Várad, 2004 (3. évfolyam, 1-6. szám)
2004 / 2. szám
sőt, a szerelmet sokféleképpen és nem mindig ajándékként megélőt, a világégés és a testi-lelki fájdalmak gyötrelmeit egyszerre megszenvedőt. Életrajz és korrajz az Ady Erdélyben. Pontosabban: Ady Erdélyhez, a Partiumhoz, saját korához fűződő legbensőbb kötődéseit ténytisztelő hűséggel bemutató munka. A könyv írója meg is mondja a bevezetésben: összefoglalta mindazt, amit az Adyirodalom és egyéb dokumentumok alapján hitelesnek talált. Mégpedig úgy, hogy személyesen is bejárta Ady erdélyi, főleg váradi színtereit. A cím másik két hasonló kiadványt idéz fel bennünk. Az egyik (Petőfi Erdélyben) harminckét évvel, a másik (Jókai Erdélyben) huszonkilenc évvel ezelőtt jelent meg. Dávid Gyula és Mikó Imre összeállítása csaknem egy év története a huszonhatból, Vita Zsigmond a nagy romantikus író erdélyi útjaival és a belőlük ihletődött művekkel ismertet meg. Miként Péter I. Zoltán elmondja, ez a két könyv késztette Ady erdélyi „gyökereinek”, „emlékeinek”, „vonzalmainak” feltárására. Szavaiból azt is kiérezzük, hogy könyve némiképp különbözik az előbb említett két műfaji rokonától. Érthető ez, hisz némiképp élet és mű viszonya is más. Ady a Partium szülötte, Érmindszent, Zilah, Nagyvárad. Csúcsa kitéphetetlen színtereivé váltak életének, egész költői világának, így érezte ő maga is. Ahogy egyik alkalommal olyan szépen megfogalmazta: „Innen jöttem és ide térek.” És azt is tudjuk, milyen elevenen élt benne Erdély szellemi múltja. Az Ismeretlen Korvin-kódex margójára című cikkében például ilyenképpen: „És Erdély látott elsőnek mélyen Európába [...]. Shakespeare születésének esztendejében itt ír drámát Karádi Pál [...] Itt terem az első asszonyíró, azután az erdélyi Mikes Kelemen, aki megmenti tisztaságát, becsületét a kemény, de szűz és erős magyar nyelvnek századokra, Descartes Erdély révén jut keletre, Comenius Amost erdélyi asszony veszi észre. A székely balladák vetekednek ez időből a skótokkal [...] Itt születik Wesselényi, Kölcsey, [...] agitátora a civilizációnak, Kazinczy Ferenc.” Péter I. Zoltán többévi szívós kutatómunka eredményeként megszületett kötetének a szerző részéről is megvannak az előzményei. Nagyvárad múltjáról, építészeti emlékeiről, Ady váradi időszakáról megjelentetett kiadványainak egész sora dicséri szenvedélyes búvárkodását. Természetes, hogy (kiegészítésekkel, a legapróbb részleteket is megvilágosító adatokkal) új könyvébe is „beépítette” korábbi kutatómunkájának eredményeit. Péter I. Zoltán kivételesen gazdag, olykor elfogultságoktól sem mentes, egymásnak ellentmondó forrásokat faggatva végezte el ezt a szerteágazó feltérképezést: a költő önéletrajzai, családtagok, kortársak, írótársak, barátok, Ady egykori szerelmeinek vallomásai, levelek, későbbi emlékezők, Ady-életrajzok, az Ady-művet méltató írások fonódnak eggyé újabb könyvében. Ady erdélyi színterei időrendben követik egymást, mégsem merev egymásutánisággal. A bölcsőhely, az ősök, a mindenkori otthont jelentő Érmindszent, a vásárairól nevezetes „poros, álmos” Nagykároly, a sorsformáló zilahi négy esztendő, a régen titkolt ambíciók megvalósulását ígérő, azokat kiteljesítő Nagyvárad, a háború borzalmai közepette menedékül szolgáló csúcsai kastély (a testilelki fájdalmakat enyhíteni próbáló társsal), egymást gazdagítva válnak részeseivé egy európai rangú magyar költő küzdelmes életének, kivételes művészi teljesítményének. (Csak helyeselni tudom, hogy az életpálya egészébe ágyazza be - más betűtípussal - az életpálya más szakaszait.) Mint minden ilyen jellegű vállalkozás, kérdések egész sorának megfogalmazására késztethet ez a könyv is. Mit, mennyit válogassunk a rendelkezésre álló hatalmas szövegfolyamból? (Csak a Kovalovszky Miklós ál-