Valóság, 2005 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2005-05-01 / 5. szám - SZÁZADOK - ANKA LÁSZLÓ: A magyar agráriusok és a eszmék
ANKA LÁSZLÓ: A MAGYAR AGRÁRIUSOK... zervatív publicista a szociális intervencionizmus szükségességét hirdette. A tőke, a haszon és a részvények megadóztatásának és a kamatot korlátozó uzsoratörvények bevezetésének híve volt. Meyer a magyar agráriusok köreivel is ápolt kapcsolatokat az 1880-as években. Honi fogadtatásáról a magát Meyer-tanítványnak valló Széchényi Imre gróf számolt be egy levelében. „Meyernek tényleges és irodalmi működése minálunk kétféle hatást gyakorolt: a többség kígyót békát dob reá, mert fél tőle, a másik kisebb, sokkal kisebb rész megkezdte őt érteni, s bár szenvedélyes, ... eredményben mégis figyelmessé tétett az általa reprezentált conservatív irányra.” Ugyancsak német földről vették át a magyar agráriusok a megfelelőnek tartott szervezeti modellt. A német agráriusok 1893. február 18-án alapították meg a Mezőgazdák Szövetségét (Bund der Landwirtet), amelynek megszervezésében németországi tartózkodása során Egán Ede is részt vett. A szövetség a Német Konzervatív Pártnak volt a legfőbb szövetségese és mellékszervezete. Tagjai a liberalizmus ellen és a protekcionizmus mellett foglaltak állást. Igyekeztek nyomást gyakorolni a hivatali apparátusra, s a parlamenti döntéseket a maguk érdekében kívánták befolyásolni. Bülow kancellársága idején (1900 és 1909 között) sikerült is kiszorítaniuk az orosz konkurenciát a német gabonapiacról. A nép körében a nacionalista és rasszista antiszemitizmus jelszavaitól sem visszariadva tettek szert népszerűségre. Az új antiszemitizmus szorosan kapcsolódott a vallásos és ökonomikus antijudaizmushoz, s így vált társadalmilag elfogadottá. A Német Konzervatív Párt az 1880-as években ért el kiemelkedő választási sikereket. Bázisát az Elbától keletre eső porosz tartományokban (főleg Mecklenburgban) építette ki, protestáns nagybirtokosokra, parasztokra, hivatalnokokra, lelkészekre és kisvárosi polgárokra támaszkodva. A Mezőgazdák Szövetsége 1911-ben háromszázhuszonnyolcezer fős tagságot számlált, a Reichstagban pedig 1898-ban tudhatta magáénak a legtöbb képviselői mandátumot, összesen száztizennyolcat. A francia és a porosz ideológusok követése azonban nem azt jelenti, hogy nem akadt megfelelő hazai minta is. Szövetkezeti tervekkel már a kiegyezéstől kezdve foglalkoztak a magyarországi politikusok, az erdélyi szászok körében pedig nagy népszerűségnek örvendtek a szintén német eredetű Raiffeisen-szövetkezetek. (Az agráriusok érdekképviseleti szervezkedése) A magyar agrárius neokonzervatívok zászlóbontása 1879 júniusára tehető, amikor Székesfehérváron országos méretű mezőgazdasági kiállítást tartottak. Az agráriusok ezt a lehetőséget használták fel arra, hogy elképzeléseikkel megjelenjenek a nyilvánosság előtt, s június 3-a és 5-e között kongresszust hívtak össze Székesfehérvárra. Az elképzelés Dessewffy Aurél, Károlyi Sándor, Széchenyi Pál és Zichy Jenő nevéhez fűződik. A négy gróf alapos és terjedelmes gazdasági elképzelésekkel állt elő. Az agrárium érdekében az alábbiakat követelték: önálló földművelésügyi tárcát, állami beavatkozást, megyei gazdasági egyesületek alapítását, az agrároktatás fejlesztését, a kamatok csökkentését, a hitelviszonyok javítását, a tejtermelés ösztönzését, a gabona raktározásának megoldását, a keleti irányból terjedő marhavész megfékezését, a szőlészet és borászat védelmét, a borhamisítást szigorúan büntető törvény megalkotását, a belvizek levezetését, valamint alacsony ipari és magas agrárvámokat. Nem értettek egyet a szabad birtokforgalommal, inkább az otthonmentesítés és a birtokminimum intézményét kívánták bevezettetni. „Az otthonmentesítő (homestead) törvény célja az, hogy a családi tűzhelynek állandó védelmet nyújtson a könnyelmű elidegenedés és