Váci Híd, 2000 (2. évfolyam, 1-2. szám)
2000-01-01 / 1-2. szám
□ IVáci Hip Harmati Ferenc Csalódások és kijózanodás Avagy, gondolatok a 2000. év költségvetésének margójára A december 13-án (Luca napján) tartott testületi ülésen nagy politikai vihart kavart az egyes bizottságok összevonására tett javaslat, s a meghozott döntés. A változtatás szakmai indokoltságát megkérdőjelezők az időpont megválasztásának helytelenítésével tovább korbácsolták az indulatokat. A január 17-i képviselőtestületi döntés pontot tett az ügy végére, de a kedélyek nem csitultak. 24-én az új pénzügyi-gazdasági bizottság első ülésén megjelent noteszával egy újságíró és a helyi kereskedelmi TV tulajdonosa is a kamerájával, abban a reményben, hogy itt most valami történni fog. Miután senki nem támogatta, hogy zárt ülés legyen, s gőzerővel megindult a költségvetés előkészítése, már nem is volt az egész ügy olyan érdekes. Nem robbant a bomba, nem futott zátonyra a város költségvetésének tervezése. Csalódtak azok, akik ezt várták, de csalódniuk kellett (egy hónappal később) azoknak is, akik valamilyen csodában(?) bíztak. Vác város Önkormányzatának 2000. évi költségvetése 6 milliárd 215 millió 581 ezer forint bevételi és kiadási egyező főösszeggel (tehát egyensúlyban) elfogadást nyert. Eltűnt tehát az a 830 millió forint mínusz, amellyel indult az egyeztetés. Nem volt könnyű, de sikerült az egyensúlyi állapot megteremtése. Ez azonban nem a teljes megoldás, hiszen egyes fejezetek és sorok között továbbra is van feszültség. Megnyugtató, hogy az intézmények az előző évhez képest az inflációt meghaladó mértékű előirányzatot kaptak, noha minden igényüket továbbra sem tudjuk kielégíteni. Városi szinten a felhalmozási kiadások induló összege 368,6 millió forint, amely az OEP finanszírozású kórház költségvetése nélküli főösszeg 9,3%-a. Ez mintegy kétszerese az elmúlt öt év átlagának. Mégis kevés. Több kell, de miből és hogyan? Többen, és nem csak képviselők hangoztatják, hogy a város nem fejlődik, s ez így nem mehet tovább. A kérdés megválaszolásához elengedhetetlenül szükséges egy rövid visszatekintés az elmúlt évtizedre. A 90-es évek első fele a települések túlnyomó többsége számára a korábbi évtizedekben soha nem látott és nem tapasztalt fejlődést hozott. Vácott egyszeri és megismételhetetlen bevételt jelentett az egyházi ingatlanok tulajdoni rendezése kapcsán, és a privatizáció révén kapott közel 1 milliárd forint. Ebből - némi saját forrással kiegészítve - megépült a Szérűskertben a kollégium, a sportcsarnok, és a gimnázium. Új épületbe költözhetett a kisegítő iskola és megújult az Árpád iskola. Az Arany János utcában új szociális otthon épült, s megszépült a központi piac, mindez öt(!) esztendő alatt. Ezután jött a rosszemlékű Bokros csomag, mely kétszámjegyű reálbér és reálnyugdíj-csökkenést hozó intézkedései mellett a települések fejlődésének is megálljt parancsolt, de legalábbis erősen lelassította azt. A feladatfinanszírozást szolgáló fejkvóták elértéktelenedtek, a fejlesztési források elapadtak. Az utóbbi öt esztendőben a kórház rekonstrukcióin és a kerékpárúton kívül nem is tudunk nagyon mást felmutatni. Az intézményi szerkezeten 2002-ig nem áll módunkban változtatni, ugyanis csak akkor lesz újra lehetőség egy-egy középiskolát vagy a kórházat átadni a megyei önkormányzatnak. A feladatfinanszírozásban történt ez évben némi elmozdulás. A fejkvóták 15-20%-kal emelkedtek, de ezt kompenzálta az SZJA visszajuttatott részének csökkenése. A mozgásterünk tehát erősen beszűkült. A bevételek alig növelhetők, az adóemelés, ill. új adók bevezetése pedig kétélű fegyver. A kiadások terén kialakult arányokon nagyon nehéz lesz változtatni. Éles vita várható már a közeljövőben, hogy a városüzemeltetésre fordítandó összegek - közvilágítás 48 millió forint, utcaseprés és hóeltakarítás 67 millió forint, közútkarbantartás 63 millió forint, környezetvédelem 21 millió forint feladatai közül, melyeknél csökkentsük a keretet a másik javára. Marad tehát a fiskális pénzügypolitika eszközrendszere. Minden területen aprólékos, részletes elemzés eredményeként kell feltárni új bevételi forrásokat. A kiadások terén a költségelemzést és hatékonyságvizsgálatot nem lehet a továbbiakban nélkülözni, mint ahogy ez eddig történt. Az idei év költségvetése elkészült, mégsem mondhatjuk, hogy kész vagyunk. Máris el kell kezdeni a fent megfogalmazott feladatok végrehajtását annak érdekében, hogy az eredményből már az idén is valamit realizálhassunk. Nem csak a pénzügyi-gazdasági bizottságnak a feladata ez, hanem minden szakbizottságnak, de főként a Hivatalnak. Mindehhez kitartó szakmai munkára és politikai nyugalomra van szükség, amelyhez mindenki hozzájárulhat, ha akar. Harmati Ferenc