Valóság, 1998 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1998-02-01 / 2. szám - MŰHELY - KÉRI KATALIN: Nők a csillagászat történetében
KÉRI KATALIN: NŐK A CSILLAGÁSZAT TÖRTÉNETÉBEN 1650-ben adták ki német és latin nyelven, Urania propitia címmel az első táblázatait, s a hölgy III. Ferdinánd császárnak ajánlotta a művét.18 Honfitársnője, Elisabeth Korpmann a XVII. század végén megpróbálta megfigyeléseivel pontosítani Cunitz táblázatait. Tizenhat évesen feleségül ment Danzig városának egyik neves rézmetszőjéhez, Heveliushoz,19 aki szenvedélyes csillagász volt, s azon fáradozott, hogy új csillagkatalógust állítson össze, s felülvizsgálja Kepler táblázatait. A háza tetején csillagvizsgálót épített, s miután három rézmetsző segédje meghalt, kényszerűségből a feleségét is bevonta a csillagászati vizsgálódásokba. Elisabeth tíz évig volt Hevelius szorgalmas társa, míg 1679-ben egy nagy tűzvész alkalmával meg nem semmisült az obszervatóriumuk, oda nem égett valamennyi feljegyzésük. Férje összetört emberként halt meg, a nőnek azonban volt ereje ahhoz, hogy emlékezetből és újabb számítások alapján összeállítson egy csillagkatalógust, amelyben 1888 csillag pozícióját tüntette fel.20 kortársnője, a francia Marguerite de la Sabliére (leánykori nevén Hessein) (1630-1693) évszázadának szintén ismert és elismert csillagásza volt, s korát messze megelőzve a tudományos kutatásoknak szentelte az életét. Már ifjúkorában érdeklődött a természettudományok iránt, s folyamatosan tanult. Házasságkötése és három gyermekének a születése sem akadályozta meg abban, hogy csillagászati megfigyeléseket végezzen, s bár harmincéves koráig az eredményeit nem tette közzé, európai hírnévre tett szert.21 Marguerite-et olyan neves személyiségek látogatták meg, mint Sobieski, a lengyel király vagy La Fontaine, a híres író, s csodálattal adóztak a kutatásainak. Nem mindenki volt azonban a jóakarója. Boileau, a XVII. század nagy hatású francia szatirikus költője a nők ellen írott művében kigúnyolta őt. Sabliére-ről szóló soraival azonban akaratlanul is emléket állított az éjszakai égboltot asztrolábiummal fürkésző nőnek, aki a Jupiterrel kapcsolatosan végzett megfigyeléseket. Boileau azt hangoztatta, hogy az efféle foglalatosság tönkreteszi a látást, és sápasztja az arcot, vagyis a női szépség megrontóját látta az éjjeleken át tartó csillagászati vizsgálódásokban. XIV. Lajos francia király kétezer livre kegydíjjal jutalmazta Marguerite-et idősebb korában a munkássága elismeréseként (csakúgy, mint korábban Boileau-t!). A hölgy ezután is dolgozott: az élete végén gyógyíthatatlan betegek ápolásának szentelte magát, s közöttük halt meg 1693-ban.22 Szintén francia volt az évszázad másik nagy női csillagász egyénisége, Jeanne Dumée, akinek az életéről kevesebb adat maradt fenn. A párizsi születésű nő írt egy munkát, amelyben Kopernikusz elméletét magyarázta, s védelmébe vette Galilei és Kopernikusz tanait.23 E munkát ugyan sohasem nyomtatták ki, de az amszterdami Tudósok Lapja 1680-ban hírt adott Dumée érdekes kéziratáról, amely bebizonyította: egy nő is képes lehet arra, hogy tanuljon.24 A század másik nagy szülötte, Maria Clara Kimmart (1676-1707) az elsők között volt azoknak a sorában, akik megpróbálták lerajzolni, lefesteni az égbolt objektumait és jelenségeit. Festő apjától sokat tanult mind a művészetekről, mind a csillagászatról, illusztrációkat készített apja Micrographia Stellarum Phases Lunae Ultra 300 című munkájához. Férje, Johann Heinrich Müller maga is csillagászkodott, sőt, ő lett e tudományág tanára Altorfban. Maria a megfigyelései alapján üstökösöket, napfoltokat, valamint egyéb, mozgó és változó jelenségeket festett, véglegesen megdöntve ezzel Arisztotelésznek a „tökéletes és állandó égbolt”-ról vallott nézeteit.250 fiatal hölgy azonban rövid életet élt, s mások fejezték be életművét. Marie Margaretha Kirch (született Winkelmann) német csillagásznő Panitzban, Lipcse közelében látta meg a napvilágot 1670-ben. 1692-ben a második felesége lett