Vállalkozók Lapja, 1918. január-március (39. évfolyam, 1-13. szám)

1918-01-02 / 1. szám

ppipfЩЩЩp ■ щ Harminckilencedik évfolyam. Most már követelni kell! Most legyen vége a meddő d­ekusszióknak, a bizottságosdinak és minden szófecsértésnek. A munka új órája közeleg és nemcsak az épí­tőipar és vállalkozás régóta szenvedő érde­kei, hanem a szociális érzésű polgári élek ka­tegorikus imperativusa is azt diktálja, hogy most már cselekedni kell. A háború alatt foly­vást csak azt írtuk, hogy milyen óriási jelen­tőségű szociális kérdés a lakóház építkezések megkezdése, — ez a szociális kérdés minden fenyegető rémségeivel mggérkezett immár és a pidléke felragyogó szivárványképe mögött sötét felhőként jelentkezik. Most­­ már nem lehet tovább várni­ Most már nem is az építőipar háborús kálváriájának megszüntetése a bajunk és a gondunk, h­anem a szociális lelkiismeret szavát károgjuk. Min­denki tudja és mi magunk fájóan érezzük se­beinket, amelyekkel nem akarunk kiállani a piacra, pedig mérhetetlen a keserves áldozat, amit különösen az építkezés mel­lékipari kis existenciái szenvedtek a három és féléves nagy tétlenség miatt. De most csak arról le­gyen szó, hogy mi lesz ha majd visszatérnek a katonák a frontról és nem lesz lakás, nem lesz fedél, amely alatt meghúzódhassanak. Most rekriminálni sincs időnk, nem teszünk szemrehányást azoknak akik csak ígértek folyton és nem tettek semmit és elfelejtjük a potemkiniádákat, amelyekkel éveken át csa­logatták az építőiparosokat és amelyekkel mi is csalogattuk önmagunkat- Itt nagy bajok lesznek, ha azonnal nem fognak munkához- Breszt-Litovszkban születik már a világ bé­kéje. Az orosz kü­lönbéke csa­k egy-két nap kérdése és ha még kételkednénk is ab­b­an, hogy ezt nem fogja csakhamar követni az ál­talános béke, akkor is az orosz különbéke nyomán óriási mértékben aktuálissá és ka­­tasztrófális horderejűvé válik a lakásépítke­zések szüksége. Hozzá kell látni végre az építkezéshez és az illetékeseknek minden tehetségüket bele kell önteniök annak a feladatnak a megoldá­sába­, hogy építkezni lehessen­ A munkaerő, az anyagárak olcsóbbítása és az építkezési hitel könnyebb hozzáférhetősége, valamint az épít­kezést támogató kedvezmények megadása: ezek azok a kérdések, amelyen az építőipar ügye és a lakásügy megfordul és amelyeket most már minlthatatlanul valósággá kell érlelni-Most fáj esztendő virrad reánk. A munka éve lesz ez hihetőleg végre. A Vállalkozók Lapja, amely a pangás sivár éveiben szívós­­harcosa volt az építkezés ügyének és amely az új esztendőben azzal a megújított elhatáro­zással indul neki, hogy minden hasábján az eddiginél is nagyobb mértékben és még lelke­sebb buzgalommal szolgálja az építőiparok fe-­­városházai továbbá Siebenbürgen kastélyai szes fórumoknak, egyesületeknek és bizottsá­goknak, hogy nem lehet tovább várni, nem szabad tovább várni­ Az itthoni front intézői csak akkor lehetnek méltók a háború szeren­csés sorsához a béke nagyszerű öröméhez, ha most már, amikor rajtuk van a sor diadalma­san, fejezzük be a háborút, azzal hogy a pol­gári demobilizációt és annak e legfontosabb­ kérdéseit is rendben lebonyolítják. Most már nem tanácskozni és nem kérni kell. Most már követelni kell! Budapest, 1918. január 2­____________ 1- szám. Deutsche Kunsfde’nk mater in Ungarn. \ Egy derék berlini szaklapban olvasom, hogy muzeális intézmény alakult Németor­szágban, amelynek célja a külföldön található német vonatkozású műemlékek nyilvántartá­sa, a külföldi „deutschtum“ ápolása és a né­met érdekeknek gondozása külföldön. A leg­utóbbi hivatalos jelentés arról emlékszik meg, hogy Magyarország műtörténelme nagyfokú függő viszonyban áll Németországgal szem­ben, hogy Kaschau, Leutschau, Bertfeld, Epe­­rjes, Pressburg s egyéb városok templomai, városházai továbbá Siebenbürgen kastélyai mind német műemlékek. Mindezideig minádink is azt tanították, hogy építész­ünknek nemzeti történelme nin­csen, hogy mindazt, amit­­említésre méltat a régenmultban Magyarországon­­építettek, né­met mestereknek köszönhetjük. Érdemes munkát fog végezni az a kutató, aki meg fogja állapítani, hogy emlékműveink­hez a magyarságnak is köze van. De tény az, hogy századokkal azelőtt a német művészet volt itt fölöttünk. A német kultúra nagy erejét el kell ismer­nie minden komoly gondolkodónak. A magunk kultúrgyengeségét a múltban ugyancsak lát­juk. T­udjuk az okát is, hogy a magyar nemzet létfenntartásának nagy küzdelmei közepette miért nem áldozhatott elegendő erőt és lelke­sedést a nemzeti kultúrája felvirágoztatásá­nak. Az okok azonban már régen elmúltak. Nincsen mentség, amley a külföld kultúrájától való függő viszonyt továbbra is megokolttá tenné, hacsak nem akarjuk vállalni a nemtörő­dömség, a gyenge karakter, a fejlődésképte­­lenség vádját. A nemzetnek kell, hogy meglegyen a saját művészi egyénisége és függetlensége. A mégoly nagyrabecsült külföld, a mégoly nagy kulturnemzet gyámsága a művészet terén nem kell a szívünknek, lelkünknek. A Pester Lloyd hasábjain cikk jelent meg, amelyet magyar származású ember írt, aki a német művészeti gyámságot továbbra is fenntartandónak mondja ellentmondást nem tűrő módon. A szerkesztőséget a kultúrhang le tudta venni a lábáról, amennyiben közre­adta az írásművet, de el kell ismerni a szer­kesztőségről, hogy élt a rezervával, amennyi­ben kijelentette, hogy nem ért mindenben egyet a cikk írójával. A cikknek hangja és a német érdekek külföldi védelmére alakult in­tézet jelentése között összefüggést­ látok, ha a cikkíró Baumgarten úr nem is megbízásra, sőt nem is az intézmény szolgálatában írta meg szépen fogalmazott filippikáját. A német kultúrát a cikk alig is említi, de leszól min­dent, a­m­i modernséget jelent. Leszól minden magyar törekvést anélkül, hogy a sikerült al­kotásokat szóval is említené és dicsőíti a li­dermeier stílust. A régi Pestről elmélkedik, a régi Pest építészetét, szépségét tönk­retéve látja a keletről beözönlő zsidók és a puszták­ról betört népség által. A lidermeiert akarná folytatni. Nincs szükségünk a tanításra, ma­gunk is tudjuk, jól tudjuk, hogy a régi Pest m­inő szépségeket produkált és a kegyeletsér­tés­el­en vehemensen tiltakoztunk, valami­kor egy-egy szép emléket leromboltak bármi új palota kedvéért. Mindig úgy tudtuk jó elő­re, hogy az új épület mögötte fog maradni a régi, a lerombolásra vakon ítélt emlékmű mű­vészi értékének. Nem helyeseltük soha, sőt fájdalmas érzéssel rosszalettuk a megállapo­dott, harmonikus terek egységének brutális megbontását az oda nem való új elementum beerőszakolásával. De az új és nemzeti tö­rekvéseket valló művészet útját még kevésbé szabad elzárni. A bidermeyer stílus produktu­mai a múlt idők leltárába valók és öreg hiba volna ma kidereskedni. A múlt század közepe táján keletkezett e házak kedélyünkhöz szól­na, kegyeletes érzéssel töltenek el, de az épí­tészeti megoldás netovábbját már mégsem szabad ez emlékekben látnunk. A hibákkal szemben ne legyünk vakok. A bidermeier há­zak már a maguk idejében is hibákban lefed­zettek. A vakolatból való kőarchitektúrák már anyagukban sem őszinték, de még in­kább hiányos a belső igazság a kívül mutatott építészeti tagozódás szempontjából, amellyel a belső térelrendezés általában sehogyan sem kvadrál. Nagy falpillérek, oszlopok, rizalitok mögött szimpla szobasor, amelynek igazság szerint kivü­lről nem volna szabad egyebet mutatnia szimpla ablaksoroknál, amelyik a teljesen sima homlokfal felületét valamiféle ritmusban megszakítják. A pilléres, féloszlo­pos architektúra legkevésbbé sem szerves, nem következik az épületek rendeltetéséből, hanem lényegileg nem egyéb művészi játék­nál, amelyet az akkori idők szerkezetei nem követeltek, hanem megengedtek. A földszinti falak ugyanis rendkívül nagy vas­ lekoes UKMAi «=з mérnökök . BUDAPEST, Vnn., SZILÁGYI­ U. 3. Telefon „József“ 33—42. Kolots­árt: Jókai-utc. 12. szám. Debrecen : Werbőczy-utca 2. szám. PUCKLE FELLNER LEÓ műszaki papírgyárának újdonsága. Fénymásolat fehér és színes érdes felületű rajzpapiron. Festéshez hasz­nálható. Pályatervekhez kiválóan alkalmas. Megbízható pontos kiszolgálás. Budapest, V., Váci­ út 4. sz. Sürgönyeim: „POSITIV BUDAPEST“ TELEFON : 28-40 és 29-15 .

Next