Vadász Ujsag, 1922 (1. évfolyam, 1-2. szám)
1922-11-01 / 1. szám
2, hogy tucatszámra döggé lőjjenek minél több vadat. Sok olyan vadász is van, ki különböző okoknál fogva, — legfőképen talán alkalomhiány miatt — a szabad természetben nem is látott nagy vadat; még kevésbé ismerheti tehát azok vadászatának módjait és természeti sajátosságait. A V. U. révén az ilyen irányú ismeretek is kibővíthetők lesznek. A felsorolt több gyakorlati hasznon kívül, még kellemes szórakozást is nyújt a V.J. olvasása. Egy-egy érdekes leírás magával ragadja az olvasót, rávezeti a szabadba, hol zavartalanul gyönyörködhetik a természet bájos változataiban . . . Augusztusi forró nap hevében elvezet a vízi vadak tanyájához, a susogó nádasba mely körül tarka gulya tapossa a süppedékes talajt. Szinte látod mint himbálóznak a tó tükrén a hosszú nyakú búvárok s nagy zajt csapva kérgetőznek a szárcsák. A nádasból lármás nádi rigó s kacsasereg pletykálásának hangja jut füleidhez s ha csónakod megzörgeti a ropogó nádat, hápogva kap szárnyra e töke ruca . . . Még ki sem gyönyörködted magad a vadrucák, gémek, bíbicek tarka-barka csoportjaiban s a halászcsérek kecses repülésében, már is ott találod magad a hegyek között, a havasi erdők mélységes csendjében, hol a nedves völgyek felett ködszellemek bolyonganak. Ott még reggeli homály van s az őszi nap sugarai nem tudnak rést ütni a ködtengeren, mikor máris valamelyik bérc oldalán hallatja hangját a szerelmes szarvasbika. Lépéseinket előbb meggyorsítva, úgyhogy alig győzzük szuszszal, majd lassan, óvatosan bujkálva, lélekzetünket is visszatartva közelítünk oda, hol élet-halál harcot vív vetélytársával az erdők koronás királya... Az őszi látképre halotti szemfedőt takart a zuzmorás tél. Látod, mint halad térdig érő havat taposva, liba sorban egy vadásztársaság. A fák fehér drapériáit, a vezető pálcikával csapkodja, hogy leverje az útra hajló ágak leplét Csendben, figyelve, a nyomokat keresve, halad tova a puskások sora. Míg egyszerre a vezető egy hatalmas vadkan csülkének lenyomatát veszi észre a puha hótakaróban. Ösztönszerüen megáll a nyomokra az egész társaság s azok szemlélése közben felhangzik a ,,vezér" -kutya jelző hangja, melybe pár perc múlva belevegyül a „segítő ” kutyák csaholása is. Mindenki siet állást foglalni. Nyugodtan nem sokáig lehet élvezni a sajátos koncertet, mert az agyaiásnak kezd a helyzet kellemetlenné válni, szabadulni akar ellenfeleitől, megindul a „váltó ” felé. A csörtetés zaja egyre közeledik, s már látható is amint sörtéjét felborzolva dühvel rohan a kutyáknak, melyek hatalmas vágásai elől ügyesen ugranak félre. Egy pillanatra elhallgat a kutyák ugatása, csönd van, csak az idegek feszülnek és a szivek zakatolnak. .. VADÁSZ ÚJSÁG . szám.