Vásárhelyi Hiradó, 1902. december (3. évfolyam, 235-259. szám)
1902-12-02 / 235. szám
111. évfolyam, 235. szám. Hunvásárhely, 1902. kedd deczember 2. 1 kr. (2 fillér.) POLITIKAI LAP FRISS ÚJSÁG. ELŐHZKlfcSl a K A K . Főszerkesztő és laptulajdonos , vidékre postán küldve: , , Egész évre 14 korona. Fél évre ? korona.. Dr. KENÉZ SÁNDOR. 1 negyed évre 3 korona 50 fil. Szerkesztőség: IV., Andrássy-u 34. Telefonszám 27. Főszerkesztő és laptulajdonos . Felelős szerkesztő : ESPERSIT JÁNOS. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. Hirdetés díjszabás szerint közöltetik: Josef Krupp. — decz. 1. Meghalt a legnagyobb német iparos és az egész német nemzet gyászában siratja. Micsoda megható dolog, ahol a koporsónál összekerül a császár a munkással, aki urát, kenyéradóját búcsúztatja el. Hogy Krupp mi volt a német nemzetnek, azt ma jobban tudjuk, mint a nagy ember életében. Mert ez az ember, aki a maga keze munkáján nőtt óriássá, halálában láttatja legjobban az ő nagyságát. Iparos volt, egyszerű munkás ember. Kezdettől óta, mikor az első kézimunkát készítette akkorig, mikor mint az eszeni óriás gyártelep tulajdonosa a német urak házának tagja lett. Nagysága, szerencséje perezre sem kábította el. Ismerte kötelességeit nemzetével szemben, teljesítette azokkal szemben is, akiknek révén nőtt gazdagsága, jóléte. Munkásai rajongtak Krupp Manfrédért. És hogy micsoda familiáris viszony volt köztük, mi sem bizonyítja jobban, mint az a gyászjelentés, melyet munkásai halála alkalmából kiadtak. Ebben közlik a fájdalmas hírt, hogy az ő Kruppjuk elköltözött egy jobb világba. Csak úgy egyszerűen Herr Krupp. Semmi más. Ne csodálkozz, én jámbor magyarom, Krupp Alfréd német iparos volt, nem magyar, mert ha véletlenül magyarnak születik, bizonyára még halálában sem merték volna munkásai máskép titulálni, mint „méltóságos“. Mert oly szép a czím és oly igen áhítoznak érte nálunk. Ez az ország a nagyságos és méltóságok urak hazája. És ne mosolyogj jámbor olvasóm, ha azt mondom, hogy azok a gyerekek, akik a lóversenytérről kijövet elhasznált tikettjeidet kérik, kitűnő pszichológusok, mert megexelertcziásoznak érte. Oly jól esik a magyar fülnek a czímmel való hízelgés! Tekintetes úr itt nincs. Az kicsiny dolog. És jaj neked, ha egy fokkal lejebb becsülsz valakit, mint ami megilleti ! Ha nálunk az iparosság révén valaki valamivé lesz, az szeretné kitörölni múltjából azokat a lapokat, ahol ő róla az van írva, hogy iparos volt. Mert ha a gyáros vagy nagyiparos képviselővé lett, vagy főrendiházi tag, vagy valamely érdemrend tulajdonosa, akkor nyomban az ezekkel járó tisztességet igényli és nem azt a becsülést, mely egy élet fáradságos munkájáért jár ki neki. És a munkás, az alkalmazott remegve figyel szavaira, nehogy elvétse urával szemben a köteles megszólítást. A magyar gőg a magyar plutokráczia elfajulása ez, kórság. Mernéd csak leveledet egyszerűen igy czimezni : Királyfi Endre miniszteri tanácsos úrnak Budapesten. Hogy hozná vissza a posta azt a levelet, melyről hiányzik a méltóságos czim! De ha a hivatali élet úgy kívánja ezt, az élet legalább arra taníthatna, hogy a polgári elem meg van kímérve ettől a járványtól. Dehogy is van úgy! És ezért nem akadna nálunk munkásság, mely urát egyszerűen úgy merné czimezni N. N. ur. Megnagyságolás még hatodaiban is : ez a módi. Ezért hatott meg engem az a gyászjelentés, melyet az esseni munkások közre adtak. Látom benne a hatodaiban is nagy polgárembert, aki meg tudta munkásaival értetni, hogy csak úr, pusztán úr volt, semmivel sem több. Mert nem is akart többnek látszani. Micsoda viszony lehetett az, e között a kenyéradó között és munkásai közt. Csak a klaszszikus kor mutathatja föl példáit, a mai hiúságos világ alig. Ha eljönne hozzánk ennek az egyszerű munkásnak nagy szelleme Ha megértenék itt, hogy az ember az embernél és nem a neki járó titulusánál kezdődik! Ha megértenék, hogy miért nagy dolog az, ha valaki csak Herr Krupp és semmi más! De hát meg fogják-e ezt valaha nálunk érteni? Karácsonyi is #jó ajándéknak SzÁSaS árban bocsátjuk a t. ez. vevőközönség rendelkezésére. Tisztelettel Konstantin Testvérek. Modern társadalmi feladatok. Irta: Gieccze Sarolta I. Az emberiség rövid száz év leforgása alatt nagyobb evolúción nem ment át soha, mint a most letűnt XIX. században. Óriási volt a haladás minden téren. A jogegyenlőség fölszabadította az előbb elnyomott néprétegekben szunynyadó erőket; a versenyre kelt erők csodás eredményeket értek el az emberi munka minden terén : tudományban, művészetben, kézimesterségben. A természettudomány alkalmazott vívmányai átalakították a gazdasági életet: a gépek által a gazdasági s ipari termelés megsokszorozódott; a forgalom a posta, vasút, gőzhajó telegráf, telefon útján szédítően megnövekedett;a távolságok szinte elenyésztek, a brünni posztós ausztráliai juh gyapját szövi, a lyoni takács kínai gubó selymét motelálja, az olasz szőlész amerikai gánczczal permetezi szőlejét s a londoni gazdasszony szabadkai tojást sírt beefsteakje mellé. A könnyűvé vált munka s a meggyorsult forgalom ,a gazdagodásnak ezernyi uj forrását nyitotta meg, a nemzetek vagyona megsokszorozódott. A fejlődő jólét révén fejlődött a műveltség is: a kötelező népoktatás által a tudomány s azzal az emelkedés kulcsa hozzáférhetővé vált mindenkire nézve, a fölvilágosodás terjedt, a közegészségügy javult, a társadalom nivellálódása rohamosan haladt, a boldogulás s az élvezetek forrása megnyitott mindenki előtt. Ám a nagy fénynek nagy az árnya. A szabaddá vált gazdasági verseny csak az erősebbnek kedvezett: egyesek kezében milliók és milliárdok halmozódtak össze s akik a versenyt nem bírták ezren meg ezren jutottak egyesektől függésbe. A gyárak fölvirágoztak, de a kisipar s azzal millió család tönkre ment; az egykor független mester beáll napszámosnak, mert családjának élnie kell; a gyáros zsebeli a hasznot, a munkás pedig testi-erkölcsi nyomorban sínylődik. A hajdani patriarkális viszony megbomlott, a gazda önzése a munkásban gyűlölséget szül: az áldatlan, sivár viszony mérges gyümölcse a sztrájk s az anarkia. Mert a nyomor most terhesebb, mint egykor, mióta a kötelező népoktatás a nép fiában is kifejlesztette azokat az igényeket, melyekről nem tudva, előbb egyszerű sorsával megelégedett. S mivel az igények kielégítésének eszköze a pénz, annak hatalma oly nagyra nőtt, mint előbb soha. Az arany borjú imádása soha olyan általános nem volt, mint a hanyatló század végén. A pénzszerzés szenvedélye elfogta még a gyermeket is: az iskolás fiú totalizatőrős az egyházfő szerencsejáték által akarja gyarapítani egyháza vagyonát. A pénz betolakodott mindenüvé: a családi szentélybe, a biró zsebébe, a törvényhozásba. S a Mammon kultusza kiszorította a szívekből a régi ideátokat: az ifjú parthiet és protekcziót keres; a meggyőződés eladóvá vált, a közélet elposványosodott. Panamák és panaminők mindenfelé. Hová süllyesztette a materializmus kultusza a közerkölcsiséget az utolsó negyedszázad alatt? Arra a lesújtó feleletet a bűnügyi és erkölcsi statisztika adja meg. Ez a tegnap képe. A ma más, k csomszávmgyei óvónők öt év óta ii nem számolt pénzek. Hunvásárhely, 1602. decz. 1. Ismét egy nagyon különös és sajátságos, a városunkbeli viszonyokat élénken feltüntető dolog jutott tudomásunkra. Bár kompromittálók e tények, melyeket elmondandók vagyunk, de éppen lapunk czélja és iránya követeli, hogy a tudomásunkra jutott visszaéléseket és viszásságokat bárkiről szóljanak is, feltárjuk. Hét évvel ezelőtt keletkezett városunkban egy egyesület, melynek elnöke , Fodor Lajos, az óvónőképezde óvója. A kör czime: a csongrádmegyei óvónők köre. Tagjai lehetnek a csongrádmegyei óvónők és óvók. Mindannak daczára ma sincs ez egyesületnek több tagja, mint talán tizenkettő s azok is csupán városunkbeliek. Bár hét évvel ezelőtt keletkezett ez a kör, mint értesültünk, belügyminiszterileg megerősített alapszabályai még ma sincsenek. E kör munkálkodása is teljesen meddő, mert eddig egyáltalában semmit nem csinált s még talán tagjai sincsenek tisztában tulajdonképeni czéljával. A köre.