Vadászújság 1. évfolyam, 1879-1880

1880-04-01 / 13. szám

13. szám. Muza Akuibár ekkor egyik fegyverét felkapta és a kalitka rácsozatához állván, elsütötte azt a tigrisekre. A lövés nem talált s azt egy másik követte, de ez is csak könnyen sebzett meg egy tigrist. A második lövésre a tigrisek odahagyták a bivalyokat s mindnyájan a kalitkának rontottak. Muza Akhbár addig, míg a nádason át nem jöttek, nem lőtt rajuk, de midőn felfelé vágtattak a kalitkához, a tigrisek egyikét oly jól vette czélba, hogy ez azonnal felfordult. Alig múlt el azonban egy perc, már a többi tigris megrohanta a kalitkát. Ha a rácsok nem lettek volna a legszilárdabb kovácsolt vasból, bizonyosan összetörték volna. Akhbár most visszavonult asztalához és onnét lőtt az egyes tigrisekre. Többen ezen állatok közül fölugrottak a kalitka fedezetére. Akhbárnak majd minden egyes lövése talált. A tigrisek dühét és mérgét jellemzi az, hogy mindaddig, míg csak mindnyájan agyon nem lövettek, nem hagyták el a rohamot. Volt több tigris, melyre két lövést kellett elsütnie. Végre a borzasztó vadászat be volt fejezve. Más napon reggel a bulik a helyszínére jöttek több szekérrel. Ekkor megszámlálták a tigriseket, ezek közül egy a nádasban hevert, három a kalitka fedelén, tizenegy pedig köröskörül feküdt. — Akhbár khán diadalmenetet tartott a lelőtt tigrisekkel Singaporeban. Hogy az özvegy szavát tartotta, alig szükség említenünk. Kássonyi Dániel, lövöm, te mégis tizzel vagy előre. Ez már aztán csakis a szerencse dolga, nem tagadhatod." „A szerencsének is lehet része benne, de a siker attól is függ, mint használjuk fel a szerencsét." „Például ? Hát nem esett-e mind a hét szalonba, melyre lőttem ?" „Igaz, egyet sem hibáztál, mert mint magad mondod — kétséges lövésekre nem vállalkoztál s csak tisztás helyeken, hol az egész madarat láthattad, lőttél. És ezen óvatosság igen szép állandó vadnál, ott magam is követem e szabályt, de az erdei szalonka, e gyorsan átvonuló vendég nem érdemel ily tekintetet. Sehol se nyilik annyi alkalom merész lövésre, mint szalonkavadászatnál, kivált szeles napokon, s én részemről rálövök, bármily keskeny rézsen át, bármily sűrűségben, legsebesebb röptében, — sőt még akkor is, ha a szél szinte sodorja a madarat. Igaz, hogy a sörétet néha ágak fogják fel s a madár elmegy, nem tagadom, hogy legközelebb is kettőt hibáztam, de a végeredmény mégis részemre hajlott." Gábor barátomnak nagy elégtétel volt hibázásaim bevallása, s ezentúl engedékenyebb arccal hallgatta tanácsaimat. „Továbbá, folytatom én, rosz helyeket választottál a keresésre, azon alacsony nedves völgyeken, hol többnyire jártál, száraz tavaszokon sok a szalonka, de az ily esős tavaszon, mint az idei, inkább a magaslatok felé tartó LÓVESZET. A golyófegyver és lövete. (Vége). Minél magasabb az irányzó, annál közelebb leend az a b első, és annál messzebb a második lőpont; és megfordítva, minél alacsonyabb az irányzó, annál messzebb leend az első, és annál közelebb a második lőpont. A kívánt magasság elérése után irányzónkat és czélpontunkat (Mücke) a cső felső szélességének közepére állítván, egy papírra felrajzolt függőleges vonásra kezdjük lövéseinket. A fegyver felállításánál arra kell ügyelni, hogy az teljes vízirányban — a papírra rajzolt vonással egyenszöget képezve — nyugodjék. (A csavarokkal megerősítés által legbiztosabban érhető el a fegyvernek teljes nyugalomban elsütése.) Az első lövéseknél már meglátandjuk, ha irányzó vonalunk a golyó pályájára kellőleg van-e alkalmazva s a golyók a függő vonalt megtartják-e ? Ha a golyók a függő vonalon mintegy felfűzve lenni látszanak, akkor irányzó vonalunk állását eltaláltuk; ha pedig a golyók a függő vonaltól jobbra esnek, akkor irányzónkat jobbra, ha pedig a golyók balra esnek, irányzónkat is egy kissé balra helyezzük, mindaddig, míg az irányzó vonal a golyó pályájának kívonataink szerint meg nem felel. Ha pedig minden fáradozásunk daczára sikeres eredményre nem juthatnánk, akkor a cső vonásaiban van a hibas fegyverünket vagy húzassuk ki újra, vagy adjunk tovább rajta. Az első távolsági lövések kellő eredménye után a második lőponti távolról (Kernsolmssweite) kezdjük lövéseinket. Szabályosan fúrt csövű golyófegyvernél, ha az az első lőponti távolról pontosan belövetett, a második távolnak, mert a talnedves talajt ép oly kevéssé kedvelik, mint a szárazat. Mig tehát te az aljakon kerestél, én fenn jártam s madaraim legnagyobb részét elhagyott erdei utakon és fiatal kopár vágásokban találtam, mert ha a bokrok esőtől nedvesek, a snepfek ily tisztás helyeken örömest, tanyáznak. Végül Wrenchről és azt tartom, mit hosszúcsövű puskádról ; ez pompás fegyver, az pompás kutya, de egyik se busirozásra való." A kutya-articulusnál barátom ismét tűzbe jött, másnap azonban, midőn együtt mentünk ki s ő báró működését látta, meggyőződött állitásom igaz voltáról. Egy pár csendes, derült, verőfényes napunk volt ezután, melynek nyugodt légkörében a szalonkát tisztán láttuk kelni és ismét levágódni, mi feltalálását nagyon megkönnyité s én e két nap alatt tizenötöt lőttem, barátom hárommal kevesebbet. Aztán hideg és viharos napok következtek s ezekkel az 1821-ki jó szalonkaidénynek vége is lett. E szeles napokon sovány volt az eredmény, de nem is érdemes ilyenkor egy-két vadásznak kimenni ; mentül többen vannak s igy mentül szélesebb a busirozók vonala, annál jobb, ha az egyik nem, a másik látja meg, hova vágódott le a sebesen húzó szalonka. A VASARX API PUSKÁS, 1880. ápril .