Vásárhely és Vidéke, 1896. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1896-07-02 / 53. szám

nevezi azt az eljárást, melyet az ínségesek segélyezése ügyében követtek s ezek között követett E­n­d­r­e­y képviselő is. E­n­d­r­e­y Gyula személyes kérdésben szólalván fel, Draskóczy szavaira meg­jegyzi, hogy a szegények érdekében teljesí­tett koldulást nem szégyenli, mert szükség volt reá és azzal csak kötelességét teljesítette. Garzó Imre ezek után elismeri, hogyha nagyon hangoztatjuk s még a jegyzőkönyv­ben is kifejezést adunk annak, hogy az ín­ségesek segélyezésére befolyt összeg révén 13.000 főt az átadóalap javára megtakarít­­tatott, még vissza­kérheti a miniszter az e­­czélra utalványozott 10.000 frtot. Épen azért kijelenti, hogy ind­í­t­ványától visszalép. A tárgyhoz szólottak még Dras­kóczy Lajos, B­a­k­s­a polgármester és Glarzó Imre s végezetül a közgyűlés egy­hangúlag elfogadta a tanács előterjesz­tését. A gyám­pénztár múlt évi zárszá­madásai szintén egyhangúlag és vita nélkül elfogadtattak s felsőbb helyre felterjesztetni határoztatok. Az átadó­alap számadásai tudo­másul vétettek s a polgármesternek kiadat­tak, hogy annak idején terjessze be tárgya­lás alá. Végül a belügyminiszternek a főgim­názium segélyezése ügyében kelt s lapunk­ban már ismertetett leirata vétetett tudo­másul s ezzel egyszersmind a közgyűlés is véget ért. Újdonságok. — Személyi hir. K­á 1l­a­y Albert fő­ispán tegnap városunkban időzött. — Visszalépett jelölt. Lapunk egyik előző számában megemlékezve a M­i­k­­­o­­­v­i­c­z Bálint elhunyta folytán üresedésbe jött lelkészi állás betöltéséről, többek között azt is irtuk, hogy Bereczk Sándor föl­­dink, a szegedi egyház lelkészének a nevét is a jelöltek között emlegetik s az állásra ő is pályázni fog. Mint utólag most velünk il­letékes helyről tudatják, Bereczk Sán­dor szándékától elállott s a megüresedett lelkészi állás elnyeréséért nem fog pályázni. — A „Kossuth Lajos alapítvány” kama­tait, melyet az alapitó oklevél értelmében a helybeli főgimnáziumnak mindig egy szegény­sig azóta büszke öntudattal hordja a vörös bugyellárisban, mert hát ezek élő bizonysá­gai annak, hogy Vörös Mihály tudja köte­lességét.* Az ünnepély előtti nap éjszakáján tör­tént, hogy a helybeli vadásztársaság néhány tagja, a­kik még pénteken délután elmen­tek Pusztaszerre, kedélyes murit rögtönözött a H­o­r­o­v­i­c­z sátorában, a­honnan csak akkor távoztak, mikor a hajnali csillag is magasan járt az égen. Hogyan történt az eset, nem tudhatni, de annyi tény, hogy a társaság egyik tagja, P­é­c­s­i Miska nem tudott a sátorból „haza“ találni s ott hajtotta álomra nehéz fejét a csillagsátor alatt, az országút mentén sötétlő akáczok tövében, mint egykor őseink is tevék. És álmodott szépet, gyönyörűt, még azt sem véve észre, hogy Szilágyi Já­nos is melléje került a­­ homokos nyoszolyára. A társaságnak egy másik humoros ke­délyű tagja, Kádár Henczi tűzoltó parancs­nok aztán gondolt egyet s keresztet f­aragva fából, oda szúrta azt az alvók feje mellé s oda k­é­t é­g­ő gyertyát is he­lyezve elkezdte danolni: . .. „Kitették a holttestet a­­ pusztára.“ Az után Pusztaszerre igyekvő mind­szenti asszonyok, mikor meglátták az égő gyertyák között fekvő embereket, szánakozva sóhajtottak fel: — Szegény vásárhelyiek, ne­­,aki­k már h­a­l­o­tt­a­­­k is vannak! Hogy aztán a feltámadott halot­­­t­a­k milyen túl­világi áldást árasztottak a Kádár Henczi fejére, arról hallgat a krónika­ sorsú, de jelesen tanuló növendéke élvez, a vá­­rosi tanács az idén Messinger Manó Vl-ik osztályú tanulónak ítélte oda, a­kit a jutal­mazásra a tanári kar megállapodásához ké­pest Futó Mihály igazgató ajánlott. — Tanférfiaink a fővárosban. Az or­szág tanerői július hó első napjaiban tart­ják meg a fővárosban a Vl-ik­ tanügyi kon­­gressust, melyre a helybeli iskolák tanerői közül felutaztak: Futó Mihály főgimnáziu­mi igazgató, Imre Lajos dr., S­c­h­u­l­c­z Endre, H­a­l­m­i János, Varga Antal, J­ár­os­y József és Bodnár Bertalan főgimn.­tanárok, V­i­d­o­n­y­i Jenő, Égető Imre, Császár Péter, Szél Sándor, Albert József, Gál Károly, M­edgy­esi János, Faragó Sándor, Szabó Lajos, ifj. Nagy László, D. Szabó Lajos, Jakab András, Dohy Mihály, S­i­m­­le­ó Mihály, Honig László, M­o­l­n­á­r Ferencz, Z­s­e­n­a­­­y Fe­­rencz és Horovitz Jakab tanítók. — Eljegyzés: S­a­ll­a­y Mihály, főgim­náziumunk jeles fiatal tanára tegnap váltott jegyet Miskolczon Mayer Irén kisasszonynyal.­­ A pusztaszeri kirándulást rendező bizottság kedden délután tartott gyűlést, mely alkalommal E­n­d­r­e­y Gyula elnök örömmel konstatálta, hogy a bizottság lelkes működésének meglett a kívánt eredménye, mert városunk közönsége a kellemetlen idő daczára is oly impozáns számmal jelent meg a pusztaszeri ünnepen, melyre valóban büsz­kék lehetünk. — P­a­p­p József bizottsági pénz­tárnok bejelenti, hogy a helyi rendezés költ­ségeire adakozásokból összesen 198 frt 75 kr. folyt be. A bizottság felhatalmazta az elnököt és pénztárnokot, hogy a költségeket mielőbb rendezvén, a netalán fennmaradó összeget később meghatározandó hazafias czélra takarékpénztárba helyezzék.­­ A bizott­ság tagjai a legnagyobb elismeréssel nyilat­koztak úgy a magyar államvasutak hivatal­nokainak a különvonatok indításánál a kö­zönséggel szemben tanúsított szolgálatkész és előzékeny magatartásáról, nemkülömben a magyar folyam és tengerhajózási társaság­nak a mindszenti átkelést megkönyítő jó szol­gálatairól, mely társulatok igazgatóságainak a bizottság köszönetét kifejezni elhatározta. — Sajnos, két irányban súlyosabb természetű pa­naszokkal is foglalkoznia kellett a bizottságnak. Az egyik panasz a bandérium részéről ho­zatott a bizottság tudomására s ez abból áll, hogy egy huszárhadnagy a bandérium tagjait az ünnepség alatt ildomtalanul meg­támadta és sértő kifejezésekkel illette. A bi­zottság az esetet a honvédelmi miniszter tu­domására hozza s ily módon keresi a sére­lem orvoslását.­­ A másik panasz számos egyén részéről a mindszenti kompbérlő el­len emeltetett a miatt, hogy szombaton este már 8 órakor beszüntették a kompközleke­dést s igy több mint 100 kocsi a szabad ég alatt, a Tisza túlsó partján rekedt. E mellett azon visszaélést is elkövették a komp­nál, hogy számosaktól 1—3 órtig terjedő ma­gas viteldijakat zsaroltak, miért is a bizott­ság ezen és más ehez hasonló visszaélések miatt Csongrád megye alispánjánál fog pa­naszt emelni. — Végül az elnök köszönetét fejezte ki a bizottság tagjainak, különösen V­é­k­o­n­y Józsefnek, P­a­p­y Józsefnek, G­s­ó­t­ó Nagy Istvánnak és Megyei­k­a Lajosnak, kik a vásárhelyi kirándulás sikere érdekében legtöbbet fáradoztak. — Tisztviselőink öröme. A belügymi­niszter váratlan és örömteljes meglepetésben részesítette a város tisztviselői karát. Ren­deletben tudatta ugyanis, hogy a miniszter­­tanács megállapodásához képest jövőre a törvényhatósági tisztviselők is ugyanazon ked­vezményekben részesülnek utazásaik alkal­mával az államvasutakon, minőben az álla­mi tisztviselők. A kedvezmény abban áll, hogy a tisztviselők és ezek családtagjai bár­mely állami vonalszakaszon f­é­l­á­r­u­je­gyekkel utazhatnak. — Művészestély a Sasban. R­é­t­h­y Laurának, a szegedi színház kedves prima­donnájának hangversenye vasárnap este tar­tatott meg a „S­a­s“ termében. Sajnos, az előző napi pusztaszeri ünnep fáradságai s a kedvezőtlen idő sokakat visszatartott a hang­versenytől, kik alkalmasabb időben örömmel tapsoltak volna a kiváló művésznőnek, de ez mit sem ronthat le az estély fényes er­kölcsi sikerén, mely Réthy Laura itteni bemutatkozását feledhetlenné teszi mindazok előtt, kik őt láthatták, hallhatták és művé­szetében gyönyörködhettek. Nagyban emelte a bájos művésznő sikerét azon diskrét kisé­ret, mely Löwinger kisasszonyt dicséri, ki eléggé tudott magán uralkodni s egyetlen egyszer sem kisértette meg a maga számára foglalni le a tapsokat partnere rovására. A komikus elemet R­u­d­n­y­á­n­s­z­k­y Gyula pajkos múzsája szolgáltatta a hallgatóság nagy tetszésére. Nagy Lajos úr pedig szé­pen interpretálta azon szívet szakgató érzel­meket, melyek oly megkapó erővel vannak lefestve Rudnyánszky „Gyáva“ czímű drámai monológjában. — Szóval a hangver­seny erkölcsi sikere teljes volt, e­z írógép a városnál. A városi hivatal központi irodája részére megrendelt írógép már megérkezett s a tanácsi fogalmazó he­lyiségében pár nap óta vigan csörömpöl a diurnisták­ nagy szomorúságára kieszelt csu­dálatos masina. A tanács a gép mellé egye­lőre ideiglenes minőségben Csejthey Pi­roska úrnőt alkalmazta, a­ki a billentyűkön olyan szépen játszik, akárcsak zongora volna. — Köszönet. Azon alant megnevezett urak részére, kik felszólításunkra minden vo­nakodás nélkül, hazafias lelkesedéstől ösztö­­nöztetve lóra ültek és a pusztaszeri ünne­pélyen egy díszes csoportot képezve, nem­csak az ünnepélynek fényét emelték, hanem valóban kitűnő magatartásukkal és szép lo­vaikkal az általános elismerést kivívták s a kellemetlen idő daczára hűségesen kitartot­tak , nem mulaszthatjuk el, hogy e helyen is ki ne fejezzük köszönetünket. E lovasok a következők: Ifj. Kovács József vezető, K. Varga Imre zászlótartó, Balogi Imre, Balogi Sámuel, ifj. Bartha János, Csáki Sándor, Égető Sándor, Epstein Gyula, Gojdár János, Jakó József, Karasz Sándor, Karasz Ferencz, Kis Albert, Kristó Ferencz, Mihály László, Mónus Lajos, Mihály Sándor, Marton János, Meszlényi Sándor, ifj. Nagy Bálint, Nyikos Sándor, Orovecz Jenő, Póka János, Pál Já­nos, Pál István, ifj. Szél Ferencz, Szél Jó­zsef, Szabó Sándor, Samu Ferencz, Szántai Mihály, Varga Sándor, Varga János. Hun- Vásárhely, 1896. julius 1. Vékony József, g. e. alelnök, P­a­p­y József, g. e. titkár. — Két méregkeverő. A vásárhelyi mé­regkeverő banda két elfogott tagjáról ve­szünk értesítést a szegedi lapok útján. Ezek szerint özv. Bán Ferencznének, a­ki Nagy Lajos budapesti rendőrrel, volt vásárhelyi gazdálkodóval élt az utóbbi időben vadhá­zasságban, egy kis­fia született f. hó 27-én a csillagbörtönben. A kis gyermek teljesen ép és egészséges. — A másik hír Gulyás Kis Sámuelről szól, a­kit a napokban meg­látogatott czellájában a börtönvizsgáló bi­zottság, mikor a bibliának ép azon részét olvasta, a hol a zsidók szép királynéja ki­­pusztíttatja saját rokonait. — Miért olvassa ezt, hiszen nem talál maga ebben vigaszt ? — k­érdezde Gulyástól a bizottság egyik tagja. — Csak úgy találomból lapoztam fel, — felelt a rab, — de azért elolvasom, mert olyan, akárcsak Vásárhelyen történt volna! ... Egy nagybirtokos bű­npere. A szegedi kir. törvényszék előtt június 27-én, épen a pusztaszeri ezredévi ünnepség napján tartatott meg a végtárgyalás Újhe­lyi Lipót bünperében, ki hamis tanuszerzés vádja miatt került a törvényszék elé. A bünper történeti alapja röviden a következő : Ezelőtt két évvel Újhelyi Lipót ara­tók szerződtetése végett a városházára ment, hol E­m­b­e­r Gyula­­. alkapitány szobájában ott találta M­a­c­z­e­l­k­a Józsefet. Újhelyi üdvözölte M­a­c­z­e­l­k­á­t s kezét nyújtotta felé, mire ez elfordulván tőle, azt válaszolta : „Ilyen gazember csalóval nem fogok kezet!“ Ugyanekkor állítólag M­a­c­z­e­l­k­a József azt is mondta volna, hogy Újhelyi öt 15.000 frttal megcsalta s ez az állítólagos mondás képezte azután azon bünpernek alapját, mely a királyi törvényszék előtt az imént tár­gyalódon. Újhelyi Lipót ugyanis a fent közölt eset után a helybeli kir. járásbíróság előtt

Next