Vásárhely és Vidéke, 1896. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1896-07-02 / 53. szám
nevezi azt az eljárást, melyet az ínségesek segélyezése ügyében követtek s ezek között követett Endrey képviselő is. Endrey Gyula személyes kérdésben szólalván fel, Draskóczy szavaira megjegyzi, hogy a szegények érdekében teljesített koldulást nem szégyenli, mert szükség volt reá és azzal csak kötelességét teljesítette. Garzó Imre ezek után elismeri, hogyha nagyon hangoztatjuk s még a jegyzőkönyvben is kifejezést adunk annak, hogy az ínségesek segélyezésére befolyt összeg révén 13.000 főt az átadóalap javára megtakaríttatott, még visszakérheti a miniszter az eczélra utalványozott 10.000 frtot. Épen azért kijelenti, hogy indítványától visszalép. A tárgyhoz szólottak még Draskóczy Lajos, Baksa polgármester és Glarzó Imre s végezetül a közgyűlés egyhangúlag elfogadta a tanács előterjesztését. A gyámpénztár múlt évi zárszámadásai szintén egyhangúlag és vita nélkül elfogadtattak s felsőbb helyre felterjesztetni határoztatok. Az átadóalap számadásai tudomásul vétettek s a polgármesternek kiadattak, hogy annak idején terjessze be tárgyalás alá. Végül a belügyminiszternek a főgimnázium segélyezése ügyében kelt s lapunkban már ismertetett leirata vétetett tudomásul s ezzel egyszersmind a közgyűlés is véget ért. Újdonságok. — Személyi hir. Ká 1lay Albert főispán tegnap városunkban időzött. — Visszalépett jelölt. Lapunk egyik előző számában megemlékezve a Mikovicz Bálint elhunyta folytán üresedésbe jött lelkészi állás betöltéséről, többek között azt is irtuk, hogy Bereczk Sándor földink, a szegedi egyház lelkészének a nevét is a jelöltek között emlegetik s az állásra ő is pályázni fog. Mint utólag most velünk illetékes helyről tudatják, Bereczk Sándor szándékától elállott s a megüresedett lelkészi állás elnyeréséért nem fog pályázni. — A „Kossuth Lajos alapítvány” kamatait, melyet az alapitó oklevél értelmében a helybeli főgimnáziumnak mindig egy szegénysig azóta büszke öntudattal hordja a vörös bugyellárisban, mert hát ezek élő bizonyságai annak, hogy Vörös Mihály tudja kötelességét.* Az ünnepély előtti nap éjszakáján történt, hogy a helybeli vadásztársaság néhány tagja, akik még pénteken délután elmentek Pusztaszerre, kedélyes murit rögtönözött a Horovicz sátorában, ahonnan csak akkor távoztak, mikor a hajnali csillag is magasan járt az égen. Hogyan történt az eset, nem tudhatni, de annyi tény, hogy a társaság egyik tagja, Pécsi Miska nem tudott a sátorból „haza“ találni s ott hajtotta álomra nehéz fejét a csillagsátor alatt, az országút mentén sötétlő akáczok tövében, mint egykor őseink is tevék. És álmodott szépet, gyönyörűt, még azt sem véve észre, hogy Szilágyi János is melléje került a homokos nyoszolyára. A társaságnak egy másik humoros kedélyű tagja, Kádár Henczi tűzoltó parancsnok aztán gondolt egyet s keresztet faragva fából, oda szúrta azt az alvók feje mellé s oda két égő gyertyát is helyezve elkezdte danolni: . .. „Kitették a holttestet a pusztára.“ Az után Pusztaszerre igyekvő mindszenti asszonyok, mikor meglátták az égő gyertyák között fekvő embereket, szánakozva sóhajtottak fel: — Szegény vásárhelyiek, ne,akik már halottak is vannak! Hogy aztán a feltámadott halottak milyen túlvilági áldást árasztottak a Kádár Henczi fejére, arról hallgat a krónika sorsú, de jelesen tanuló növendéke élvez, a városi tanács az idén Messinger Manó Vl-ik osztályú tanulónak ítélte oda, akit a jutalmazásra a tanári kar megállapodásához képest Futó Mihály igazgató ajánlott. — Tanférfiaink a fővárosban. Az ország tanerői július hó első napjaiban tartják meg a fővárosban a Vl-ik tanügyi kongressust, melyre a helybeli iskolák tanerői közül felutaztak: Futó Mihály főgimnáziumi igazgató, Imre Lajos dr., Schulcz Endre, Halmi János, Varga Antal, Járosy József és Bodnár Bertalan főgimn.tanárok, Vidonyi Jenő, Égető Imre, Császár Péter, Szél Sándor, Albert József, Gál Károly, Medgyesi János, Faragó Sándor, Szabó Lajos, ifj. Nagy László, D. Szabó Lajos, Jakab András, Dohy Mihály, Simleó Mihály, Honig László, Molnár Ferencz, Zsenay Ferencz és Horovitz Jakab tanítók. — Eljegyzés: Sallay Mihály, főgimnáziumunk jeles fiatal tanára tegnap váltott jegyet Miskolczon Mayer Irén kisasszonynyal. A pusztaszeri kirándulást rendező bizottság kedden délután tartott gyűlést, mely alkalommal Endrey Gyula elnök örömmel konstatálta, hogy a bizottság lelkes működésének meglett a kívánt eredménye, mert városunk közönsége a kellemetlen idő daczára is oly impozáns számmal jelent meg a pusztaszeri ünnepen, melyre valóban büszkék lehetünk. — Papp József bizottsági pénztárnok bejelenti, hogy a helyi rendezés költségeire adakozásokból összesen 198 frt 75 kr. folyt be. A bizottság felhatalmazta az elnököt és pénztárnokot, hogy a költségeket mielőbb rendezvén, a netalán fennmaradó összeget később meghatározandó hazafias czélra takarékpénztárba helyezzék. A bizottság tagjai a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak úgy a magyar államvasutak hivatalnokainak a különvonatok indításánál a közönséggel szemben tanúsított szolgálatkész és előzékeny magatartásáról, nemkülömben a magyar folyam és tengerhajózási társaságnak a mindszenti átkelést megkönyítő jó szolgálatairól, mely társulatok igazgatóságainak a bizottság köszönetét kifejezni elhatározta. — Sajnos, két irányban súlyosabb természetű panaszokkal is foglalkoznia kellett a bizottságnak. Az egyik panasz a bandérium részéről hozatott a bizottság tudomására s ez abból áll, hogy egy huszárhadnagy a bandérium tagjait az ünnepség alatt ildomtalanul megtámadta és sértő kifejezésekkel illette. A bizottság az esetet a honvédelmi miniszter tudomására hozza s ily módon keresi a sérelem orvoslását. A másik panasz számos egyén részéről a mindszenti kompbérlő ellen emeltetett a miatt, hogy szombaton este már 8 órakor beszüntették a kompközlekedést s igy több mint 100 kocsi a szabad ég alatt, a Tisza túlsó partján rekedt. E mellett azon visszaélést is elkövették a kompnál, hogy számosaktól 1—3 órtig terjedő magas viteldijakat zsaroltak, miért is a bizottság ezen és más ehez hasonló visszaélések miatt Csongrád megye alispánjánál fog panaszt emelni. — Végül az elnök köszönetét fejezte ki a bizottság tagjainak, különösen Vékony Józsefnek, Papy Józsefnek, Gsótó Nagy Istvánnak és Megyeika Lajosnak, kik a vásárhelyi kirándulás sikere érdekében legtöbbet fáradoztak. — Tisztviselőink öröme. A belügyminiszter váratlan és örömteljes meglepetésben részesítette a város tisztviselői karát. Rendeletben tudatta ugyanis, hogy a minisztertanács megállapodásához képest jövőre a törvényhatósági tisztviselők is ugyanazon kedvezményekben részesülnek utazásaik alkalmával az államvasutakon, minőben az állami tisztviselők. A kedvezmény abban áll, hogy a tisztviselők és ezek családtagjai bármely állami vonalszakaszon félárujegyekkel utazhatnak. — Művészestély a Sasban. Réthy Laurának, a szegedi színház kedves primadonnájának hangversenye vasárnap este tartatott meg a „Sas“ termében. Sajnos, az előző napi pusztaszeri ünnep fáradságai s a kedvezőtlen idő sokakat visszatartott a hangversenytől, kik alkalmasabb időben örömmel tapsoltak volna a kiváló művésznőnek, de ez mit sem ronthat le az estély fényes erkölcsi sikerén, mely Réthy Laura itteni bemutatkozását feledhetlenné teszi mindazok előtt, kik őt láthatták, hallhatták és művészetében gyönyörködhettek. Nagyban emelte a bájos művésznő sikerét azon diskrét kiséret, mely Löwinger kisasszonyt dicséri, ki eléggé tudott magán uralkodni s egyetlen egyszer sem kisértette meg a maga számára foglalni le a tapsokat partnere rovására. A komikus elemet Rudnyánszky Gyula pajkos múzsája szolgáltatta a hallgatóság nagy tetszésére. Nagy Lajos úr pedig szépen interpretálta azon szívet szakgató érzelmeket, melyek oly megkapó erővel vannak lefestve Rudnyánszky „Gyáva“ czímű drámai monológjában. — Szóval a hangverseny erkölcsi sikere teljes volt, ez írógép a városnál. A városi hivatal központi irodája részére megrendelt írógép már megérkezett s a tanácsi fogalmazó helyiségében pár nap óta vigan csörömpöl a diurnisták nagy szomorúságára kieszelt csudálatos masina. A tanács a gép mellé egyelőre ideiglenes minőségben Csejthey Piroska úrnőt alkalmazta, aki a billentyűkön olyan szépen játszik, akárcsak zongora volna. — Köszönet. Azon alant megnevezett urak részére, kik felszólításunkra minden vonakodás nélkül, hazafias lelkesedéstől ösztönöztetve lóra ültek és a pusztaszeri ünnepélyen egy díszes csoportot képezve, nemcsak az ünnepélynek fényét emelték, hanem valóban kitűnő magatartásukkal és szép lovaikkal az általános elismerést kivívták s a kellemetlen idő daczára hűségesen kitartottak , nem mulaszthatjuk el, hogy e helyen is ki ne fejezzük köszönetünket. E lovasok a következők: Ifj. Kovács József vezető, K. Varga Imre zászlótartó, Balogi Imre, Balogi Sámuel, ifj. Bartha János, Csáki Sándor, Égető Sándor, Epstein Gyula, Gojdár János, Jakó József, Karasz Sándor, Karasz Ferencz, Kis Albert, Kristó Ferencz, Mihály László, Mónus Lajos, Mihály Sándor, Marton János, Meszlényi Sándor, ifj. Nagy Bálint, Nyikos Sándor, Orovecz Jenő, Póka János, Pál János, Pál István, ifj. Szél Ferencz, Szél József, Szabó Sándor, Samu Ferencz, Szántai Mihály, Varga Sándor, Varga János. Hun- Vásárhely, 1896. julius 1. Vékony József, g. e. alelnök, Papy József, g. e. titkár. — Két méregkeverő. A vásárhelyi méregkeverő banda két elfogott tagjáról veszünk értesítést a szegedi lapok útján. Ezek szerint özv. Bán Ferencznének, aki Nagy Lajos budapesti rendőrrel, volt vásárhelyi gazdálkodóval élt az utóbbi időben vadházasságban, egy kisfia született f. hó 27-én a csillagbörtönben. A kis gyermek teljesen ép és egészséges. — A másik hír Gulyás Kis Sámuelről szól, akit a napokban meglátogatott czellájában a börtönvizsgáló bizottság, mikor a bibliának ép azon részét olvasta, a hol a zsidók szép királynéja kipusztíttatja saját rokonait. — Miért olvassa ezt, hiszen nem talál maga ebben vigaszt ? — kérdezde Gulyástól a bizottság egyik tagja. — Csak úgy találomból lapoztam fel, — felelt a rab, — de azért elolvasom, mert olyan, akárcsak Vásárhelyen történt volna! ... Egy nagybirtokos bűnpere. A szegedi kir. törvényszék előtt június 27-én, épen a pusztaszeri ezredévi ünnepség napján tartatott meg a végtárgyalás Újhelyi Lipót bünperében, ki hamis tanuszerzés vádja miatt került a törvényszék elé. A bünper történeti alapja röviden a következő : Ezelőtt két évvel Újhelyi Lipót aratók szerződtetése végett a városházára ment, hol Ember Gyula. alkapitány szobájában ott találta Maczelka Józsefet. Újhelyi üdvözölte Maczelkát s kezét nyújtotta felé, mire ez elfordulván tőle, azt válaszolta : „Ilyen gazember csalóval nem fogok kezet!“ Ugyanekkor állítólag Maczelka József azt is mondta volna, hogy Újhelyi öt 15.000 frttal megcsalta s ez az állítólagos mondás képezte azután azon bünpernek alapját, mely a királyi törvényszék előtt az imént tárgyalódon. Újhelyi Lipót ugyanis a fent közölt eset után a helybeli kir. járásbíróság előtt