Városok Lapja, 1914 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-03 / 1. szám
VÁROSOK LAPJA 1914. január 3. kintve attól, hogy ezen jogot megadhatja saját hatáskörében a kormány, és csakis az adómentesség megadásához kell törvény, a hírt minden alapot nélkülözőnek kell tartanom. Amint Teleszky pénzügyminiszert ismerem, ő a jelenlegi körülmények között ilyen experimentumra, mely eredményre semmi kilátást nem nyújt, nem kapható. Nem hiszem, hogy magyarországi vidéki városnak kötvényeit jelenleg akár bel- akár külföldön elhelyezni lehessen. Erről minden banknak egyforma ítélete lesz. A kormány ilyesmibe jelenleg annál kevésbé foghat, mert a városi kötvények devalvációja káros hatással is volna magára az állam hitelére is. Meglehet, hogy valamikor, ha megint pénzbőség lesz, a kormány a kötvénykibocsátási jogot meg fogja adni egyik-másik városnak, de akkor is csak az esetben, ha a kellő előfeltételek meglesznek, nevezetesn, ha az illető város már előzetesen beigazolhatja, hogy a kötvények átvétele valamely erős bel- vagy külföldi pénzcsoport által megfelelő feltételek alatt biztosítva van. A kongresszuson felmerült többi tervre még rátérek. floárosi tisztviselői* érdelme az uj városi törvényben." Irta: Király Sándor dr. polgármester. Az uj városi törvénynek okvetetlenül tartalmaznia kell egy szakaszt, amely igy szól: minden városi tisztviselő életfogytiglan választatik. Ezen szakasz nélkül az uj városi törvény sohasem lesz tökéletes s a közigazgatás sohasem lesz mentes a mellékkörülmények, a hátsó gondolatok és a protekciók érvényesülésétől. Hiszen a mai városi tisztviselő nagyon kevés kivétellel mind rá van szorulva a fizetésére, tehát rá van utalva hivatalára, ebből él, erre van fektetve nemcsak az ő, de az egész családjának exisztenciája. Már most az ilyen tisztviselői kar a mai időszakos választásoknál fogva teljes mértékben le van nyűgözve még pedig két irányban: egyik irányban a kijelölési jog miatt le van nyűgözve a főispán, az alispán s más kisebb-nagyobb vármegyei hatalmasságok részére úgy politikailag, mint közigazgatásilag, mert bizony, ha nemcsak ezeknek az uraknak, hanem minden felettes közigazgatási tisztviselőnek nem jár kedvében, a jövő választásoknál nem sok kilátása lehet, hogy jelölni fogják, mert számos példa mutatja, hogy a vármegye inkább eltűri, hogy a képviselőtestület strocmanokat válaszszon meg, minthogy ingrata persona jelölését megengedné. * Lapunk 51. számában Bodry Mihály tanácsnok úr cikkének kapcsán felhívtuk a városi tisztviselő urakat, hogy közöljék lapunkban az új városi törvényben lefektetendő kívánalmaikat. Az első hozzászólást Király Sándor dr. polgármester úr küldötte be, amit midőn készséggel közreadunk, várjuk a városi tisztviselő urak részéről a hozzászólások folytatását. A másik irányban le van nyűgözve a képviselőtestület összes tagjainak, mert hiszen a jövő választáskor még ha jelölve lesz is, a képviselőtestület nem választja meg, hacsak az elmúlt 6 év alatt nem hajhászta a szájasabb képviselők kegyeit, nem szegődött magánérdekeik szolgálatába s nem alázkodott meg előttük úgy, mint egy ilyen lenyűgözött állásban levő egyénhez illik. Az új városi törvényben ezt az állapotot meg kell szüntetni, meg kell szabadítani a tisztviselői kart mindkét irányban ezektől a szégyenletes nyűgöktől, mert csak akkor lehet a városoknak önérzetes, a város és polgártársai érdekeit és jólétét szívén viselő tisztviselői kara. Ha már a városfejlesztési törvény rendelkezéseinél fogva kényszerítették a városokat, hogy tisztviselőiket úgy fizessék, hogy anyagilag függetlenek legyenek s ne küzdjenek folyton a megélhetés gondjaival, keressük meg a módot arra is, hogy a városi tisztviselők erkölcsi tekintetben is szabadok és függetlenek lehessenek, mert csak így számíthatunk arra, hogy a tisztviselő minden erejét és minden tudását beleviszi hivatalába s mint szabad és független polgár és hazafi működő hivatása körében városa és ezáltal a magyar haza jóléte és felvirágoztatásán. Annak a módja pedig nem lehet más, mint a városi tisztviselők életfogytig való választása. Azt hiszem, hogy abban, hogy a városi tisztviselőket függetleníteni és lenyűgözöttségüktől megszabadítani kell, egyetért velem minden városi tisztviselő. Hogy ez mily módon történjék, ebben lehetnek csak eltérő nézetek. Hogy a választási vagy kinevezési rendszer volna-e jobb ezeknek a visszás állapotoknak a megszüntetésére, ez rég vitatott nyílt kérdés; azoknak azonban, akik nemcsak a tisztviselők, de a városok függetlenségének és az önkormányzatnak is hívei vagyunk, mindenesetre az életfogytiglani választás mellett kell állást foglalnunk, mert az életfogytig való választás még egyrészről a tisztviselői karnak nagyobb függetlenséget biztosít, a városi önkormányzat elvét is érintetlenül hagyja. Az életfogytig való választásnál is azonban a kijelölés jogát szabályozni kell, még pedig ezt már több irányban és pedig: 1. Ki kellene mondani, hogy a r. t. városokban a tisztújítószéknek s igy a kijelölő bizottságnak is elnöke csak a polgármester választásakor lenne a vármegye kiküldötte, minden más választásnál a polgármester lenne úgy a tisztújítószék, mint a kijelölő bizottság elnöke. 2. Ki kellene mondani, hogy a kvalifikációhoz kötött állásoknál a kijelölő bizottság csak azt vizsgálja, hogy megvan-e az előírt képesítés és a kvalifikációval bírók között csak a kijelölés sorrendjét állapítja meg. 3. Ki kellene mondani, hogy a kijelölő bizottságba nem csak tagok, hanem póttagok is választandók, illetve nevezendők kis lemondás esetén más, mint a póttag, behívható ne legyen s ha a póttagok is lemondanának, a kijelölés nélkülük is eszközölhető legyen. Gutmann elszakíthatatlan munkaruhái világhírűél). Kazántisztitő, szolga, tűzoltó, utcaseprő, öltönyök Fehérnemű felszerelések, intézeti, kórházi fehérnemüek. Kérjen ,sértve árjegyzéket. Gutmann J. és társa BUDAPEST, VII. RÁKÓSZI IT 16/14.