Városok Lapja, 1936 (31. évfolyam, 1-21. szám)

1936-01-15 / 2. szám

1936. január 15. Városok Lapja Zsitvay Tibor volt igazságügyminiszter verset írt Pécsről. Zsitvay Tibor volt igazságügyminiszter december közepe táján Pécsett járt, ahol a Mecsek Egyesület meghívására előadást tartott. Pécsi időzése alatt annyira megragadta a város szépsége és történeti múltja, hogy a volt igazságügyminiszter tollat fogott és versbe fektette gondolatait. Zsitvay a verset kedves levél kíséretében elküldte Pécs város idegenforgalmi hivatalának, amely azt a »Dunántúl« c. lapban közzétette. A vers így hangzik : Pécs — dali végvár, kultúra fészke, Honnét napfénybe’, viharba’, vészbe’, A magyar lélek szárnyat bontva kél. .. Ringva Mecseknek ormai felett, Sasszeme kémli, mit forral Kelet S Balkán hullámit mint ontja a Dél. . . Ám sohase’ fél! Száll!... Magabiztos, büszke a röpte, Szent erejét úgy kapta örökbe: — Mennybéli kovács edzette acél... Lent: századoknak kél a vetése. Benne : viharzik és küldetése. Fent: biztat az ég, előtte : a cél! Szárnyal és — remél! A szegedi hősi emlékmű tervei. Pogány Móric műépítész január 8.-án küldte le Szegedre azokat a vázlatokat, amelyeket a Pálfy József polgármester által elgondolt hősi emlékműről készített. A polgármester a Boldogasszony-sugárút végére épített tanítóinternátus kapujának középső, 15 méter széles ívének mennyeze­tén mozaikberakással kívánja a hősi emléket meg­oldani. A tervek megnyerték a polgármester tetszését és Glattfelder Gyula megyéspüspök is helyesléssel fogadta azokat. Ha a tervek megvalósulnak, akkor Szeged olyan építészeti szépséggel fog gyarapodni, amely mint eredeti elgondolás, páratlanul áll, nemcsak hazánkban, hanem egész Európában. A kapu belsejében mozaikkép készül, amely a világháború véráldozatát és a magyar újjászületést szimbolizálja. A tanítóinternátus kapujának két oldalívén egy-egy nagyfényű örökégő fogja sugarait a képre vetíteni. Az ívek oszlopain fehér kőlapok tízezer szegedi hősi halott nevét örökítik meg aranybetűkkel az utókor számára. Minden kőlap felett egy kis örökmécs fog égni. A széles kapu oszlopai előtt egy-egy kétszeres életnagyságú szobrot állítanak fel. Az épület homlokzatát háromszögben elhelyezett három kőtömb és az azokból kiemelkedő egy-egy zászló­rúd fejezi be. A Boldogasszony-sugárúti homlokzatról pedig jobbról is, balról is egy-egy falhoz simuló zászló fogja köszönteni a pályaudvarról érkező vendégeket. A szolnoki vizsgálat további fejleményei. Január 2.-án vette át hivatalát a szolnoki városházán a megye­biztossá kinevezett vitéz Válya Gyula volt kispesti polgármester. A tisztviselők nevében Kerekes Sándor h. polgármester üdvözölte Vályát, aki válaszában ki­jelentette, hogy a reá váró nehéz időkben különösen közös érdek a becsületes együttműködés. Ha mindenki kötelességén túlmenően is igyekezni fog könnyebbé tenni nehéz feladata elvégzését, akkor meglátják, hogy minden tisztviselő őszinte, igaz barátot talál benne. A városházán ezzel újból megindult a heteken át meg­zavart hivatalos tevékenység. Az ügyészség azonban változatlanul tovább folytatja a vizsgálatot és a ki­hallgatásokat. Tóth Tamás polgármester, akit az ügyész­ség tudvalévően még december második felében elő­zetes letartóztatásba helyezett, felfolyamodással fordult a budapesti ítélőtáblához, a tábla azonban a felfolya­modást, mint kellő jogalappal nem bírót, elutasította és ezzel jogerősen helybenhagyta az előzetes fogva­tartást. A januári napok egyik feltűnő mozzanata, hogy vitéz Kmetty György városi tanácsnok ellen több név­telen feljelentés érkezett, mire az ügyészség Kmettyre is kiterjesztette a nyomozást. A tanácsnok, amikor erről értesült, maga kérte Alexander Imre alispántól a fegyelmi eljárás megindítását. Az alispán el is rendelte a fegyelmit s vizsgálóbiztosnak Szalay Szabolcs vármegyei főjegyzőt nevezte ki. Kmetty György a legerélyesebben tiltakozik a gyanúsítások ellen. Névtelen rágalmazók a vidéken. A fővárosban, mint a napilapokból ismeretes, valóságos epidémiává nőtte ki magát a névtelen levelek küldése, amelyeknek írói a legkülönbözőbb rágalmakkal illetik a hatósági személyeket. Ez a csúnya betegség már a vidékre is átcsapott. Endrey Béla Hódmezővásárhely új polgár­­mestere, aki január 1.-én foglalta el hivatalát, az őt üdvözlő tisztviselői küldö­ttség előtt külön kitért a név­telen levelekre. A legélesebben tiltakozott a mindinkább lábrakapó szokás ellen s kijelentette, hogy az ilyen leveleket egyenesen azoknak fogja átadni, akikről a leve­lekben szó van. Az illetők feladata lesz azután a rendőrség segítségül hívása. Névtelen leveleket irogat valaki Gyöngyösön is. Itt az egyik helyi lap szerkesztőségébe futottak be sorozatosan a névtelen levelek, amelyek »lelkiismeretlen visszaélésekkel« és a »közjavak prédálásával« vádolják Gyöngyös város vezetőségét. A szerkesztőség áttette a leveleket a rendőrségre, amely eredménytelen nyomozás után Okolicsányi Imre alispánnak tett jelentést. Az alispán utasította Puky Árpád polgármestert, hogy saját hatáskörében intézkedjék. A polgármester megállapította, hogy szemenszedett rágalmakról van szó és a város nevében feljelentéssel fordult a járásbírósághoz. Az iratok kezelése közben az egyik irodatiszt úgy találta, hogy a névtelen levelek írása nagyon hasonlít a hat évvel ezelőtt nyu­galomba vonult telekkönyvvezetőnek, Netwalda Sándor­nak az írásához. Netwaldát kihallgatták, de tagadta a bűncselekményt. Néhány nappal később a rendőrség levelet kapott a nyugalmazott telekkönyvvezetőtől, amelyben bejelenti, hogy nem bírja tovább a ellene indított hajszát s öngyilkos lesz. Netwalda valóban eltűnt Gyöngyösről s mikor e sorokat írjuk, még titok fedi hollétét. Kinek érdeme a Városok Lapjának megindítása? Lapunk múlt évi december 1.-i számában elbucsúztattuk a Városok Lapjá­nak főszerkesztőjét, Várhidy Lajost és elismeréssel adóztunk neki azért, hogy a lapot életre hívta s 30 éven át kiadta és szer­kesztette. Osváth Andor nyugalmazott városi főjegyző e meg­emlékezésünk kapcsán a minap megjelent szerkesztőségünkben és közjegyzői okirattal igazolta, hogy a lapot 1906-ban ő indította meg és azt csak 1907-ben adta át Várhidy Lajosnak, aki mellett azután 5 éven át mint társszerkesztő működött. Miután nincs szándékunkban bárki köztevékenységének értékét kétségbe­vonni, de még csak elhomályosítani sem, a fenti megállapításnak készséggel helyt adunk, annyival is inkább, mivel az viszont nem von le semmit Várhidy Lajosnak abból az érdeméből, hogy először ő ismerte fel a múlhatatlan szükségét annak, hogy a városok csak saját sajtójukkal védhetik meg érdekeiket. Várhidy már 1904 május 14.-én tett javaslatot a polgármesterek értekezletén a Városok Lapjának megindítására vonatkozóan és miután az értekezlet javaslatát egyhangúan elfogadta, ő ajánlotta Osváth Andort szer­kesztőnek. A lap azonban Osváth szerkesztésében csak 1906. július 15.-én indult meg, 1907 június 1.-től pedig —mint azt meg­írtuk — már Várhidy Lajos lett és volt 30 éven át a lap szer­kesztője és kiadója. A rádió elterjedtsége a vidéki városokban. Statisztikai kimutatás szerint legjobban kedvelik a rádiót Budapesten. Utána következik Győr, Miskolc, Székesfehérvár, Pécs, Sopron, Szeged és Debrecen. A kimutatás azon az alapon készült, hogy 10.000 lakosra hány rádióelőfizetés esik. 51

Next