Városi Szemle – 32. évfolyam – 1946.

Tanulmányok - Dr. Egyed István: Demokrácia és közigazgatás

2 Dr. Egyed István Fejtegetéseinkben általában az ideális, tehát a demokratikus szempontból a tökéletest leginkább megközelítő megoldást fogjuk feltárni és ismertetni és így figyelmen kívül hagyjuk azt a körülményt, hogy gyakran — különösen válságos időkben — a kényszerítő szükség parancsa alatt a demokrácia követelményeiből átmenetileg engedni kénytelen. H. A felvetett kérdés eldöntésénél természetesen döntő szerepe van a demokrácia fogalmának. A demokrácia kifejezést az ókortól kezdve oly sokszor és oly eltérő értelemben használták bölcselők, írók, államférfiak és a gyakorlat emberei, hogy elsősorban annak megállapítása látszik szükségesnek, hogy mi a demokrácia lényege. A demokrácia görög eredetű összetett szó és azt fejezi ki, hogy az államban a nép uralkodik. Tehát nem egy ember, nem egy embercsoport (osztály) gyakorolja az államhatalmat, hanem az egész nemzet. A demokratikus államban a népakarat minden jognak és hatalomnak forrása, tehát a nép szab törvényt, az hajtja végre és az bíráskodik a törvény megszegői felett. De mi értendő a mi szempontunkból nép, illetőleg nemzet alatt ? Itt mindjárt megjegyezzük, hogy a két kifejezés a politikai tudomány tanítása szerint nem egyértelmű, de a közéletben sem használják egymással azonosítva. A »nép« kifejezésben van valami, ami a nemzetiségre, esetleg a fajiságra utal, a gyakorlatban pedig nép alatt sokszor az alsóbb társadalmi osztályokat értik, így a mi szempontunkból és félreértések elkerülése céljából talán helyesebb a »nemzet« kifejezés használata. »Nemzet« alatt pedig a mi szempontunkból az állam minden tagja értendő.1) Abból azonban, hogy az állam minden tagja része a nemzetnek, még nem következik, hogy részese az államhatalomnak is. A politikai jogok gyakorlásából még a legdemokratikusabb államberendezésben is ki vannak zárva a politikai jogok gyakorlására szellemileg vagy erkölcsileg alkalmatlanok, illetőleg méltatlanok, pl. a kiskorúak, elmebetegek, az elítéltek egyes csoportjai. E korlátok között azonban a demokrácia nem enged különbséget tenni az állampolgárok között. A nemnek, származásnak, társadalmi osztálynak, foglalkozásnak, vagyoni vagy jövedelmi helyzetnek, vallási vagy politikai meggyőződésnek nem lehet szerepe annak megállapításánál, hogy az illető államtag az államhatalom részese, tehát politikailag jogosított-e. A demokrácia így hadat üzen minden kiváltságnak, bármely alapon kíséreljék meg azt megalapozni. A demokrácia tehát minden irányban polgári egyenjogúságot kíván. A demokrácia azt jelenti, hogy az egyéni érvényesülésnek nincs semmi akadálya ; mindenki képessége és érdemessége alapján juthat szerephez. *) A nemzetfogalomra általánosságban és részletesebben lásd a t Politikai nemzet, népi nemzet* c. tanulmányomat (Budapest, 1939. Egyetemi nyomda).