Vásárhelyi Hiradó, 1903. február (4. évfolyam, 32-51. szám)
1903-02-06 / 32. szám
232. szám. vásárhelyi híradó. 1933. február - nek tartom a közmondást: „Jó munkához idő kell!“ Legyen tehát több idő adva, ne kelljen elhamarkodnia a kiállítóknak semmit, mert a megélhetés más munkák előállítását is megköveteli tőlünk. És én hiszem, hogy ez által sokkal magasabb színvonalon álló kiállítás rendezése lesz lehetséges, mert azon öthónapi időköz nem fogja lelohaszthatni a lelkesedést, mert ez nem amolyan szalmaláng, hanem ellenkezőleg, ösztönzi minél szebb, művészi dolgok megteremtésére. 2. Tekintettel kell lenni arra is, hogy a szeptember havi kiállítás nagyobb anyagi eredménynyel is biztathat, mert édes mindnyájunk jobban megengedhet már akkor magának egy kis mondjuk luxust, hogy magának egy-egy megtetsző darabot a kiállítás emlékére megvásárolhasson, mert míg májusban jóformán a tél behatása alatt van, addig szeptemberben mindenkinek a keze közt jobban megakad egy-két forint. Tehát nézetem szerint az anyagi siker is kielégítőbb volna a szeptemberi kiállításhoz, mint a májusin és ez nagyon is fontos. Magam részéről az igaz, hogy nagyobb súlyt fektetek az erkölcsi sikerre, mert ha látná a közönség, hogy a helybeli iparosok milyen szép dolgokat tudnak produkálni, talán megszüntetné azt a fonákságot, hogy bejárjon mindenért Szegedre, mert most majdnem úgy állunk, hogy ha el akarjuk adni termékeinket közönségünknek, akkor Szegeden kellene értékesítenünk, mert csak úgy lenne jó és olcsó, mert idehaza minden drága és rossz. Ezekben voltam bátor nézeteimet elmondani, amiket hozzászólás végett ajánlok iparostársaimnak. Hunvásárhely, 1903. február 4-én. Simon János iparos. Nincs okunk, hogy bármelyik fél álláspontját portáljuk és támogassuk, de szerényi véleményünk az volna, hogy a szegény népnek éppen úgy van szüksége a hitre, a lelki támogatásra, mint a kékmándlisoknak s azoknak a kik szép kőházakban laknak. Ha Tabánnak akarták a templomot építeni, miért nem építették Tabán kellő közepébe a Budai-féle telekre, ahova a tabániak és különösen a szegényebb sorsú nép is akarta? No de valószínű, hogy lehet ezen a határozaton változtatni is. Az egyháztanács idejét leginkább a lelkészválasztás és a templom helye foglalta le. A lelkészválasztásra vonatkozólag elhatározták, hogy a pályázati határidőt meghosszabbítják február 16-ig s addig a szavazók névsorát is összeállítják. A pályázatok elbírálására két presbitert küldöttek ki, Kristó Lajos és Kovács János személyében. A tabáni templom és lelkészlakhelyének megjelölése hosszas vitát keltett. Két telek körül forgott a vita. Az egyik párt a lábán közepén, a Budai-féle telken akarta a templomot felépíttetni, a másik párt a Lévay- és Révayutca sarkán, a Szentesi-utca közelében. Hosszas vitatkozás után szavazással, egy szótöbbséggel a Lévay- és Révay-utca sarkán levő telket jelölték ki a templom helyéül. Az idő előrehaladottsága folytán a tanácskozást elhalasztották. Egyháztanács ülés. — A tabáni templom helye — — feb. 5. A helybeli református hívek nagy érdeklődéssel néztek a mai református egyháztanács gyűlése elé. A tabáni templom helyének kijelöléséről volt szó. Ez iránt pedig nemcsak Tabánban, hanem az egész városban érdeklődnek. Igaz, hogy ez a dolog nem húzódik oly rég ideje és nem volt annyi vitatkozás tárgya, mint a szegedi fogadalmi templom helyének kijelölése, de azért ez is gondot okozott a híveknek s bizony itt is volt korteskedés, értekezlet, sőt még népgyülés is. A nép akarata az isten akata, de úgy látszik ezt is elvonották a presbyteriumban egy szavazattal. Ennyivel buktak meg a Budai telkesek, a Szentesi-utcaiakkal szemben. Ne csodálkozzanak azután a református egyház vezetői és fejei, ha a hívekből szocialisták és nazarénusok lesznek. HÍRE K. — febr. 5. ) király Budapesten. Tegnap érkezett fő- és székvárosába a király, hogy fejedelmi kíséretével betöltse azt a hatalmas palotát, melynél dusabb hajlékban kevés földi uralkodó lakik. Beteges, törődött testtel érkezett és törődött, fáradt a nemzet is, amely elébe sietett lelkes üdvözlésre. Csak vendégnek jött közibénk, pedig a nemzet atyját várta, aki óvja, vigasztalja minden bajaiban. Alig foszlottak szét a reménységek, amelyekkel gazdasági önállóságunkat vártuk, az elmaradt reménységek helyébe újabb terhek rémképei jöttek. De volna bár százannyi a gondunk, mosolygó arccal elviselnők, ha itthon, közöttünk élne az, akihez való ragaszkodásunk, hódolatunk világszerte közmondásos. Büszkévé tenne az áldozat, amit őneki hoznánk, mint ahogy megaláz bennünket, amit szívünktől egész idegen hatalmak csikarnak ki tőlünk mostan. Ami ellen minden szabad erőnkkel küzdünk, amíg Bécs követeli tőlünk, azt lelkesen ajánlanék fel önként a magyar királynak Budapesten. Várjon : tesz-e, aki elmondja a királyi palota vendégének a magyar nemze óhaját? Talán a szellő belopja a aranyos termekbe, a Duna eleső bogja éjszakánkint tenger szükségünket, amit senki sem akar meglátni és sok óhajtásunkat, ami senki sem akar meghallgatni. Alattvalói hódolatunkhoz, lelkesedésünkhöz, a viszontlátás őszinte örömeihez fűzzük szép reménységünket és higyjük, hogy az érkezetben ismét jótevő, gondos atyját fogadhatja a nemzet, min már annyiszor a nehéz napokban . Városok kongresszusa a kötvénykibocsájtások ügyében. Pozsony város közgyűlésén jelentést tettek a pénzügyminiszter leiratáról, mely szerint a városi kölcsöntörvények részére törvényhozás útján kieszközlendő adó- és illetékmentességet a kormány ismételve megtagadta. A közgyűlés a leiratot sajnálattal vette tudomásul és elhatározta, hogy a törvényhatóság május havára Pozsonyba városi kongresszust hív egybe, melyen a városi kölcsönügy rendezését és a városokat közösen érdeklő egyéb ügyeket vitatják meg. — Az iparkiállítás ügye. Ma délután összeült az iparkiállítás végrehajtó bizottsága Juhász Mihály polgármester elnökete alatt. Jelen voltak: dr. Endrey Gyula, dr. Szalay József, Kmetykó József, dr.Gonda József, Horváth László, Pokomándi Imre, Vörös Lajos, Németh Pál, Vékony József, Tóth József, jegyző Szabó Elemér dr. Tárgyaltatott dr. Szalay József ismeretes memoranduma. Vékony József oda nyilatkozik, hogy a gazdasági egylet nem rendezhet kiállítást, csak jövőre s ezért az iparosok is jövőre rendezzenek. Endrey Gyula is ezen az állásponton van, de ha az iparosok óhajtják, nem zárkóznék el, ha a kiállítás az idén rendeztessék. Dr. Gonda József előadja, hogy az iparosok igen nagy várakozással tekintenek ez értekezlet elé s szerinte lehangoltságot és kedvetlenséget szülne, ha a kiállitás újból elhalasztatnék. Az iparkiállitást már az iparosok érdekében is függetlenül kell rendezni a gazdasági kiállítástól, mert az esetleg nagyobb méreteivel az iparkiállítást háttérbe szorítaná. Az iparosok évek óta várják az illetékes hatósági tényezők támogatását és ha oly lelkesedéssel és ügyszeretettel karolják fel a társas és erkölcsi testületek vezetői az ügyet, mint amily lelkesedéssel és szeretettel kívánnak ők dolgozni, a siker elmaradhatatlan és a kiállítás impozáns lesz. Németh Pál és Kmetykó József a gazdasági kiállítással együtt óhajtják az iparkiállítást rendezni. Végre Endrey indítványát fogadták el, hogy előbb az iparosoktól tudják meg, hogy az idén akarják-e rendezni a kiállítást avagy jövőre. E célból Endrey Gyula és Tóth József küldettek ki. A dologhoz még mi is hozzászólunk, bár meg vagyunk győződve, hogy az iparosok az idén óhajtják a kiállítást rendezni. — A múlt hó bűnügyi statisztikája. A rendőrség összeállította a múlt hónapról a bűnügyi statisztikát, mely szerint előfordult a múlt hónapban : lopás 27, csalás 6, sikkasztás 4, öngyilkosság 2, rablás 1, okirathamisítás 3, bűnpártolás 1, becsületsértés 3, súlyos testi sértés 1, könnyű testi sértés 3, mérgezési kísérlet 1, magzatelhajtás 1, közcsend elleni kihágás 1. — Munkásgyülés. Múlt számainkban jeleztük, hogy a mai napon a Beer-féle kávéház helyiségben az építő munkások nagy munkásgyülést tartanak. A munkásgyülésről i a kimerítő tudósítást holnapi számunkban hozzuk. — A munkakönyvek kiállítása. Nagyfontosságú rendeletet bocsátott most ki a kereskedelmi miniszter az iparos munkakönyvek kiállítása trgyában. A régi, törvényben gyökerező szokás szerint addig, míg az illető iparossegédnek, vagy akár gyári munkásnak az illetőségi helye nincs pontosan megállapítva, csak ideiglenes munkakönyvet kaphatott, ami azután általában nagy hátránynyal járt a munkásosztály kereseti viszonyaira de sokszor magára a munkaadóra is. Ezen anomáliákat szünteti meg a most kibocsájtott miniszteri rendelet, amely szerint az elsőfokú iparhatóságnak a munkakönyvek kiállításánál teljesen figyelmen kívül kell hagyni az illető munkásnak illetékességi helyének igazolását pusztán csak törvényben előírt egyéb feltételek megállapítása szükséges arra, hogy a munkakönyv kiállítható legyen. Az illetőségi hely igazolása helyett most a miniszter a személyazonosság megállapítását követeli, amit az iparhatóságok legkönnyebben úgy érhetnek el, hogy az illető munkással a munkakönyv első lapjára a nevét íratják le. — Székely Irén marad. Székely Irén kivel a szerződési tárgyalások már régebb idő óta folynak, aláírta még egy évre Janovics dr. társulatához a szerződést, így tehát a primadonna 1904. virágvasárnapig a szegedi színtársulat kötelékébe tartozik. — Az Erzsébet-sétány újítása. A városi tanács egy kiküldött bizottság javaslata alapján elhatározta, hogy az Erzsébetsétányt renoválni fogja s a kiszáradt és lombtalan táblákat a talajnak megfelelő fákkal ültetik be. A kivágandó fák árából fogják az evvel járó költségeket fedezni. Az újítást részletes tervezet alapján végezik s a népkart különböző részeit különféle okkal újra beültetik. Ezt fokozatosan fogják végrehajtani. Dicséretre méltó, hogy a tanács egyszer már a mi elhanyagolt egyetlen nagyobb kertünkre is gondol. — Mozgósítanak? Az egész európai sajtóban a legutóbbi időben az a felfogás jut érvényre, hogy a Balkánon uralkodó zavaros állapotok előbb-utóbb a hatalmak fegyveres intervenciójára fog vezetni. Gróf Lamsdorff orosz külügyminiszter utazásának az volt a fő célja, hogy az intervenció részleteit az érdekelt államokkal megbeszélje. Elsősorban ler-