Valóság, 2002 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2002-03-01 / 3. szám - SZÁZADOK - STOCKNÉ HORVÁTH MÁRIA: A Magyar Nemzeti Múzeum létesítésének historiográfiájából és forrásaiból

STOCKNÉ HORVÁTH MÁRIA: A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM... 73 használatára teljes joggal átírta, s ezekkel egy fölállítandó nemzeti múzeum alapjait dicséretes buzgósággal lerakta.”10 „1808. 8. cikkely. A Nemzeti Múzeum felállításáról és a magyar nyelv művelését előmozdító intézkedésekről. Miután Ő császári királyi fensége, az ország nádora, azon kiváló buzgalmához képest, mellyel az ország dicsőségének és boldogságának további gyarapodása iránt mindenkor viseltetni szokott, egy nemzeti múzeum alapí­tása tervét az ország összes vármegyéinek átküldötte, s azokat ezen célra szolgáló alap gyűjtésére fölszólította.”11 A cikkely rögzíti, hogy az intézmény céljaira már te­temes ajánlatok érkeztek, s további adakozásra szólít fel. A Grassalkovich Antal által felajánlott telket a király elfogadta a leendő múzeumépület számára. E cikkely rögzí­ti azt is: felkérték a királyt arra, hogy jóakaratával támogassa és pártolja az intézetet, a nádort pedig arra, hogy fordítson rá gondot. (Az alapító oklevél százéves évfordulója) A Pollack Mihály tervei alapján 1846-ra fel­épülő múzeumpalota befogadta mindkét nemzeti intézményt, s egy szervezeti keret­ben, közös irányítással működtek 1949. évi szétválásukig. „Társbérletük” pedig egé­szen 1985-ig tartott, amikor is az Országos Széchényi Könyvtár a Budavári Palotába költözött. Az erre való felkészülés a könyvtár munkatársai számára még egy önként vállalt feladattal, az Országos Széchényi Könyvtár múltjának dokumentálásával is járt. Ekkor láttak hozzá Berlász Jenő vezetésével a könyvtár történetének megírásá­hoz és azoknak a tárgyi emlékeknek a megmentéséhez, amelyek ma állandó kiállítá­son láthatók a könyvtár épületében. Itt tekinthető meg A Magyar Nemzeti Múzeum szervezete és szolgálati szabályzata című dokumentum is. A következőkben abból az írásból idézem ezt a szabályzatot, amelyben 1998-ban a Magyar múzeumok című folyóiratban ismertettem ezt a kiállí­tást. „Az 1889. március 8-án jóváhagyott és itt szintén bemutatott­ Magyar Nemze­ti Múzeum szervezete és szolgálati szabályzata azt tanúsítja, hogy az 1807-es, 1808- as és 1836-os törvények alapján létesített Magyar Nemzeti Múzeum országos intézet, s a következő gyűjteményekkel bíró hét osztálya van: 1. Széchényi országos könyv­tár, 2. érem- és régiségek tára, 3. állattár, 4. ásvány- és őslénytár, 5. növénytár, 6. kép­tár és szoborgyűjtemény, 7. néprajziak tára.”12 Öt év múlva, 1894-ben Szalay Imre lett a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója. Az ő bevezetőjével jelent meg 1902-ben A Magyar Nemzeti Múzeum múltja és jelene alapításának századik évfordulója alkalmából című munka. Ebben így ír a szerző Széchényi Ferencről, a könyvtárról és a múzeumról: „Könyv- és éremgyűjteményét elég nagynak és értékesnek ítélte arra, hogy nemzetének felajánlhassa, róla 1802. no­vember 25-én kelt alapítólevelét állította ki. ... Ez volt a Magyar Nemzeti Múzeum alapkövének letétele, amelynek százéves évfordulóját ünnepeljük.”13 A továbbiakban azt állítja Szalay, hogy a könyvtár gondjainak megoldására született nádori utasításra Miller javaslata, amely „a Széchényi országos könyvtárt már egy magyar nemzeti in­tézetté (múzeummá) kibővíteni ajánlja három osztállyal”.14 Mint már láttuk, e javas­lat volt az alapja a felállítandó múzeumról szóló 1807. évi törvénynek. Szalay meg­fogalmazásában: „Nagyjelentőségű a Nemzeti Múzeumra az 1807. évi 24. törvény­cikk, amellyel a karok és rendek hálájukat fejezték ki gróf Széchényi Ferenc főkama­­rásmesternek ama nagylelkű tettéért, hogy könyvtárát és éremgyűjteményét hazájá­nak örök tulajdonul felajánlotta, s ezzel egy Nemzeti Múzeum alapját vetette meg, itt neveztetik ugyanis intézetünk először törvénycikkben Nemzeti Múzeumnak.”15

Next