Vállalkozók Lapja, 1918. január-március (39. évfolyam, 1-13. szám)
1918-01-02 / 1. szám
ppipfЩЩЩp ■ щ Harminckilencedik évfolyam. Most már követelni kell! Most legyen vége a meddő dekusszióknak, a bizottságosdinak és minden szófecsértésnek. A munka új órája közeleg és nemcsak az építőipar és vállalkozás régóta szenvedő érdekei, hanem a szociális érzésű polgári élek kategorikus imperativusa is azt diktálja, hogy most már cselekedni kell. A háború alatt folyvást csak azt írtuk, hogy milyen óriási jelentőségű szociális kérdés a lakóház építkezések megkezdése, — ez a szociális kérdés minden fenyegető rémségeivel mggérkezett immár és a pidléke felragyogó szivárványképe mögött sötét felhőként jelentkezik. Most már nem lehet tovább várni Most már nem is az építőipar háborús kálváriájának megszüntetése a bajunk és a gondunk, hanem a szociális lelkiismeret szavát károgjuk. Mindenki tudja és mi magunk fájóan érezzük sebeinket, amelyekkel nem akarunk kiállani a piacra, pedig mérhetetlen a keserves áldozat, amit különösen az építkezés mellékipari kis existenciái szenvedtek a három és féléves nagy tétlenség miatt. De most csak arról legyen szó, hogy mi lesz ha majd visszatérnek a katonák a frontról és nem lesz lakás, nem lesz fedél, amely alatt meghúzódhassanak. Most rekriminálni sincs időnk, nem teszünk szemrehányást azoknak akik csak ígértek folyton és nem tettek semmit és elfelejtjük a potemkiniádákat, amelyekkel éveken át csalogatták az építőiparosokat és amelyekkel mi is csalogattuk önmagunkat- Itt nagy bajok lesznek, ha azonnal nem fognak munkához- Breszt-Litovszkban születik már a világ békéje. Az orosz különbéke csak egy-két nap kérdése és ha még kételkednénk is abban, hogy ezt nem fogja csakhamar követni az általános béke, akkor is az orosz különbéke nyomán óriási mértékben aktuálissá és katasztrófális horderejűvé válik a lakásépítkezések szüksége. Hozzá kell látni végre az építkezéshez és az illetékeseknek minden tehetségüket bele kell önteniök annak a feladatnak a megoldásába, hogy építkezni lehessen A munkaerő, az anyagárak olcsóbbítása és az építkezési hitel könnyebb hozzáférhetősége, valamint az építkezést támogató kedvezmények megadása: ezek azok a kérdések, amelyen az építőipar ügye és a lakásügy megfordul és amelyeket most már minlthatatlanul valósággá kell érlelni-Most fáj esztendő virrad reánk. A munka éve lesz ez hihetőleg végre. A Vállalkozók Lapja, amely a pangás sivár éveiben szívósharcosa volt az építkezés ügyének és amely az új esztendőben azzal a megújított elhatározással indul neki, hogy minden hasábján az eddiginél is nagyobb mértékben és még lelkesebb buzgalommal szolgálja az építőiparok fe-városházai továbbá Siebenbürgen kastélyai szes fórumoknak, egyesületeknek és bizottságoknak, hogy nem lehet tovább várni, nem szabad tovább várni Az itthoni front intézői csak akkor lehetnek méltók a háború szerencsés sorsához a béke nagyszerű öröméhez, ha most már, amikor rajtuk van a sor diadalmasan, fejezzük be a háborút, azzal hogy a polgári demobilizációt és annak e legfontosabb kérdéseit is rendben lebonyolítják. Most már nem tanácskozni és nem kérni kell. Most már követelni kell! Budapest, 1918. január 2____________ 1- szám. Deutsche Kunsfde’nk mater in Ungarn. \ Egy derék berlini szaklapban olvasom, hogy muzeális intézmény alakult Németországban, amelynek célja a külföldön található német vonatkozású műemlékek nyilvántartása, a külföldi „deutschtum“ ápolása és a német érdekeknek gondozása külföldön. A legutóbbi hivatalos jelentés arról emlékszik meg, hogy Magyarország műtörténelme nagyfokú függő viszonyban áll Németországgal szemben, hogy Kaschau, Leutschau, Bertfeld, Eperjes, Pressburg s egyéb városok templomai, városházai továbbá Siebenbürgen kastélyai mind német műemlékek. Mindezideig minádink is azt tanították, hogy építészünknek nemzeti történelme nincsen, hogy mindazt, amitemlítésre méltat a régenmultban Magyarországonépítettek, német mestereknek köszönhetjük. Érdemes munkát fog végezni az a kutató, aki meg fogja állapítani, hogy emlékműveinkhez a magyarságnak is köze van. De tény az, hogy századokkal azelőtt a német művészet volt itt fölöttünk. A német kultúra nagy erejét el kell ismernie minden komoly gondolkodónak. A magunk kultúrgyengeségét a múltban ugyancsak látjuk. Tudjuk az okát is, hogy a magyar nemzet létfenntartásának nagy küzdelmei közepette miért nem áldozhatott elegendő erőt és lelkesedést a nemzeti kultúrája felvirágoztatásának. Az okok azonban már régen elmúltak. Nincsen mentség, amley a külföld kultúrájától való függő viszonyt továbbra is megokolttá tenné, hacsak nem akarjuk vállalni a nemtörődömség, a gyenge karakter, a fejlődésképtelenség vádját. A nemzetnek kell, hogy meglegyen a saját művészi egyénisége és függetlensége. A mégoly nagyrabecsült külföld, a mégoly nagy kulturnemzet gyámsága a művészet terén nem kell a szívünknek, lelkünknek. A Pester Lloyd hasábjain cikk jelent meg, amelyet magyar származású ember írt, aki a német művészeti gyámságot továbbra is fenntartandónak mondja ellentmondást nem tűrő módon. A szerkesztőséget a kultúrhang le tudta venni a lábáról, amennyiben közreadta az írásművet, de el kell ismerni a szerkesztőségről, hogy élt a rezervával, amennyiben kijelentette, hogy nem ért mindenben egyet a cikk írójával. A cikknek hangja és a német érdekek külföldi védelmére alakult intézet jelentése között összefüggést látok, ha a cikkíró Baumgarten úr nem is megbízásra, sőt nem is az intézmény szolgálatában írta meg szépen fogalmazott filippikáját. A német kultúrát a cikk alig is említi, de leszól mindent, ami modernséget jelent. Leszól minden magyar törekvést anélkül, hogy a sikerült alkotásokat szóval is említené és dicsőíti a lidermeier stílust. A régi Pestről elmélkedik, a régi Pest építészetét, szépségét tönkretéve látja a keletről beözönlő zsidók és a pusztákról betört népség által. A lidermeiert akarná folytatni. Nincs szükségünk a tanításra, magunk is tudjuk, jól tudjuk, hogy a régi Pest minő szépségeket produkált és a kegyeletsértéselen vehemensen tiltakoztunk, valamikor egy-egy szép emléket leromboltak bármi új palota kedvéért. Mindig úgy tudtuk jó előre, hogy az új épület mögötte fog maradni a régi, a lerombolásra vakon ítélt emlékmű művészi értékének. Nem helyeseltük soha, sőt fájdalmas érzéssel rosszalettuk a megállapodott, harmonikus terek egységének brutális megbontását az oda nem való új elementum beerőszakolásával. De az új és nemzeti törekvéseket valló művészet útját még kevésbé szabad elzárni. A bidermeyer stílus produktumai a múlt idők leltárába valók és öreg hiba volna ma kidereskedni. A múlt század közepe táján keletkezett e házak kedélyünkhöz szólna, kegyeletes érzéssel töltenek el, de az építészeti megoldás netovábbját már mégsem szabad ez emlékekben látnunk. A hibákkal szemben ne legyünk vakok. A bidermeier házak már a maguk idejében is hibákban lefedzettek. A vakolatból való kőarchitektúrák már anyagukban sem őszinték, de még inkább hiányos a belső igazság a kívül mutatott építészeti tagozódás szempontjából, amellyel a belső térelrendezés általában sehogyan sem kvadrál. Nagy falpillérek, oszlopok, rizalitok mögött szimpla szobasor, amelynek igazság szerint kivülről nem volna szabad egyebet mutatnia szimpla ablaksoroknál, amelyik a teljesen sima homlokfal felületét valamiféle ritmusban megszakítják. A pilléres, féloszlopos architektúra legkevésbbé sem szerves, nem következik az épületek rendeltetéséből, hanem lényegileg nem egyéb művészi játéknál, amelyet az akkori idők szerkezetei nem követeltek, hanem megengedtek. A földszinti falak ugyanis rendkívül nagy vas lekoes UKMAi «=з mérnökök . BUDAPEST, Vnn., SZILÁGYI U. 3. Telefon „József“ 33—42. Kolotsárt: Jókai-utc. 12. szám. Debrecen : Werbőczy-utca 2. szám. PUCKLE FELLNER LEÓ műszaki papírgyárának újdonsága. Fénymásolat fehér és színes érdes felületű rajzpapiron. Festéshez használható. Pályatervekhez kiválóan alkalmas. Megbízható pontos kiszolgálás. Budapest, V., Váci út 4. sz. Sürgönyeim: „POSITIV BUDAPEST“ TELEFON : 28-40 és 29-15 .