Városok Lapja, 1914 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-03 / 1. szám

VÁROSOK LAPJA 1914. január 3. kintve attól, hogy ezen jogot megadhatja saját hatás­körében a kormány, és csakis az adómentesség megadá­sához kell törvény, a hírt minden alapot nélkülözőnek kell tartanom. Amint Teleszky pénzügyminiszert isme­rem, ő a jelenlegi körülmények között ilyen experi­mentumra, mely eredményre semmi kilátást nem nyújt, nem kapható. Nem hiszem, hogy magyarországi vidéki városnak kötvényeit jelenleg akár bel- akár külföldön elhelyezni lehessen. Erről minden banknak egyforma íté­lete lesz. A kormány ilyesmibe jelenleg annál kevésbé foghat, mert a városi kötvények devalvációja káros ha­tással is volna magára az állam hitelére is. Meglehet, hogy valamikor, ha megint pénzbőség lesz, a kormány a kötvénykibocsátási jogot meg fogja adni egyik-másik városnak, de akkor is csak az esetben, ha a kellő előfeltételek meglesznek, nevezetesn, ha az illető város már előzetesen beigazolhatja, hogy a kötvények átvétele valamely erős bel- vagy külföldi pénzcsoport által megfelelő feltételek alatt biztosítva van. A kongresszuson felmerült többi tervre még rátérek. fl­oárosi tisztviselői* érd­elme az uj városi törvényben." Irta: Király Sándor dr. polgármester. Az uj városi törvénynek okvetetlenül tartalmaznia kell egy szakaszt, amely igy szól: minden városi tiszt­viselő életfogytiglan választatik. Ezen szakasz nélkül az uj városi törvény sohasem lesz tökéletes s a közigazgatás sohasem lesz mentes a mellékkörülmények, a hátsó gondolatok és a protek­ciók érvényesülésétől. Hiszen a mai városi tisztviselő nagyon kevés kivétel­lel mind rá van szorulva a fizetésére, tehát rá van utalva hivatalára, ebből él, erre van fektetve nemcsak az ő, de az egész családjának exisztenciája. Már most az ilyen tisztviselői kar a mai időszakos választásoknál fogva teljes mértékben le van nyűgözve még pedig két irányban: egyik irányban a kijelölési jog miatt le van nyűgözve a főispán, az alispán s más ki­­sebb-nagyobb vármegyei hatalmasságok részére úgy politikailag, mint közigazgatásilag, mert bizony, ha nemcsak ezeknek az uraknak, hanem minden felettes közigazgatási tisztviselőnek nem jár kedvében, a jövő választásoknál nem sok kilátása lehet, hogy jelölni fog­ják, mert számos példa mutatja, hogy a vármegye in­kább eltűri, hogy a képviselőtestület strocmanokat vá­­laszszon meg­, minthogy ingrata persona jelölését meg­engedné. * Lapunk 51. számában Bodry Mihály tanácsnok úr cikkének kapcsán felhívtuk a városi tisztviselő urakat, hogy közöljék lapunkban az új városi törvényben lefektetendő kívánalmaikat. Az első hozzászólást Király Sándor dr. polgármester úr küldötte be, a­mit midőn készséggel közreadunk, várjuk a városi tisztviselő urak részéről a hozzászólások folytatását. A másik irányban le van nyűgözve a képviselőtestü­let összes tagjainak, mert hiszen a jövő választáskor még ha jelölve lesz is, a képviselőtestület nem választja meg, hacsak az elmúlt 6 év alatt nem hajhászta a szájasabb képviselők kegyeit, nem szegődött magán­érdekeik szolgálatába s nem alázkodott meg előttük úgy, mint egy ilyen lenyűgözött állásban levő egyénhez illik. Az új városi törvényben ezt az állapotot meg kell szüntetni, meg kell szabadítani a tisztviselői kart mind­két irányban ezektől a szégyenletes nyűgöktől, mert csak akkor lehet a városoknak önérzetes, a város és polgártársai érdekeit és jólétét szívén viselő tisztvi­selői kara. Ha már a városfejlesztési törvény rendelkezéseinél fogva kényszerítették a városokat, hogy tisztviselőiket úgy fizessék, hogy anyagilag­ függetlenek legyenek s ne küzdjenek folyton a megélhetés gondjaival, keres­sük meg a módot arra is, hogy a városi tisztviselők erkölcsi tekintetben is szabadok és függetlenek lehesse­nek, mert csak így számíthatunk arra, hogy a tisztviselő minden erejét és minden tudását beleviszi hivatalába s mint szabad és független polgár és hazafi működ­ő hi­vatása körében városa és ez­által a magyar haza jóléte és felvirágoztatásán. Annak a módja pedig nem lehet más, mint a városi tisztviselők életfogytig való választása. Azt hiszem, hogy abban, hogy a városi tisztviselőket függetleníteni és lenyűgözöttségüktől megszabadítani kell, egyetért ve­lem minden városi tisztviselő. Hogy ez mily módon tör­ténjék, ebben lehetnek csak eltérő nézetek. Hogy a választási vagy kinevezési rendszer volna-e jobb ezeknek a visszás állapotoknak a megszüntetésére, ez rég vitatott nyílt kérdés; azoknak azonban, akik nem­csak a tisztviselők, de a városok függetlenségének és az önkormányzatnak is hívei vagyunk, minden­esetre az életfogytiglani választás mellett kell állást foglalnunk, mert az életfogytig való választás még egyrészről a tisztviselői karnak nagyobb függetlenséget biztosít, a városi önkormányzat elvét is érintetlenül hagyja. Az életfogytig való választásnál is azonban a ki­jelölés jogát szabályozni kell, még pedig ezt már több irányban és pedig: 1. Ki kellene mondani, hogy a r. t. városokban a tisztújítószéknek s igy a kijelölő bizottságnak is elnöke csak a polgármester választásakor lenne a vármegye kiküldötte, minden más választásnál a polgármester lenne úgy a tisztújítószék, mint a kijelölő bizottság elnöke. 2. Ki kellene mondani, hogy a kvalifikációhoz kötött állásoknál a kijelölő bizottság csak azt vizsgálja, hogy megvan-e az előírt képesítés és a kvalifikációval bírók között csak a kijelölés sorrendjét állapítja meg. 3. Ki kellene mondani, hogy a kijelölő bizottságba nem csak tagok, hanem póttagok is választandók, illetve nevezendők ki­s lemondás esetén más, mint a póttag, behívható ne legyen s ha a póttagok is lemondanának, a kijelölés nélkülük is eszközölhető legyen. Gutmann elszakíthatatlan munkaruhái világhírűél). Kazántisztitő­, szolga, tűzoltó, utcaseprő,­­ öltönyök Fehérnemű felszerelések, intézeti, kórházi fehérnemüek. Kérjen ,s­értve árjegyzéket. Gutmann J. és társa BUDAPEST, VII. RÁKÓSZI­ IT 16/14.

Next