Valóság, 1999 (42. évfolyam, 1-12. szám)

1999-01-01 / 1. szám - BORBÉLY IMRE: A nemzetstratégia fogalmi megalapozása

BORBÉLY IMRE: A NEMZETSTRATÉGIA FOGALMI MEGALAPOZÁSA 3­ ján hierarchiákat állít föl. Habár elvi síkon a két gondolat közti átjárhatóságot tar­tom kívánatosnak és célravezetőnek (ebben Amitai Ezzionihoz közelítek), mégis, a stratégiai megközelítésnek megfelelően a minél kondenzáltabb és súlypontosabb, minimális, de még operacionális terjedelmű lebontást igyekeztem szolgálni a nem­zetstratégia metastratégiakénti meghatározásával. A következő két évtizedben az át­gondolt magyar sorsalakítás esélye­­a strukturálódás folyamatában nyugvópontját még el nem érő régióban­ nagymértékben a koncepció rugalmasságától és holiszti­kus hatósugarától függ. Reményem szerint a nemzetstratégia ajánlott meghatározá­sa e két követelmény teljesítése felé tett lépés. A nemzetstratégia komplex fogalmá­nak meghatározásában mind az összetevők, mind a releváns keretfogalmak közül ki­zárólag a legfontosabbakra szorítkoztam. A nemzetstratégia e meghatározása remé­nyem szerint lehetővé teszi, hogy kis létszámú szellemi műhelyek (pártok szakoso­dott tervezőcsoportjai, „think-tank”-ek stb.) megfogalmazzák elméletüket. Ez meg­adja a lehetőséget a koncepciók ütköztetésére és az összeférhető elképzelések krea­tív ötvözésére. (A stratégiafogalom nemzetstratégiailag releváns dimenziói. A stratégia fogalmi megha­tározásai) Csath Magdolna 15 meghatározása szerint a stratégia 16 a jövőalkotás esz­köze. A stratégia fogalmát a szakirodalom nem határozza meg egyértelműen, az idők folyamán számtalan definíció látott napvilágot. A stratégia mint terv, Carl von Clausewitz17 nyomán a stratégiát egy bizonyos cél elérését szolgáló, behatárolt tevékenységi területet feltételező, a játékszabályokat szem előtt tartó, teljességükben nem ismerhető körülmények között véghezvitt, ko­herens tevékenységsorozat racionális megtervezésének folyamataként határozom meg. E folyamat már a terv előkészületével befejeződhet, ha pedig döntés születik a valóra váltásáról, akkor folytatódhat a cél eléréséig vagy feladásáig. Clausewitz a stratégiát művészetnek is tekinti - ez egyértelműen a döntéshozási folyamat irracionális dimenziójára tett utalás. Az intuíció, látnoki erő, harag, féle­lem, düh, önhittség vagy kishitűség mélyen befolyásolja az emberi döntéshozást - va­lóságalakító hatásuk tagadhatatlan. A nemzetstratégia értelemszerűen olyan kohe­rens és bizonyos fokig lebontott irányelvrendszert feltételez, amely hosszabb időre (tíz-ötven évre) meghatározza egy társadalom fejlődési irányát. A nemzetstratégia kategóriájának megfogalmazásakor fontosnak tartottam behatárolni és lokalizálni az irracionális dimenziót: szerintem a szubjektivizmus elkerülhetetlen a célkitűzésben és a stratégiai döntések meghozatalában - nem úgy a tervezésben, amely alapvetően racionális folyamat. Habár a nemzetstratégia tervszerű végiggondolást kíván, s így a fenti definíciónak kell megfelelnie, mégis hasznos és fontos az alábbi megfogalmazá­sokat is szem előtt tartani, mert a nemzetstratégia szükségszerűen integrálja a társa­dalomban működő koherens (tehát kiszámítható erőként ható) jövőformáló rend­szereket. Az alábbiakban ismertetett pattern-, emergent- és jövőképstratégia-meg­­határozások ezek közé tartoznak. A stratégia mint félrevezetés (Porter és Sh­elling) olyan (nyilvános vagy „kiszivá­rogtatott”) stratégia kidolgozása, esetenként részbeni megvalósítása, amely elsődle­gesen az ellenfél félrevezetését szolgálja (például a bretagne-i partraszállás, a Star War program). Világos, hogy ez a típusú stratégia egy fölöttes stratégia része. A mintázat (pattern) mint stratégia (Quinn).18 Bizonyos viselkedési sztereotípiák és struktúrák koherens reakciórendszert alkothatnak. E mintázatok származhatnak

Next