részletes elemzés eredményeként kell feltárni új bevételi forrásokat. A kiadások terén a költségelemzést és hatékonyságvizs­gálatot nem lehet a továbbiakban nélkülöz­ni, mint ahogy ez eddig történt. Az idei év költségvetése elkészült, még­sem mondhatjuk, hogy kész vagyunk. Máris el kell kezdeni a fent megfogalmazott fela­datok végrehajtását annak érdekében, hogy az eredményből már az idén is valamit reali­zálhassunk. Nem csak a pénzügyi-gazdasá­gi bizottságnak a feladata ez, hanem minden szakbizottságnak, de főként a Hivatalnak. Mindehhez kitartó szakmai munkára és poli­tikai nyugalomra van szükség, amelyhez min­denki hozzájárulhat, ha akar. Harmati Ferenc

Next