Németh Imre (szerk.): Paks monográfiája (Budapest, 1976)
III. rész. Paks településföldrajza
utasítás után - csak 1907-ben járult hozzá a belügyminiszter. Éppen ez a nagy időkülönbség késztet bennünket arra, hogy a két gyógyszertárat külön-külön ismertessük. A 11/30. számú (Szent Háromság) Gyógyszertár Paks gyógyszertáráról 1836-ban első ízben Fényes Elek tesz említést, de csak a puszta tényt közli: „Paksnak gyógyszertára van”. Ebből tehát nem derül ki, hogy tulajdonképpen mikor is alapították. Egy másfél évtizeddel későbbi megyei tisztiorvosi jelentésből következtetni tudunk arra, hogy a paksi gyógyszertár már a XVIII. században is fennállott. A jelentés ugyanis az 1851. évi paksi gyógyszertárat már elavultnak, bútorzatát, felszerelését elhasználtnak, felújításra megérettnek minősítette. Tehát a Fényes által említett gyógyszertár is már igen rossz állapotban lehetett. A több mint 150 évvel ezelőtti paksi gyógyszertárról tehát azért kívánunk részletesebben írni, mert valóban a megye egyik legrégibb gyógyszertáráról van szó. A XIXI. század eleji paksi gyógyszertár hat különböző helyiségből, illetve raktárból állott.472 A paksi gyógyszertár tulajdonosa a XIX század elején Ozzovenszky nevű okleveles gyógyszerész volt. Halála után 1832-ben Farkas József okleveles gyógyszerész Ozzovenszky árváitól vette meg 10 800 forintért. Ez a meglehetősen nagy vételár azzal magyarázható, hogy a gyakori kolerajárvány miatt akkor a gyógyszertárak értéke az egész országban szokatlanul magasra szökött fel. A konjunktúra azonban nem sokáig tartott. 1832-38 között a kolerás megbetegedések fokozatosan csökkentek, ezzel párhuzamosan a paksi gyógyszertár bevétele is egyre apadt. A gyógyszertár azonban nemcsak emiatt jutott később a csőd szélére. Közrejátszott ebben az is, hogy a tulajdonos a felszerelés utánpótlására nem sok gondot fordított, sőt megcsappant bevételét más, nem gyógyszertári áruk eladásával pótolta. A megyei tiszti főorvos, hogy a paksiaknak a gyógyszertárral kapcsolatos igényeit kielégítse, és hogy a lakosság további kárt ne szenvedjen, a tönkrement gyógyszertár vezetésére gondviselőt nevezett ki Pösk Antal okleveles gyógyszerész személyében. Mivel ez az intézkedés sem hozott gyökeres változást, 1842-ben a tiszti főorvos felszólította Farkas József tulajdonost, hogy „tanácsosabb volna, határát bérjoggal együtt kéz alatt egy olyan gyógyszerésznek adná el, aki annak vezetésére több hivatást érezne. Tetemes kár származott abból, hogy a paksi közönség hosszabb ideje nem bízik gyógyszerészében. Ezért a paksi és környékbeli betegek komoly ráfizetés árán Dunaföldváron és Tolnán kénytelenek szükséges gyógyszereiket beszerezni”.473 Két évig tartó tárgyalások után igényper révén végül is a paksiak egyetlen gyógyszertárát a tiszti főorvos bezáratta, majd 14 nap múlva, 1844. évi február 16-án árverésen a legtöbbet ígérő Ringenbach János paksi kereskedőnek 5400 forintért átadta. Ezzel az ügy még bonyolultabbá vált, mert az új tulajdonos mint laikus kereskedő, nem sokat értett a gyógyszerekhez, ezért a régi, volt tulajdonost, Farkas Józsefet akarta vezetőnek alkalmazni. A paksiak tiltakozására végül is Hoffmann Károly szekszárdi gyógyszerészsegéddel kötött szerződést, aki a soroksári gyógyszertárban tanult, és ott már olyan gyakorlatra tett szert, hogy még a diplomájának megszerzése előtt rábízták a karádi (Somogy megye) gyógyszertár gondviselését. Az alig 29 éves fiatalember kora ellenére már komoly tapasztalatokkal rendelkezett. Beosztottjául Molnár Vilmost választotta, akinek diplomája ugyan nem volt, de ügyes és gyakorlott gyógyszerész hírében állt. Hoffmann szép könyvtára és zsengefagyűjteménye nagyban hozzájárult ahhoz, hogy eredményesen rendbehozza a gyógyszertárat. A korábban közölt leírás szerint vállalkozása teljes sikerrel járt, így jutott végre Paks az akkori igényeket mindenben kielégítő gyógyszertárhoz. Ringenbach, miután a gyógyszertárat felszerelte és kifogástalan állapotba hozta, szerette volna minél előbb azt egy oklevéllel rendelkező gyógyszerésznek eladni. Mivel Hoffmann-nal a vételárban nem tudott megegyezni, Hoffmann hamarosan eltávozott, és utóda Garai Soma okleveles gyógyszerész lett. Közte és Ringenbach között szintén vita támadt a jog körül ezért Ringenbach követelésére a gyógyszertárat ismét zár alá helyezték és rövid idő után új gondnokául „Zsellér János okleveles gyógyszerészt jelölték ki, felügyeletével pedig dr. Novák Sándor paksi kerületi orvost bízták meg.”474 1861-ben a gyógyszertár jogi viszonyai is rendeződtek. Az alispán elrendelte, hogy „A paksi gyógyszertár, mely jelenleg Garai Soma tulajdonában van, gyökös minőségét a m. kir. Helytartótanács azon megszorítással ismeri el, hogy azon esetben, ha ezen gyógyszertári jog magánegyezkedés esetén másra ruháztatik, a megye közönsége felügyeljen, hogy csak szakértő vehesse meg”.475 A rendelet értelmében tehát 1863-ban Garai Somától Malatinszky Sándor már mint gyökjogú gyógyszertárat vehette csak meg, és ő is, mint ilyet adhatta csak tovább. A belügyminiszter 1875-ben ismét rendezte a paksi gyógyszertár jogviszonyát, és kimondta: „A paksi gyógyszertár 1875-től mint reál üzleti jogú gyógyszertár tartassák nyilván”.476 Reál üzleti jogú volt 1901-ben is, amikor Gründl Tivadar okleveles gyógyszerész vette meg és vezette. Az első világháború alatt a Paksi Takarékpénztár Rt. tulajdonába került, és ezzel a tulajdonviszony ismét nagyon zavarossá vált. :><§>£: 2