Vásárhely és Vidéke, 1903. július-december (21. évfolyam, 53-105. szám)
1903-11-26 / 96. szám
XXL évfolyam. Hm.-Vásárhely, 1903. Csütörtök, november 26. 96. szám. Politikai és helyi érdekű társadalmi lap. Megjelenik: vasárnap és csütörtökön. ===== Előfizetési dij . • Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Főszerkesztő. Felelős szerkesztő: Dr. Endrey Gyula. Bibó Lajos. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. ker. Szent-Antal utcza 7. szám alatt kiadóhivatal könyvnyomdájában. Mesterünk tanítása. Az osztrák-német Körber, az trák-német pártokra támaszkodva az ő császári hivatalnok észjárásával keresztülgázolt a magyar közjogon. A magyar államot államterületnek nevezte; az alkotmányos felségjogot összezavarta az abszolutisztikus felségjoggal; a magyar nemzet és királya közt kötött kiegyezést szerződésnek nézte, mely Ausztriával köttetett és ennek hozzájárulása nélkül fel nem mondható. Harminchárom év előtt, 1870-ben, tehát alig három évvel a lencsetálas Ezsau-alku után, a bécsi Reichsrath felirati vitái közben, az osztrák kormány nevében, azzal utasították vissza az osztrák állami egységbe beleerőszakolt nemzetek követeléseit, hogy „azok kielégítését a dualisztikus alku meg nem engedi, mert Magyarország csak egységes birodalommal akart alkudni , ami egyébiránt nem igaz, mert saját királyával alkudott meg. Annyi bizonyos, hogy Magyarország törvénye Ausztriát mint egységes államot kontemplálja; olyan egységeset, amilyenben a történelmi múltú cseh állam és más államalkotó nemzetek össze lettek erőszakosan foglalva. Az 1867. XII. t.-cz. 28-ik §-a azt mondja, hogy „egyrészről a magyar korona országai együtt, másrészről ő felsége többi országai és tartományai együtt úgy tekintessenek, mint két külön s teljesen egyenjogú fél.“ Ebből is látszik, hogy a 67-es Magyarország a paritásos alapon egy osztrák-német államot kontemplált. Kossuth Lajos meggyőződése ettől az irányzattól egészen eltérő volt. 1871. nov. 5-én Helfyhez intézett levelében a következőket írta: „Minden kitelhetőt el kell követni, hogy minden szláv nép, a mely a történelem által országos jelleggel felruházott territóriumon történelmileg kifejlett nemzeti individualitással bir, ezen történelmileg jogosult nemzeti individualitása birtokában nemzet, szabad nemzet, saját ügyeit önállólag kormányzó, elégedett nemzet lehessen.“ Kossuth Lajos meggyőződése szerint ez képezi az egyedüli óvszert az orosz befolyás terjedése ellen. Midőn a 67-es Magyarország állandóan a cseh nemzeti aspirácziók ellen foglalt állást s a többi szláv nemzetek sokkal szerényebb igényei ellen is, azért, mert attól tartott, hogy az ellenkező esetben a Magyarországon élő nemzetiségek vérszemet kapnának, (bár ezek csak nemzetiségek és soha sem voltak államalkotó nemzetek, mint a cseh és a lengyel) a 67-es Magyarország teljesen szem elől tévesztette azt, hogy saját törvényével jött összeütközésbe, mert az 1867. XII. t.-cz. 25-ik §-a a közös ügyek fentartásának alapfeltételéül tette Ausztria teljes alkotmányosságát, ez pedig a többség uralmát feltételezi, amely többség Ausztriában szláv; tehát a teljes alkotmányosság alapján Ausztriában a német hegemónia lehetetlen s mégis e mellett érvényesítette egész súlyát a 67-es Magyarország. Kossuth Lajos iratai VIII-ik kötetében olvassuk, hogy: „Az osztrák birodalom nem jelent nemzetet, — ez csak geográfiai elnevezés. A birodalomegységi politika tehát nem nemzeti, hanem a németség szupremácziája által sugalmazott patrimoniális politika. E politika bajnokává szegődött Magyarország a közös ügyes tényekkel, s ha majd a történelem logikája e politikának jogosultságát kérdésbe veszi — amint venni fogja kétségtelenül — Magyarország e politika védelménél nemcsak a külellenséggel fogja magát szembetalálni, hanem szembe fogja magát találni a birodalom nemzeteinek aspiráczióival is.“ Szembe találjuk magunkat már most is azoknak a nemzeteknek az ellenszenvével, melyeket egy zsákba gyúrni segített a 67-es Magyarország. Mindig hiba volt az az irányzat, amely más, állami múlttal bíró nemzetek jogainak tiprásán akart felépíteni magyar hozzájárulással egy németosztrák államot. „A jogtalansággal (írja Kossuth Lajos iratai VIII-ik kötetében) soha sem lehet jogos érdekeket biztosítani. Aki jogtalansághoz folyamodik, hogy érdekeit biztosítsa, az maga alatt vágja a fát. Egyes ember néha kikerülheti a megboszulást, de a nemzeteket ... a büntetés mindig utóléri. Nemzetnek a jogtalanság mindig torkára forr!“ A mi nemzetünknek is torkára forrt a jogtalan igények támogatása. Elértük, hogy gyűlölnek minket Ausztriában és gyűlölnek még az osztráknémetek is, kiknek jogtalankodását folyton támogatta a 67-es Magyarország. Én teljesen osztom Mesterem nézetét : „Csehország autonómiája (írta Kossuth Lajos Helfynek a már idézett levélben) nemcsak nem ellenkezik a magyar érdekekkel, sőt Magyarországnak egyenesen érdekében áll . . . mert minél inkább tért nyer a nemzeti önkormányzat elve az osztrák birodalomban, annál kevesebb megtámadtatásoknak lesz az kitéve a főhatalom részéről Magyarországon.“ Mély bölcsesség, látnoki szellem sugárzik ki abból, amit Kossuth Lajos mondott és irt nekünk. Én, természetesen meghatva hallgatom meg intését, mert hiszek abban, amiben ő hitt. De meghallgathatják azok is, kik eddig velem jártak a küzdelmek útján, melyeket a magyar függetlenség magasztos ideáljaiért együtt folytattunk! Lidérctet kergetett a 67-es Magyarország . . . lépjen a 48-as Magyarország a valóság terére, jogot az államalkotó, történelmi múltú cseh és lengyel nemzeteknek ! Kossuth Ferencz, Budapest, november 25-én. Tisza a királynál. Gróf Tisza István miniszterelnök hétfőn megjelent Bécsben az uralkodó előtt és körülbelül egy óra hosszáig tartó kihallgatáson adott számot Körberrel való immár jóvátett konfliktusáról, továbbá a magyar parlamenti helyzetről. A félhivatalos csak száraz egyszerűséggel közli a kihallgatásról szóló hírt. Annak lefolyásáról egy szó sincs benne és ez annál is inkább mély titok, mert Tisza István miniszterelnök, aki már hétfőn visszaérkezett Budapestre, nem jelent meg a szabadelvű pártkörben és néhány legintimebb párthívén kívül senkit sem fogadott. Magánforrásból vett értesülésünk szerint a kihallgatás eredménye az, hogy a Körberügy elintézése felfüggesztetett és ekkép ez az ügy a magyar alkotmányválság elintézésre váró kérdései közül kikapcsolódott. Tisza kihallgatásának másik eredménye, hogy a miniszterelnök teljes felhatalmazást kapott az erős kéz érvényesítésére. Ennek folytán már a legközelebbi napokra várhatók az erélyes intézkedések. Országgyűlés. — A képviselőház ülései. — Budapest, november 26 én. A hétfői ülés érdekesnek ígérkezett, de napirend előtti felszólalásokkal kezdődött. Holló Lajos személyes kérdésben támadta a miniszterelnököt ama nyilatkozata miatt, hogy a kiegyezés csak formai volna Ausztria hozzájárulása nélkül. Ez alkalmul szolgált gróf Tisza Istvánnak, hogy közjogi magyarázatait megerősítse és megismételje és kimutassa, hogy a „formai jogérvény“-nek más értelme van, mint amit annak Holló tulajdonít. Szintén napirend előtt Kubik Béla egy idézést tett a Ház asztalára, amely idézésben egy ifjút Mezőcsátra sorozásra hívtak. Azután Bedőházy János az ugrai kerületben a közigazgatási tisztviselők erőszakoskodása miatt szólalt fel. A sorozásra való idézés dolgában Nyiry Sándor honvédelmi miniszter felelt és kijelentette, hogy addig nem sorozták, míg az ujonczozásról szóló törvényjavaslatot meg nem szavazzák. Ezután az újonczjavaslat tárgyalását folytatták. Az ülésből hátralevő időt a függetlenségi Pap Zoltán foglalta el délután háromnegyed három óráig beszélve. Értesítjük t. vevőinket, miszerint jelentékeny áldozatok árán sikerült Borsitzky Kálmán tapasztalt fővárosi úri-szabómestert szerződtetnünk a ki a legkényesebb ízlésű megrendelőket is képes jól kiszolgálni. Tisztelettel: ROSSTAXTIK TESTVÉREK Hódmezővásárhelyen. ----------• Új szabász!