Valóság, 2021 (64. évfolyam, 1-12. szám)

2021 / 11. szám - SZÁZADOK - Erős Vilmos: Populizmus és emlékezetpolitika egy 1948-as centenáriumi kötet kapcsán

ERŐS VILMOS: POPULIZMUS ÉS EMLÉKEZETPOLITIKA EGY 1948-AS... Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Központi 49 Statisztikai Hivatal Levéltára, 2004. 46-66. 34 Lásd Dienes István levele Szabó Istvánnak. MTA KIK Rt., Ms 5440/134. Budapest, 1966. május 7. 35 Szabó István: Parasztságszemléletünk alakulásáról. 36 A harmadik út felé, 2006. 253—256. 37 Lásd A magyar nép története. Rövid áttekin­tés. írták: Heckenast Gusztáv, Karácsony Béla, Lukács Lajos, Spira György. Budapest: Művelt Nép Könyvkiadó, 1951. 38 Szabó István Az Országos Köznevelési Tanács Igazgatóságához. MTA KIK Rt., Ms 5438/112. Debrecen, 1947. május 19. 39 Lásd a korábbi jegyzetek. 40 Az egész Szabó Istváni életmű értelmezése szempontjából is kulcsfontosságúnak tekintem a szóban forgó fejtegetéseket: a népi nemzet gon­dolatának reprezentánsa itt is kifejti, hogy a nép története önmagában nem a teljes történet, ezt az állam és a nemzet történetével összefüggően kell - szerinte - bemutatni. 41 Itt viszont arra mutat rá Szabó (igen szerves ösz­­szefüggésben az előzőkkel), hogy ez a teljesebb történet nem korlátozódhatna az alsóbb társadal­mi rétegek történetére. 42 Ez a magyar történelem tehát a nemzeti tör­ténelem lenne, beleértve az állam és a „törté­nelmi osztályok” történetét is. A felfogás ér­vényesül az 1954-es egyetemi tankönyvhöz írt lektori véleményben, amikor Szabó a „történeti Magyarország” fogalmának komolyan vételét kéri számon. Lásd A harmadik út felé, 2006. 319-320. 43 A harmadik út felé, 2006. 256. 44 Szabó István, „Az asszimiláció a magyarság történetében.” Hitel, 7(1942) 4.: 1-15. Újra meg­jelent: in Szabó István, Népiségtörténeti tanul­mányok.­­Kisebbségkutatás Könyvek./ Budapest: Lucidus Kiadó, 2005. 125-144. 45 Lásd minderről részletesen Erős Vilmos: Asszimiláció és retorika. (Szabó István: A magyar asszimiláció című tanulmányának rekonstruk­ciója.) /Csokonai Disputa Könyvek./ Debrecen: Csokonai Kiadó, 2005. 46 Szabó Dezsőhöz lásd például Kovács Dávid: Nemzetfelfogás és történetszemlélet a 20. szá­zadi Magyarországon. Budapest: Károli Gáspár Református Egyetem - L’Harmattan Kiadó, 2017. 47 Szabó István: Az asszimiláció a magyarság történetében. 48 Lásd A harmadik út felé, 2006. 188. Tehát a munkásosztály, illetve a történelmi mate­rializmus szintén nem hordozója a nemzeti-népi tudatnak. Jászi Oszkár mellett így viszont meg kell említenünk Szabó Ervin nevét is, akire vonat- 5l­kozhatnak Szabó István e sorai. Vele egyébként harcos vitákat folytatott Szabó az ötvenes évek­ 5- ben megjelent Kossuth-tanulmányaiban is. Jellemző munka a nép fogalmának érvényesíté­sére a plebs értelmében Albert Soboul, A francia forradalom története (1789-1799). Budapest: Kossuth Könyvkiadó, 1963. Soboul munkáját­­Morton­éval egyetemben, aki szintén a plebs értelemben használja a nép fogalmát) nagyra érté­keli Stefan Berger (with Christoph Conrad): The Past as History: National Identity and Historical Consciousness in Modern Europe. Basingstoke, UK: Palgrave, Macmillan, 2015. Kritikám erről, lásd Erős Vilmos, „A múlt mint történelem. (Megjegyzések: Stefan Berger köny­véhez.)” Aetas, 34(2019) 2.: 148-157. 50 Lásd pl. Erős Vilmos, „Utak a népiségtörténethez: Mályusz Elemér és Szabó István.” Századok, 147(2013) 1.: 33-62. 51 Borbándi Gyula, A magyar népi mozgalom. A harmadik reformnemzedék. Budapest: Püski, 1989. Salamon Konrád, A harmadik út küzdelme. (Népi mozgalom 1944-1987.) Budapest: Korona Kiadó­, 2002. Papp István, A magyar népi mozga­lom története. 1920—1990. Budapest: Jaffa, 2012. 52 Hogy mindennek Szabó István nézeteire milyen vonatkozása volt ,illetve, hogy valóban ebben fog­ható meg a vele kapcsolatos oppozíció, azt világo­san bizonyítja az 1948/49-es támadások egy másik szála, amelynek 1952-ben, sőt még 1959-ben is volt folytatása. Itt Szabót azért támadják, mert 1848-ban nem a Táncsics és a Madarász-testvérek által propagált földosztást, hanem a Kossuth ál­tal (az érdekérvényesítés jegyében) ideálisnak és aktuálisnak tartott szabad föld megteremtésére irányuló törekvéseit értékelte pozitívnak. Szabó e nézeteihez még 1952-ben, egy eredetileg a Kossuth-emlékkönyvbe szánt tanulmányában is ragaszkodott, amely végül is (a szövegen végzett többfordulós „puhítási” munka ellenére) ott végül nem jelenhetett meg. Lásd Erős Vilmos, „Szabó István és 1848/49.” Illetve Szabad György, „Szabó István a felszabaduló jobbágyság földtulajdonlási igényéről.” in Szabó István Emlékkönyv, 302-309. 53 Lásd mindehhez még (Varga János kutatásaira is utalva) és megkérdőjelezve a Pach Zsigmond Pál által is képviselt s a fentiekkel a legszorosabb összefüggésben álló „elkanyarodás” elméletét Gyáni Gábor: „Érvek az elkanyarodás elmélete ellen.” In uő, Történészdiskurzusok. Budapest: L’Harmattan, 2002. 241-248. 54 Szabó István, „Jobbágyság-parasztság. Terminológia, fogalom, társadalomszerkezet.” Ethnographia, 76(1965) 1-2.: 10-31. Valamint Erős Vilmos, Populus, plebs, rusticus. (Szabó István „harmadik utas” társadalomtörténete.) Budapest: Ráció Kiadó, 2020. (Megjelenés alatt.) Szabó István, „A jobbágy megnemesítése.” Turul, 55(1941): 11-21. Szabó István, A jobbágy birtoklása az örökös jobbágyság korában. Budapest: MTA, 1947.; Uő, Valóság • 2021. november 4.

Next