Valóság, 2002 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2002-03-01 / 3. szám - SZÁZADOK - STOCKNÉ HORVÁTH MÁRIA: A Magyar Nemzeti Múzeum létesítésének historiográfiájából és forrásaiból

STOCKNÉ HORVÁTH MÁRIA SZÁZADOK A Magyar Nemzeti Múzeum létesítésének historiográfiájából és forrásaiból Élénkülő művelődéstörténeti kutatásainknak és feldolgozásainknak még mindig nagy adóssága a Magyar Nemzeti Múzeum létesítését tisztázó munka publikálása. Helye­sebben a létező és ismert dokumentumok elfogadtatása, a valódi körülményeket fedő homály eloszlatása. A téma azért aktuális, mert az idén lesz kétszáz éve annak, hogy Széchényi Ferenc 1802. november 25-én aláírta az alapító okiratként vagy oklevél­ként emlegetett dokumentumot, amelyben nemzetének adományozta gyűjteményét. Az ország első, szakirányát tekintve ma már történeti múzeumának vezetői, a hivata­los és részben a tudományos közélet, de ennek nyomán a nagyközönség is úgy tartja, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum fennállása ezzel az okmánnyal vette kezdetét. E vé­lekedés alapja minden bizonnyal az a centenáriumi évforduló, amelyet 1902-ben a múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár mint összevontan, egy irányítás alatt működő intézmény ünnepelt meg. Ez a munka azt kívánja dokumentálni, hogy a his­toriográfia egy részében száz év óta hagyományozódik a nem hiteles és az ellenőri­zetlen adatok átvétele, holott léteznek eredeti források és ezekre alapozott munkák, amelyek bárki számára könnyen hozzáférhetők a nagy könyvtárak állományában. (Széchényi Ferenc gyűjteménye és alapító okirata) Érdekes módon a legfőbb hivat­kozási alap a Nemzeti Múzeum létesítését antedatálók számára maga az okirat. Berlász Jenőnek az OSZK történetét feldolgozó munkájat közli az alapító okirat hi­teles magyar nyelvű fordítását és az eredeti latin szöveg részletét fakszimilében. Az előokmánynak, a felségfolyamodványnak a szövege ugyanitt olvasható, mindkét nyelven. Mit is alapított Széchényi Ferenc gróf?­­* Cenken őrzött gyűjteménye sokéves gyarapítás és folyamatos anyagi áldozat ered­ményeként jött létre. Terjedelme, fenntartása és őrzése gondot okozott ugyan számá­ra, mégis ragaszkodott hozzá. Idővel azonban szeretett volna biztosítékot találni a fel­halmozott értékek megőrzésére és egyben tartására. A megoldáshoz Teleki Sámuel marosvásárhelyi tékája, a cseh Kinsky gróf nemzetének átengedett könyvtára és Kovachich Márton Györgynek egy nemzeti könyvtár felállítására vonatkozó terve állt példaként előtte. Az elgondolás érlelődése a döntő lépés megtételéig többéves, alapo­san végiggondolt folyamat volt. Végül, hogy döntéséhez elnyerje az uralkodó előze­tes hozzájárulását, Széchényi 1802 márciusában felségfolyamodványt nyújtott be a bécsi magyar kancelláriához. Gyűjteményét ismertetve kifejtette, hogy Magyaror­szágra és társországaira vonatkozó témája hat részből áll: nyomtatott könyvekből, kéziratokból, pénzérmékből, rézmetszetekből, címerképekből és térképekből, s a füg­gelékhez tartozik egy nem magyar vonatkozású térképgyűjtemény is. A felsorolást hat pontban megfogalmazott kérelem követte egyebek mellett arról: engedtessék meg neki, hogy teljes gyűjteményét hazájának adományozhassa, s az adományra nézve kötelezettségeket vállaljon. Széchényi kérte még, hogy a bibliotékát helyezzék a fő­herceg-nádor joghatósága alá, lehetőleg az Egyetemi Könyvtár épületében, de úgy, hogy a kettő egyesítése mindig ki legyen zárva.2

Next