Németh Imre (szerk.): Paks monográfiája (Budapest, 1976)

V. rész. Mellékletek

700 katolikus, 150 református és 12 ágostai evangélikus. 1721 Kinevezik Paks első nem szerzetes plébánosát, Csitári Jánost. 1721 Paks török alatti templomának nagy része még állott, mivel anyaga faragott kőből és égetett téglából volt. 1722 Ebből az évből származik Paks legrégibb egyházi emléke, a református egyház úrvacsorát osztó kelyhe és tányérja. 1722 Ekkor épült a mai katolikus templom félkör alakú szentélye. 1725 Daróczy Tamás paksi földesúr, a vármegye akkori alispánja, az úrbéri viszonyokat az egész vármegye területére egységesen kívánta rendezni és állandó­sítani. 1727 Megtelepednek az első német telepesek Pakson: Holbert, Haer, Tephard, Pindli, Trumbeck, Krajmacker, Sefer, Kiszl, Reisz és Swein. 1727 Pakson már 11 iparos működött. 1727 Pakson az egyetlen kereskedő Bognár Mátyás szatócs volt. 1728 A jobbágyok kezelésében 185, földesúri kezelésben pedig 190, összesen 375 kapás szőlő volt. (22 hold , 13 hektár.) 1729 Megindult Pakson az első nagyobb betelepítés. 1729 A paksi katolikus templomot már fazsindely fedte, öt ablak világította meg, mely a jóval nagyobb régi templom romjaiból épült. 1730 Paks mezőváros lesz. 1730 Az iparosok száma 9 főre csökkent. I. osztályú 1, II. osztályú 4, III. osztályú 4. Első német ajkú iparosok: Merch, Sin, Sail, Muschan, Hagaton. 1736 Az első paksi földesúri kocsmáros, akit név szerint is ismerünk, Hucsi Peregrius. 1738 Paks mezőváros jogot nyer 4 országos vásár tartá­sára. 1740 A 37 iparosnak több mint fele német ajkú (20). I. osztályú 6, II. osztályú 7, III. osztályú 24. 1746 Megépül a Szent Rókus-kápolna. 1746 Felépül a régi paksi plébánia Mand­alt János költségén. 1749 Megszűnt a paksi templom kegyurasága. Utolsó kegyura Daróczy Ferenc volt. 1749 Felépült a mai katolikus templom elődje, amelyet 1910-ben bontottak le. A templom hajóját 1776- ban átépítették. 1750 A reformátusok is új oratórium, parókia és iskola építéséhez fogtak, melyhez az alapköveket az akalacsi romokból hordták össze. 1750 Paks mezőváros kocsmáltatási jogot nyer. 1751 Paks hajómegállási joga megszűnt, ezért a mező­város jelentős jövedelemtől esett el. 1752 Az iparosok száma 58. I. osztályú 3, II. osztályú 12, III. osztályú 38. Volt még 4 molnár és 4 halász. 1752 Pakson már két szatócs van: Hacsia Miklós és Horváth István. 1752 Báró Rudnyánszky József paksi birtokos több közbirtokos nevében beleegyezett, hogy a feren­cesek visszatérjenek Paksra és rendházat építse­nek kápolnával. (Mai Járási Rendőrkapitányság épülete.) 1753 Pakson volt 153 telkes jobbágy, 248 zsellér, 69 házatlan zsellér, 75 család pedig földesúri alkal­mazott. 1759 Március 25-én Klimó György pécsi püspök enge­délyével a ferencesek felszentelték kápolnájukat. 1772 Paks mezővárosának első nevéről ismert kocsmá­­rosa Altmann János volt. 1772 Az iparosok száma 73 fő. 4 I. osztályú, 20 II. osztályú, 49 III. osztályú. Már céhekbe tömörültek a szomszédos kisebb falvak iparosaival együtt. 1775 Felépült a református templom, közel a katoli­kushoz. Bádoggal fedett tornyát később ragasz­tották hozzá. Az imaház eddig a lelkipásztor udva­rában állt, kezdetben sárból, majd vályogból rakva. 1776 A siralmas állapotban levő katolikus templomot nagy gonddal és áldozattal átépítették, új bolto­zattal és cseréptetővel látták el. Hossza 30 m 70 cm, szélessége 9 m 60 cm, magassága 9 m. 1780 Felszentelték a református templomot 30 évi épí­tés után. 1783 Paks mezőváros ismét szabadalmat nyer 4 országos vásár tartására. 1787 Paks népessége 5081 fő, házak száma 914. 1789 Felépült a paksi katolikus templom tornya, mely kisebb magasítással azóta is áll. Magassága 39 m. 1789 Március 31-én a paksi ferences rendház főnöke bejelentette a paksi rezidencia eltörlését és a bará­tok Dunaföldvárra költöztek. 1789 Ebben az évben ásták ki a Duna medréből azt a római eredetű mérföldkövet, amely döntő bizo­nyítéka annak, hogy Pakson római erődítmény volt. 1796 Megépült a jelenlegi református templom tornya. Gombját június 11-én tették fel. 1799 Megjelent Vályi András Magyarország leírásaiban Paks XVIII. század végi jellemzése. 1803 Paks mezőváros­i vásár tartására nyert jogot. 1804 Paks mezőváros elöljárósága a város kocsmálta­tási jogát limitáció útján, mint legtöbbet ígérőnek, Ringenbach József árendásnak adta ki bérbe. 1805 Paks egyik legveszedelmesebb tűzvésze volt. Leégett a község számos háza, a városháza és a katolikus templom is. 1807 Újabb nagy tűzvész volt, ismét leégett a város­háza az egész irattárral, ekkor pusztult el a pak­si kórház alapítványa. 1809 Felépült a Kálvária temető kápolnája. 1816 Az Aranyhajó Szálló (mai Béke Szálló helyén) egy nagy felhőszakadás következtében összedőlt. 1817 Első ízben oltották be Pakson himlő ellen az új­szülötteket. 1818 Felállították a műemlék jellegű Szentháromság­szobrot. 1818 A Zádori révben megnyílt a földesurak tulajdo­nában levő „Dobogói Kocsma”. 1819 Megépült az összeomlott Aranyhajó Szálló helyén a mai Béke Szálló elődje a „Zöldfa vendéglő”. 1820 Pakson már 51 zsidó és keresztény kereskedő volt. 1821 A földesurak közgyűlésen határozták el, hogy a déli homokterületet szőlővel telepítik be. 1823 Paks ismét csak négy vásárt tarthat. Ezek idő­pontjai: május 16., július 15., szeptember 21. és november 19. 1824 Megjelent Moldoványi József részletes leírása Paksról. 1824 Megnyílt Paks első üzletháza a Steiner Vilmos-féle vaskereskedés, melynek helyén ma is vasüzlet van. 1824 Paks postaállomása igen jelentős. 1828 Felépült a katolikus elemi iskola, a mai épület bal szárnya a Kossuth Lajos utcában. Két tanteremben oktatták a 487 tanulót, 293 fiút és 194 leányt. 1828 Pakson minden felekezetnek volt már iskolája. 1830 Pakson az állandó jellegű boltok száma 30 volt. 1830 Paksot három tűzi kerületre osztották és mind­egyik élére tűzi komisszáriust neveztek ki. 1830 Június hó 24-én a „Desdemona” nevű gőzös, fe­délzetén Széchenyivel, elsőnek hajózott le az akkor még Pakstól távolabb eső Laki-Dunán. 1830 Az 1830-1845 között tett újabb alapítványok lehe­tővé tették a paksi szeretetház kórházzá fejlesztését. 1835 A 3 év óta épülő Paks-Fadd közötti védőtöltés elkészült. 1836 Fényes Elek Magyarország 1836. évi állapotáról című munkájában részletesen ír Paksról is. 1836 Pakson a kétszeres és a rozs volt a fő gabona, mert búzát megkettőzött szorgalommal lehetett csak termelni. 1836 Megalakult Pakson a Duna áradása elleni véde­kezésre a paksi, dunaszentgyörgyi, faddi és ger­­jeni közbirtokosok és part menti birtokosok közreműködésével egy választmány. 1836 Pakson már 187 iparos és 22 dunai malom volt. 1836 Fényes első ízben tesz említést a paksi gyógyszer­­tárról. 1840 Vas Gereben tévesen teszi erre az évre az imsósi átvágást „Egy alispán” című munkájának „Imsó­­di átvágásáról szóló fejezetében. 1841 Az imsósi Duna-kanyar átvágásának pontos dátuma. 1841 V. Ferdinánd kiadja a paksi cipészcéh alapító oklevelét. 1842 Megalakult a Paksi Kaszinó, az ország harmadik kaszinója Pest és Pozsony után. 1842 Megteremtették Paks első könyvtárának alapját „Paksi Kaszinó Könyvtár” néven. 1844 Elkészült az Erzsébet Szálló (ma Béke Szálló) impozáns vendéglő- és szállodaépülete. 1845 A nyári három hónap alatt 344 mm eső hullott és nagy kárt okozott. 1846 Rádinger Mátyás paksi céhmester a község első tűzibiztosa és „baromorvosa” lett. 1846 Ez év július 22-én kötött ki elsőnek a Pest nevű gőzhajó a paksi hajóállomáson. 1847 Daróczy Zsigmondi paksi származású kanonok az országgyűlésen az összes káptalan nevében le­mondott a tizedről és a jobbágyfelszabadítást szor­galmazta. Pakson több nemes adományt is tett szociális célokra. 1848 A paksi katolikus iskola már olyan rossz állapot­ban volt, hogy összedőléssel fenyegetett. 1848 Ifjú Rézbányay József lakatosmester felajánlotta különböző fegyverek gyártását a Honvédelmi Bizottmánynak. 1848 Szeptember 18-án Csapó Vilmos dunaszentgyörgyi származású őrnagy lett a Tolna megyei nemzet­őrség parancsnoka. Az ozorai hőstett egyik kiemel­kedő vezéralakja volt. 1849 Franciaországba emigrált Paks költője, Jámbor Pál (Hiador). 1849 Felszólították a dunakömlődi molnárokat, hogy malmaikat úsztassák le Paksra a malomkikötőkbe. 1849 Április 14-én Paks elesett, a magyar felkelők a Duna túlsó oldalára szorultak. Paksról indultak Jellasich seregei Földvár felé. Sok ökröt elhajtot­tak, minden szénát föletettek, a pincéket feltörték, a bort megitták, és amit meg nem ihattak, kieresz­tették. A termő gyümölcsfákat levagdalták, a de­reglyéket a Dunán felégették, a hajókat, malmokat elsüllyesztették. Sokat szenvedett Paks a május elsején idevezényelt lovas katonaságtól is. „Nagy szeretettel fogyasztották a híres paksi túrós csu­szát és sokat zaklatták miatta a lakosságot.” 1850 A Tolnára vezető főútvonalat a Csámpa-patak árja tönkretette. 1850 A paksi uradalomnak 14 pálinkaégető-háza volt. 1850 Megkezdték a paksi újtemetői kápolna építését. 1850 Kis Zsigmond paksi ménese országos hírű volt. 1850 A lakosság körében is elterjedt a kisüsti pálinka­­főzés. 1850 Megalakult a Paksi Kereskedők Testülete. 1850 A paksi iparosok nagy száma miatt első ízben vá­lasztottak városi bírót soraikból. 1851 Megjelent az ideiglenes „Ipari utasítás”. 1851 Paks boltjainak száma 37. 1851 Megalakult a Paksi Polgári Olvasókör. 1851 A paksi posta Szeniczey Ferenc postavezető tulaj­dona volt, aki 1825-ben atyjától, Szeniczey Bárány Páltól örökölte. 1851 Pakson 5 kötélgyártó­ és több szappanosmester dolgozott. 1851 Paks lakossága 9291 fő volt, iparos 250, dunai ma­lom 25. 391

Next