Valóság, 1999 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1999-01-01 / 1. szám - BORBÉLY IMRE: A nemzetstratégia fogalmi megalapozása
BORBÉLY IMRE: A NEMZETSTRATÉGIA FOGALMI MEGALAPOZÁSA 3 ján hierarchiákat állít föl. Habár elvi síkon a két gondolat közti átjárhatóságot tartom kívánatosnak és célravezetőnek (ebben Amitai Ezzionihoz közelítek), mégis, a stratégiai megközelítésnek megfelelően a minél kondenzáltabb és súlypontosabb, minimális, de még operacionális terjedelmű lebontást igyekeztem szolgálni a nemzetstratégia metastratégiakénti meghatározásával. A következő két évtizedben az átgondolt magyar sorsalakítás esélyea strukturálódás folyamatában nyugvópontját még el nem érő régióban nagymértékben a koncepció rugalmasságától és holisztikus hatósugarától függ. Reményem szerint a nemzetstratégia ajánlott meghatározása e két követelmény teljesítése felé tett lépés. A nemzetstratégia komplex fogalmának meghatározásában mind az összetevők, mind a releváns keretfogalmak közül kizárólag a legfontosabbakra szorítkoztam. A nemzetstratégia e meghatározása reményem szerint lehetővé teszi, hogy kis létszámú szellemi műhelyek (pártok szakosodott tervezőcsoportjai, „think-tank”-ek stb.) megfogalmazzák elméletüket. Ez megadja a lehetőséget a koncepciók ütköztetésére és az összeférhető elképzelések kreatív ötvözésére. (A stratégiafogalom nemzetstratégiailag releváns dimenziói. A stratégia fogalmi meghatározásai) Csath Magdolna 15 meghatározása szerint a stratégia 16 a jövőalkotás eszköze. A stratégia fogalmát a szakirodalom nem határozza meg egyértelműen, az idők folyamán számtalan definíció látott napvilágot. A stratégia mint terv, Carl von Clausewitz17 nyomán a stratégiát egy bizonyos cél elérését szolgáló, behatárolt tevékenységi területet feltételező, a játékszabályokat szem előtt tartó, teljességükben nem ismerhető körülmények között véghezvitt, koherens tevékenységsorozat racionális megtervezésének folyamataként határozom meg. E folyamat már a terv előkészületével befejeződhet, ha pedig döntés születik a valóra váltásáról, akkor folytatódhat a cél eléréséig vagy feladásáig. Clausewitz a stratégiát művészetnek is tekinti - ez egyértelműen a döntéshozási folyamat irracionális dimenziójára tett utalás. Az intuíció, látnoki erő, harag, félelem, düh, önhittség vagy kishitűség mélyen befolyásolja az emberi döntéshozást - valóságalakító hatásuk tagadhatatlan. A nemzetstratégia értelemszerűen olyan koherens és bizonyos fokig lebontott irányelvrendszert feltételez, amely hosszabb időre (tíz-ötven évre) meghatározza egy társadalom fejlődési irányát. A nemzetstratégia kategóriájának megfogalmazásakor fontosnak tartottam behatárolni és lokalizálni az irracionális dimenziót: szerintem a szubjektivizmus elkerülhetetlen a célkitűzésben és a stratégiai döntések meghozatalában - nem úgy a tervezésben, amely alapvetően racionális folyamat. Habár a nemzetstratégia tervszerű végiggondolást kíván, s így a fenti definíciónak kell megfelelnie, mégis hasznos és fontos az alábbi megfogalmazásokat is szem előtt tartani, mert a nemzetstratégia szükségszerűen integrálja a társadalomban működő koherens (tehát kiszámítható erőként ható) jövőformáló rendszereket. Az alábbiakban ismertetett pattern-, emergent- és jövőképstratégia-meghatározások ezek közé tartoznak. A stratégia mint félrevezetés (Porter és Shelling) olyan (nyilvános vagy „kiszivárogtatott”) stratégia kidolgozása, esetenként részbeni megvalósítása, amely elsődlegesen az ellenfél félrevezetését szolgálja (például a bretagne-i partraszállás, a Star War program). Világos, hogy ez a típusú stratégia egy fölöttes stratégia része. A mintázat (pattern) mint stratégia (Quinn).18 Bizonyos viselkedési sztereotípiák és struktúrák koherens reakciórendszert alkothatnak. E mintázatok származhatnak