Valóság, 2002 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2002-03-01 / 3. szám - SZÁZADOK - STOCKNÉ HORVÁTH MÁRIA: A Magyar Nemzeti Múzeum létesítésének historiográfiájából és forrásaiból
STOCKNÉ HORVÁTH MÁRIA: A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM... 73 használatára teljes joggal átírta, s ezekkel egy fölállítandó nemzeti múzeum alapjait dicséretes buzgósággal lerakta.”10 „1808. 8. cikkely. A Nemzeti Múzeum felállításáról és a magyar nyelv művelését előmozdító intézkedésekről. Miután Ő császári királyi fensége, az ország nádora, azon kiváló buzgalmához képest, mellyel az ország dicsőségének és boldogságának további gyarapodása iránt mindenkor viseltetni szokott, egy nemzeti múzeum alapítása tervét az ország összes vármegyéinek átküldötte, s azokat ezen célra szolgáló alap gyűjtésére fölszólította.”11 A cikkely rögzíti, hogy az intézmény céljaira már tetemes ajánlatok érkeztek, s további adakozásra szólít fel. A Grassalkovich Antal által felajánlott telket a király elfogadta a leendő múzeumépület számára. E cikkely rögzíti azt is: felkérték a királyt arra, hogy jóakaratával támogassa és pártolja az intézetet, a nádort pedig arra, hogy fordítson rá gondot. (Az alapító oklevél százéves évfordulója) A Pollack Mihály tervei alapján 1846-ra felépülő múzeumpalota befogadta mindkét nemzeti intézményt, s egy szervezeti keretben, közös irányítással működtek 1949. évi szétválásukig. „Társbérletük” pedig egészen 1985-ig tartott, amikor is az Országos Széchényi Könyvtár a Budavári Palotába költözött. Az erre való felkészülés a könyvtár munkatársai számára még egy önként vállalt feladattal, az Országos Széchényi Könyvtár múltjának dokumentálásával is járt. Ekkor láttak hozzá Berlász Jenő vezetésével a könyvtár történetének megírásához és azoknak a tárgyi emlékeknek a megmentéséhez, amelyek ma állandó kiállításon láthatók a könyvtár épületében. Itt tekinthető meg A Magyar Nemzeti Múzeum szervezete és szolgálati szabályzata című dokumentum is. A következőkben abból az írásból idézem ezt a szabályzatot, amelyben 1998-ban a Magyar múzeumok című folyóiratban ismertettem ezt a kiállítást. „Az 1889. március 8-án jóváhagyott és itt szintén bemutatott Magyar Nemzeti Múzeum szervezete és szolgálati szabályzata azt tanúsítja, hogy az 1807-es, 1808- as és 1836-os törvények alapján létesített Magyar Nemzeti Múzeum országos intézet, s a következő gyűjteményekkel bíró hét osztálya van: 1. Széchényi országos könyvtár, 2. érem- és régiségek tára, 3. állattár, 4. ásvány- és őslénytár, 5. növénytár, 6. képtár és szoborgyűjtemény, 7. néprajziak tára.”12 Öt év múlva, 1894-ben Szalay Imre lett a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója. Az ő bevezetőjével jelent meg 1902-ben A Magyar Nemzeti Múzeum múltja és jelene alapításának századik évfordulója alkalmából című munka. Ebben így ír a szerző Széchényi Ferencről, a könyvtárról és a múzeumról: „Könyv- és éremgyűjteményét elég nagynak és értékesnek ítélte arra, hogy nemzetének felajánlhassa, róla 1802. november 25-én kelt alapítólevelét állította ki. ... Ez volt a Magyar Nemzeti Múzeum alapkövének letétele, amelynek százéves évfordulóját ünnepeljük.”13 A továbbiakban azt állítja Szalay, hogy a könyvtár gondjainak megoldására született nádori utasításra Miller javaslata, amely „a Széchényi országos könyvtárt már egy magyar nemzeti intézetté (múzeummá) kibővíteni ajánlja három osztállyal”.14 Mint már láttuk, e javaslat volt az alapja a felállítandó múzeumról szóló 1807. évi törvénynek. Szalay megfogalmazásában: „Nagyjelentőségű a Nemzeti Múzeumra az 1807. évi 24. törvénycikk, amellyel a karok és rendek hálájukat fejezték ki gróf Széchényi Ferenc főkamarásmesternek ama nagylelkű tettéért, hogy könyvtárát és éremgyűjteményét hazájának örök tulajdonul felajánlotta, s ezzel egy Nemzeti Múzeum alapját vetette meg, itt neveztetik ugyanis intézetünk először törvénycikkben Nemzeti Múzeumnak.”15