Vagyok, 1992 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1992-01-01 / 1. szám
A SZILVESZTER-EJ RÁM TERÜL és fáj és fáj kegyetlenül Harminc éve hogy születtem akkor bőgtem hogy meglettem most is bőgök hogy megéltem harminc évet S míg harminc évem összeloptam eljutottam ide Fagyott cella vak magány az éj világos ablakán Hogy siettem hogy siettem ide? Nem azért éltem mert kellett élnem mégis azért kellett Ahány torony mind megmásztam de az Istent sose láttam sose láttam S mert felnéztem úgy szaladtam orrabuktam orrabuktam Rám hajol a bölcsek kara Hát ennek meg mi a baja Vakaródznak összegyűlnek konzultálnak törvényt ülnek Hogy mért éltem számonkérik Számadásom meg sem értik Vagy megértik azért mérik kötéllel a harminc évig gyűlt életem tanulságát elégnek