Vadászlap 1. évfolyam, 1880

1880-10-10 / 36. szám

404 VADÁSZ-LAP. SZEPTEMBER 10. 1880. gyömbér, fahéj stb) ne jusson. Általában az első hónapokban nem szabad a vizslát túltömni kövér étellel, hanem többnyire tejjel kell táplálni. Naponta többször is lehet a vizslának enni adni, de soha annyit, hogy túlságosan tele egye magát, mert lusta lesz. 4 hónapos korában húslevest is ehetik tejjel, darával keverve, vagy külön is kenyérmorzsával. Gyakran kell a vizslának sajtot adni, mert ez erősíti gyomrát és orrát. El kell a vizslától minden csontot szedni, hogy fogait ne rongálja s ne szokjék az erős rágáshoz. Ha van kéznél bármilyen fajhoz tartozó szalonka, annak bélsarával meg kell a vizsla orrát dörzsölni úgy azonban, hogy az észre ne vegye a szalonkát. Forró ételt a vizslának soha sem szabad adni, mert a forró étel tönkre teszi szaglási szerveit. Megmaradt ételt nem kell sokáig állani hagyni, mert megsavanyodik s akkor a vizsla azt nem eszi meg. Ha többen vannak együtt, akkor ezélszerű mindegyiket külön etetni, mivel különben falánkok lesznek s a nagy sietséggel lenyelt ételt nem fogják megemészteni Vize a vizslának legyen mindig elég. A kenyérdarabokat, melyekkel az ember vizsláját gyakran megkínálja, legjobb vizbe dobni, hogy azokat ő maga halászsza ki, miközben lehetetlenné válik, hogy orrát a vizbe nem mártsa s azt tisztán ne tartsa. Gondoskodni kell meleg fekvő helyről. Legjobb egy szalmával tömött ketrecz, de ne közel istálóhoz vagy disznóólakhoz ; kettős aljjal kell birnia, czölöpökön vagy lábakon nyugodnia. Télen az üres nyílást meg kell tömni jól puha szalmával; nyáron nyitva lehet hagyni. Magába a ketreczbe szalmát vagy szénát kell tenni s azt gyakran kell változtatni. Télen a ketrecz körül lehet rakni szalmát. Nem kell a vizslát istálóban tartani vagy abba szoktatni stb, mert könnyen bántalmaztathatik az ott levő állatoktól, orrát is elveszítheti. Nem lehet megengedni a vizslának, hogy jó oldala mellett járjon,mert ezáltal eltereltetnék hivatásától , kocsi mellett sem szabad a vizslának szaladni stb. Három hónap eltelte után nevet is lehet adni a vizslának, ekkor már oly értelmes, hogy a megszólításra figyelni fog. Kanok nevei lehetnek: Caro, Mylord, Nero, Caesar, Castor stb; szukákéi: Diana, Juno, Fortuna, (kissé hosszú) Bella, Lady stb. A tulajdonostól függ milyen nevet adjon vizslájának; a gyakorlat azt bizonyítja, hogy olyan neveket kell használni, melyek könnyen ejthetők ki s melyeket a vizsla könnyen hallhat meg; legjobbak a fél- és éleshangu hangzóval biró nevek. Az adott néven kell tehát ezután a vizslát szólítani, mi mellett nem kell feledni, akkor is, ha már hallgat nevére, őt a hivás előtt fütytyel híni, hogy lassan hozzá szokjék a távolból is, hol nevét már nem hallja, a fütytyel való híváshoz. A negyedik hónapban kezdenek fogai hullani, melyeket azonnal ujak váltanak fel. Először a két első foga esik ki, s csak később a többi. Valamennyi foga csak egy év múlva nő ki. Fogainak kihullása csak lassan és észrevétlenül történik; legtöbbnyire evés közben hullanak ki s tűnnek el nyom nélkül. Azokat, melyek nehezen esnek ki, a vizsla karmaival szedi ki. Amaz idő alatt, míg fogai hullnak, kisebb-nagyobb mértékben beteg lesz; betegsége alatt azért csak könnyen emészthető ételt kell neki adni. Minél több tej, annál jobb. Ha a vizsla a hatodik hónapját betöltötte, meg lehet vele értetni, hogy tartozik engedelmeskedni. Az első minek e tekintetben meg kell történni, az, hogy őt attól, a mi neki legkedvesebb, parancsoló szóra egy ideig vissza kell tartani. E végből csak az szükséges, hogy minden étel előtt állani kell hagyni s nem engedni neki mindaddig abból enni, mig arra a parancsolás által engedelem nem adatik. Vissza kell őt tartani nyak szijjánál vagy nyaklánczánál fogva s a szó mellett: „Kiméld! — Kíméld!" földre kell nyomni. Igen természetes, hogy ez kezdetben sok nehézséggel fog járni, mig a vizsla azt felfogja mi jelentősége van eme parancsolásnak. E szóval: „Fogd" fel kell emelni s enni hagyni. Ez kis gyakorlatot ismételni kell vele minden etetésnél, hogy a vizsla megszokja csak azt tenni, ami neki megengedtetik. Ily módon visszatartatik a vizsla a pákosztoskodástól. Jó volna ha minden tulajdonos maga etetné vizsláját, hogy ez ragaszkodását és Tiz órai nyugtalan tengeri út után Kolombóba, a sziget fővárosába értünk, mely a kormányzó székhelye; itt is iszonyú forróság volt, s mi lehető rövid ideig időztünk e helyen, mert már nagyon vágytunk az „Adamspeak" paradicsomi környékébe s az elefántok tartózkodási helyére érni. A világ egyik legszebb vasutján indultunk Kandyba, a sziget régi fő- és királyi székhelyére. Legpompásabb erdőségeken — melyek szép sziklacsoportokkal váltakoznak — keresztül több ,mint 3000 lábnyi magasságra jutottunk s a mesterileg készült vaspálya minden görbületénél újabb meg újabb kép tárult elénkbe. Itt egy Singal falu, amott a legszebb, terrasse-szerleg mivelt rizsföldek , emitt tátongó mélységből, ritka fajtájú, virágzó pálma koronája nyúlik fel, amarra pedig a leggyönyörűbb kilátás nyílik a völgyekre, melyeket vízgazdag folyók szelnek keresztül, festői vízeséseket képezve. E völgyeket magas hegyek kerítik, melyek legmagasabbika az „Ádám csúcsa," mely a láthatárból kiemelkedve, valóban ritka nagyszerű látványt nyújt. Nem messze Malaviligangától két, erdővel borított hegység közt igen csinosan fekvő Kandy városában szerencsések voltunk ama rendkívüli megtiszteltetés- és kitüntetésben részesülni : a Buddha szent fogát, — melyet én különben közönséges krokodilus fognak tartok, — megtekinthetni. A számos belföldi zenekar, a búcsuhelyre nagy számban érkezett fejedelmek pompás jelmezei, a feljebb emlitett ereklye tiszteletére tartott, s 50 disz-elefánt kisére T Á R C Z A. Vadászatok négy világ részben. — Cariudo naplójából. — VII. Vadászat elefántra Ceylon szigetén. A monda szerint Ádám apánk Ceylon szigetén jött a világra, s itt lett volna a paradicsom , és valóban aki látta Ceylont, hitelt adhatna a mondának, mert e felséges szigetet a vegetatio nagyszerűsége és vidékei szépsége tekintetében nem múlja felül a világ bármily tájéka sem. Mi Nyugat-Ausztráliából jövet, hosszas tengeri utazás után, novemberben kötöttünk ki Point de Galle-ban, a sziget déli csúcsán; már itt is szembetűnik a banán-ligetek, pálmaerdők kimondhatlan buja növényzete, mi annyira ellentétes képet nyújt az austráliai vidékek kopárságával. Azonban a nedves és gőzfürdőszerű forró levegő kellemetlen volt mindnyájunknak, mindenki izzadott, ember, állat, de még a növények, sőt még a kövek is, melyek a nedvességtől úgy csöpögtek, mint mi nálunk a fűtött üvegház falai.