Vadász Ujsag, 1927 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1927-01-01 / 1. szám
2. VADÁSZ ÚJSÁG De nem vadászhoz illő söréttel lőni azért sem, mert az által az őzet mintegy a nyúl színvonalára alacsonyitjuk le, melyeket hajtó és körvadászatok alkalmával darabszámra lövik s mely vadnál nem a minőség, hanem a mennyiség jön számításba S talán sokan vannak kik egyet értenek velem abban is, hogy kritika tárgyává teszem azt is, hogy milyen fegyverrel vadászhatunk őzre és nagyvadra. Mert bár elismerem azt, hogy a sörétes csőből, a fegyver lőképességének megfelelő távolságra leadott golyó lövés is vadászia, de ezre igen durvának tartom, medvére pedig (a szarvast nem is említem) nem helyeslem azért, mert 90 százaléka a vadászoknak nem tudja megállani, hogy ne lőjön rá arra akkor is, ha azt fegyverezőképességét felülmúló távolságra látja Aki megengedheti magának, azt az élvezetet, hogy nagyvadra jár vadászni, az vegyen golyós fegyvert is, melyhez ma sokkal olcsóbban lehet hozzájutni, mint egy közepes minőségű sörétes fegyverhez Golyós fegyverrel vadászva nemcsak az volna haszon, hogy kevesebb nagyvad kerülne dögrovásra, hanem a vadásznak is megvolna az az előnye, hogy még véletlenségből sem dughatna hirtelenében sörétes patront fegyvere csörébe, ha nagy vaddal áll szemben. Visszatérve a tárgyra szerintem azok, akik az őzet seréttel lövik, az őzben sem látnak egyebet, mint hastömeget s az ilyeneknek első dolguk azt meg tapogatni, otthon mérlegre tenni s annál nagyobb az örömük mennél nehezebb annak súlya Én az , öröm ágat“ csak golyó lövés után tűzném kalapomra. A farkas természetrajzához! Irta : Klein Frigyes A szigorú tél beálltával azt hiszem, hogy időszerű lesz, a farkast a még sokak által nem ismert formájában és szokásaiban részletesebben leírni. Ezen leírás nem az öreg tapasztalatokban gazdag vadászoknak szól, akik mindezt tudják, sőt még sok hozzátenni valójuk volna ehez, hanem a fiatalabb nemzedéknek, akiknek puskájuk csöve elé nem merészkedett még a farkaskoma, pedig hő vagyuk egynéhánynak a leterítése! Egyik pld. 35 éves férfi fejével igy képzeli és beszélte nékem „ha megkapom a fegyverengedélyt, akkor én csakis farkasokra fogok vadászni! ...??? No mit bámul úgy el ? ! Hát persze!! Tudja a farkasok 10—15-ös falkákba járnak és én magamra fogom ingerelni őket, hogy megtámadjanak! Akkor bum-bum kettőt lelövök, mert a puskám ugyanis kétcsövű! Azután újra töltök és megint bum-bum, kettő újra elesik, s arra a többi bizonyosan elszalad! Négy farkasból lessz egy szép bunda s ha nem elég báránybőrrel pótoltatom ! Nos mit szól hozzá ?! Azt, hogy „Drumban“ a hasonlóság kedvéért s avval otthagytam. Alanti soraim megírására ez adta meg az ösztönzést. Adataim nagy része „Fr. Bergmiller“ Németország és „Neue baltische Weidmannsblätter-Riga-‘ból van véve. A farkas az Európai ragadozók legveszedelmesebbje! Igen nagy hasonlóságot mutat a német juhász kutyával (farkas kutya.) Testalkatban valamint színben igen sok féle változatosságot mutat. Egy orosz természettudósnak sikerült 13 fajtát és színt kimutatni. Európában, Ázsiában és Amerikában igen el van terjedve. Európa nyugati részein mint pld. Tirol, Schweitz, Francia- és Németországban, ma már csak mint ritkán észlelt, átmenő vad található. Németországban az V 1 szám