Vadászat • Halászat • Weekend • Turisztika, 1933 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1933-02-24 / 2. szám
11 A legutóbbi nagyszabású felfedezések az Aggteleki Cseppkőbarlangban bizonyára felkeltették a közönség figyelmét a barlangok iránt és ezért örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy a sokak előtt olyan rejtélyes barlangkutatást ismertessem. Hogy a rendszeres barlangkutatás nemcsak természetkedvelő emberek kalandos vállalkozásának tekinthető, de komoly tudományos,gazdasági,sőt stratégiai jelentőségű arra majd cikkem végén térek rá. A barlangok ezen jelentőségét a nyugati államok már régen felismerték és kihasználták és ebből egész városok, sőt országrészek éltek és gazdagodtak meg. A háború utáni Ausztria egész mezőgazdaságát egyetlenegy barlang mentette meg. Tagadhatatlan azonban, hogy a komoly tudományos felkészültség mellett a modern barlangkutatóban is él még a hajlam a misztikum iránt és működésének rugója sokszor a Természetbe visszahúzódott romantikának keresést, a vágy a Természet legrejtettebb titkainak kifürkészése után és a gyönyörködés a földalatti világ sokszor meseszerű szépségében. Hazánk legmélyebb barlangjának első bemászása. 1927-ben valahogy hírül hozták nekem, hogy Torna megyében, gróf Hadik János birtokán feneketlen mélységű barlang tátong, melybe még senkinek sem sikerült lemenni. Érdeklődtem a dolog után és megtudtam, hogy tényleg van a tornanádaskai karszthegység tetején egy függőlegesen a mélységbe vezető barlang, melynek kikutatására, illetve bejárására a Magyar Földtani Társulat már 1911-ben expedíciót szervezett, de ennek nem sikerült a barlang fenekét elérni. Az expedíció tagjainál csak 30 m kötélhágcsó volt és ez távolról sem volt elegendő. Továbbá az egész vállalkozás annyira veszélyesnek bizonyult, hogy bizonytalan időre elhalasztották. Az Egyetemi Turista Egyesület még három vállalkozó szellemű tagjával hozzáláttam a probléma megoldásához és 1927. húsvét hetében megérkezett kötelekkel, karbidlámpákkal, tábori telefonnal, kötélhágcsókkal, sátrakkal és sok egyébbel felszerelt társaságunk a tett színhelyére, a nádaskai hegy platójára. A felszerelést ökrös szekéren hozták utánunk és jellemző az állatok finom ösztönére, hogy kb. 100 lépésnyire a tátongó barlangnyilástól csökönyösen megálltak és semmikép nem voltak hajlandók egy tapodtat is tovább menni. A felszerelést itt le kellett tehát rakni és elvinni a barlanghoz. A hatalmas, kb. 8 m átmérőjű nyílás szélén lehasaltunk és lenéztünk a feneketlennek látszósötét mélységbe. Hogy fogunk itt boldogulni, hiszen nekünk is csak 30 m kötélhágcsónk van, úgy mint elődeinknek? Ez a hágcsó is 5—10 méteres összekapcsolható darabokból állott. Leeresztettük a hágcsót a mélységbe, jól megkötöttük és a biztosító kötelet a derekamra kötve megkezdtem a lemászást. Az övemre akasztott karbidlámpát még nem gyújtottam meg, mert a nappali fény még eléggé világított. Tíz méter mélységben a falak kiöblösödtek és a hágcsó szabadon lógott a barlangban. Lemásztam az utolsó fokig, tehát már 6 emeletnyi mélységben voltam, de innen sem láthattam a meggyújtott lámpa erős fénye mellett a feneket. Mit csináljak? Hirtelen észrevettem a tőlem kb. 4 m-nyire oldalt levő sziklafalban egy kis odút. Addig hintáztattam a kötélhágcsót, míg az odú közelébe értem és be tudtam ugrani. A magammal halott kis telefonon felüzentem a társaimnak, hogy a hágcsót oldják le, kössék egy hosszúkötélre és eresszék újabb 30 m-nyire le. Csakugyan láttam, hogy lassan eresztik le a hágcsót, rengeteg laza követ sodorva magával, melyek előttem a mélységbe süvítettek. Végre előttem volt a hágcsó eleje, mely a kötélre volt kötve. Ezt a kötelet most fönt megkötötték és megkezdődött az én szerepem. Ugyanis nekem most a hágcsóra kellett jutni, de az tőlem 4 m-nyire lógott. Kötélen biztosítva sikerült a hágcsót ugrás közben elkapni, melyen most ismét lemásztam újabb 30 m-t. Ebben a mélységben a falakat már gyönyörű csipkőképződmények borították, melyek vizesen csillogtak lámpám fényében. Minél lejjebb másztam, annál kellemetlenebb lett azonban a tartókötél és maga a hágcsó rugalmas megnyúlása, ami minden lépésnél már félméteres lengéseket eredményezett. Ezenkívül kezdett a tartó kötél felsodródni (a hágcsó ugyanis sehol sem feküdt neki a sziklának) és forgatta az egész hágcsót magával, úgyhogy szinte tengeribetegséget kaptam. Az utolsó fokra érve szerencsémre megpillantottam végre a feneket, melyről egy kőtörmelék alkotta kúp fölért a kezelembe. Erre ráugrottam és a kúp lejtőjén lemásztam. Szinte infernáliskép fogadott a vízszintes fenéken: hatalmas lezuhant korhadt fatörzsek, szikladarabok káosza között a lehullott állatok csontjai fehérlettek. Fölöttem végtelennek látszó magasságban látszott a parányinak tetsző barlangnyílás és hozzá mint vékony fonál vezetett a hágcsó és a kötél. A talaj, melyen jártam, igen laza és süppedős volt és örültem a 70 m hosszú kötélnek, mely a derekamra volt kötve és melyet fönt tartottak. A terem egyik sarkában lefelé vezető szakadékot vettem észre, mely még mélyebbre látszott vezetni. A szakadék szélére álltam és már pár métert másztam le a törmelékes lejtőn, amikor megtörtént az, amit már ösztönösen sejtettem: a lábam alatt lassan megingott a talaj és borzalmas dübörgéssel a mélységbe szakadt. Egy ideig zuhantam én is, majd hirtelen rántással megfeszült a biztosítókötél és meg voltam mentve! Igaz, hogy a levegőben lógtam az újabb mélység fölött, melybe még mindig dübörgött a sok törmelék. Amikor kissé elcsöndesedett minden, fölkapaszkodtam a kötélen az előbbi helyre, ahonnan a telefonon felüzentem, hogy egy újabb 30 méteres kötélre kössék a hágcsót és újra eresszék le. A leeresztett hágcsót azután a szakadékba tereltem és rajta lemászva, 90 m mélységben elértem a barlang valódi fenekét. Itt is gyönyörű cseppkövek díszítették a falakat, de az oldaljáratokat eltömték az előbb lezuhant sok kőtörmelék. Ugyanazon módon, ahogy lejöttem, ismét visszamásztam az előbbi platóra, innen a fokozatosan visszahúzott hágcsón a fülkébe és innen a biztos föld színére, ahol mint a béka terültem el a fáradságtól. 22 emeletnyi mélységből kellett pihenés nélkül az imbolygó kötélhágcsón felkapaszkodni. A következő napokon azonban találtunk egy még mélyebb barlangot is! Itt is hasonló módon ment a leszál Vadászat Barlangkutatásaim legérdekesebb fejezetei Hazánk kiaknázatlan földalatti kincseiről írta: KESSLER HUBERT