Vásárhelyi Hiradó, 1904. augusztus (5. évfolyam, 185-209. szám)
1904-08-02 / 185. szám
kos József veje, aki néhány nap óta különváltan él a feleségétől. Régebbi ellenségeskedés és perpatvarok idézték elő az elhidegülést és a házaspár különválását. Pólyák az apósát és anyósát okozta mindig azért, hogy azok bizgatják fel a feleségét ellene és emiatt haragudott is Csikosékra. Mikor az éjjel elhaladt Pólyák az apósáék elött, akiknek köszönés helyett szitkozódva erős kifejezéseket mormogott. Csikós önkéntelen utána nézett a vejének. Alig tett az 2—3 lépést, egyszerre hirtelen három revolverlövés dördült el az óccakán. A lövések nem találtak. Azt nem látta Csikós, Pólyák őreájuk célozva sütötte-e el a revolvert, de azt valamennyien látták, hogy a lövések az ő irányukban történtek és mivel Pólyák már többször is fenyetődzött, hogy lelövi az anyósáékat, Csikósék meg vannak győződve, hogy őket akarta lelőni. Pólyák a lövések után hirtelen elfutott. A mai feljelentés alapján a rendőrség megindította a nyomozást. — Eljegyzés. Wahlfisch Soma orosházi iparos eljegyezte Lampel Bianka kisasszonyt városunkból. — Diószegi Lajos fiatal iparos a napokban tartotta eljegyzését Szegfű Sándor kedves leányával, Juliskával. — A részes tolvaja. Hódi Pál 111. k. Agyag utca 26. számalatti lakos részes ember, mikor a múlt hónap 27-én befelé szállította részilletményét a vasúttól, amint haza ért káromkodva észlelte, hogy ismeretlen tettes egy 5 korona értékű kis buzászsákot a tartalmával együtt elemeit a kocsijáról. Bejelentette a rendőrségen a dolgot. A rendőrség már nyomában van a tolvajnak. — Szabadságon. Hódi Ferenc városi fogalmazó augusztus 3-tól kezdve újabb 4 heti szabadságot kért a polgármestertől. — Tolvaj suhanc. A helybeli vasúti állomáson a raktározott lisztes zsákok közül egyet Demján József 13 éves suhanc egy darab cseréppel felhasított és abból mintegy 4,5 kilónyi lisztet a kötőjébe kieresztett. El akart szökni a lopott liszttel, de egy vasúti munkás észrevette és a rendőrségre vitette a gyereket. Demján Jóska bevallotta a rendőrségen, hogy már többször is lopott ilyen módon. Azt vallja, hogy a lopásra az anyja kényszerűélne. — Értesítés. Értesítjük a kereskedő ifjak egyesülete tagjait, hogy folyó hétől kezdve aszínházi jegyeket a következő kedvezményes árban kapják: páholy 45, erkély ülés 112, 1. hely 120, 11. hely 1—111. hely 80. Bérletszünetben és zónában nincsen kedvezmény. Az utalványt szigorúan az egyesület tagjai kaphatják meg 2 fillérért Káldor Miksa könyvtárnoknál. Az elnökség: — Szerencsétlenség a cséplőgéppel. Megrendítő szerencsétlenség sújtotta Elekes Lajos mindszenti illetőségű 20 éves gépfü-dőt szombaton délután. A Dózsa Imre helybeli gazdálkodónál szolgált a fiatal legény. Szombaton délután a magánjáró cséplőgépet szálltotta egy másik tanyára. Az elszállítás alkalmával a gépről leszakadt a lánc és a szegény gépfüle jobb lábszárcsontját eltörte. A szerencsétlenül járt embert a kórházban ápolják* — Nyári tüzek. Mohos Bálint 427. számú pusztáján július 27-én délután egy szalmakazal leégett. A kár 10 korona. A tűz oka ismeretlen. Baticsa Sándor 2647. számú tanyáján július 30-án délelőtt egy 5—6 öl szalmakazal leégett. A tűz okát itt sem ismerik. — Talált tárgyak. A rendőrségen egy talált gyermek kabát és egy üres zsák, meg egy női gazdátlan kalap és egy hamis kövekkel díszitelt hajtű van. Tulajdonosuk a rendőrségen átveheti e tárgyakat. — Anyakönyvi hírek. Házasságot kötöttek: Boér Antal Singer Rozáliával és dr. Faller Róbert Szabó Irénnel. Kihirdettetett Balog Sándor Aracsi Júliával. Elhaltak: Pap József 4 hónapos, Fejes Katalin Anna 14 napos, Deutsch Ella 3 hónapos, Kádár Lajos 4 hónapos, Hódi Ferenc 65 éves és özv. Csaba Ferencné szül. Ballabás Mária 72 éves. Mik legyünk ? Azt, hogy mik vagyunk, körülbelül tudjuk. Hiszen meg vagyon írva, hogy:isa pur es chomur vogymuk. De már azt, hogy mik legyünk, nehezebben állapíthatjuk meg. Kivált azóta, amióta minden szakmabeliek azt üzenik az embertársaiknak, hogy a világért se válaszszuk az ő mesterségüket. Kapacitálják a szülőket, hogy ne adják a gyermekeiket az ő szakmájukra. Mert a mesterségükben nehéz a boldogulás, gyilkos a tolongás, keserves a versengés. Márpedig mégse hagyhatjuk a gyermekünket életpálya nélkül. Csak az éjjeli menedékhely lakói lehetnek meg mesterség nélkül, hanem erre a pályára, a szabad csavargásra, nem igen szánjuk a csemetéinket. A csavargót kielégíti az a tudat, hogy csakis kortárs. Egyébre nem vágyakozik. Tulajdonképpen szép dolog is kortársunk lenni, amikor a kor csupa nagyszerű forrongás és izgalmas kialakulás. Csakhogy ennek a paszsziónak, hogy az, ember kortárs és semmi egyéb, a kiélvezése csakis akkor lehetséges, ha az ember vagy csavargó, vagy milliomos. Amannak nem szánjuk gyermekünket, emennek pedig hiába szánjuk. Mert a milliomosságba nem lehet beletanulni. A miliiomosságról ugyanis megmondta egy hozzáértő szakember, hogy nem kell hozzá több, csak a kezdő százezer forrint. Ritka az olyan ember, gyermeke jövőjén gondolkozó ember, aki a fiának azt mondhatja, hogy a nesze százezer forint, lépj a milliomos pályára. A közönséges ember vagy megfigyeli a gyerek hajlandóságát, vagy pedig körültekintget, hogy merre is boldogulhatna legjobban a csemetéje? De a gyermek hajlandósága rossz útmutató. Hiszen, ha a szülők komolyan vennék, minden ember vagy kocsis volna, vagy tűzoltó. A generálisság iránt is nagy a gyerek hajlandósága, de eleintén, mielőtt még a célszerűség tudata félrevezeti, a gyermeket az igazi hajlandósága a kocsispályára tereli. Van olyan gyerek, aki nem is kocsis, hanem egyenesen jó akarna lenni. Már most mit csináljon ezzel a gyermekével az olyan apa, aki a gyermeke jövőjét a gyerek hajlandóságára akarja alapítani ? Hiszen igaz, hogy bármilyen mesterségre is adja, igavonó állatot nevel belőle, de a jóságra mégse adhatja fiát az, aki többé-kevésbbé ember. A hajlandóságot tehát nem illetheti meg döntés. A hajlandóság csak akkor numerál, amikor az ember eltéveszti a pályáját, amikor például beáll írónak, művésznek, aristának. Csak az ilyen eltévelygés törtétik hajlandóság szerint. Marad tehát döntő szerepnek a latolgató körültekintés. Az apa végig néz a mesterségeken és kiválogat egyet a gyermeke számára. Amikor azonban javában válogat, véletlenül elolvas egy olyan újságcikket, amely az embereket a lateiner-pályáktól visszariasztja és ugyanakkor elolvassa az iparosok kesergését, hogy a kereskedő ifjak panaszát hogy nem boldogulhatnak, mert túlságosan sokan vannak. Az apának ilyenkor eszébe jut az őstermelők mestersége. De eszébe jut az is, hogy az őstermeléshez, ha az ember nem úgy születik bele, valamelyes vagyon is kell. És ugyanakkor azt hallja, hogy Isten tudja, hány gazdaliszt hiába keres állást ebben az őstermelő országban. Az apa a sok hallomástól és tudomástól megzavarodik és a sorsra bízza a gyermeke jövendőjét. A maga ízlése szerint szabja meg a gyermeke pályáját, a többit ráhagyja a végzetre. Igaza van, nem tehet egyebet. Csak a legutóbb is egész sor szülőiriasztó figyelmeztetés kelt világgá. Mesterségek művelői óva intik bennök a szülőket, hogy gyermeküket ne az ő pályájukra adják. E napokban orvosok magyarázták a pályaválasztóknak, hogy az ő pályájukon lehetetlen a boldogulás. A fiskálisok numerus clausus kérnek, a mérnökök az orvosok panaszát ismételek s a politikusok pedig tiltakoznak ellene, hogy az állam annyi hivatalnokot tart. Mikor mindenütt sokan vannak, mik legyünk? Ha nem apák, anyák, aggódó szülők kérdeznék ezt, könnyű volna a választás. Azt felelnék, hogy mindegy, akármik is leszünk, mégis csak proletárok leszünk. Ha ma nem, hát holnap leszünk azok. Mert olyan a munka, a termelés, az érvényesülés rendje, hogy a világnak el kell proletarizálódnia. Hosszú folyamat, de úgy törtel a megoldás szükségessége felé, mint a folyam árja a torkolat felé. De ezt a feleletet nem adhatjuk annak az apának, aki nem azt kérdezi, hogy mi lesz a világgal, hanem azt, hogy mi legyen a fiából? Mi egyebet felelhetnénk neki, mint azt, hogy válasszon a gyerek számára valamilyen tistes mesterséget, jóravaló pályát és tőle telhetőleg gondoskodjon róla, hogy erre a pályára a gyerek alaposan készülődjön. A többit bízza rá a sorsra, a fia emberségére, a véletlenre, a szerencsére, a viszonyok alakulására, a körülményeknek, vagy bölcseségére, vagy boldogságára. Csakis holnap dőlhet el, hogy megállhatja-e az ember a helyét a holnap. Csak holnap válik el, hogy bevált-e az ember, bevált-e a szerencséje? Ma csak nekiindulhatunk a holnapnak. Magunkban és a sorsban bizakodva, azokra nem hallgatva, akik azt tapasztalták, hogy útjük közben nem találkoztak a szerencsével, azokra pedig még úgy sem, akik összeesküsznek az olyanok ellen, akik velük versenyre készülődnek. gé. ____1904. kedd, augusztus 2. 3 Vásárhelyi betyárhistóriák írja: Fekete József. Folytatás. 71 ítélet a csárdáirán — Vetkőztessátek le! Szólt nyugodt hangon. Három ember is ugrott Somogyira, de a rücskös pofája, — mint pelyhe!, szórta le magáról az embereket. E pillanatban határozott Rúzsa Sándor. — Ne vesződjetek vele! Mondás közelebb lépett a betyárhoz. — Bitang! Orditá Rúzsa. Ellenszegültél, kezedet rám emelted s ezért a legutálatosabb hallábal öltek meg. Ezzel előkapva vasszeges olmos korbácsát, villámgyorsan a rücskös betyár arcába vágott. A kiömlő vér elönté a betyár szemeit és arcát, de nem volt ideje védekezni. Mint a zápor, hullt rá a korbács ütése. Végre hörögve összeesett s már csak kezei és lábai hadonáztak. Ott, a helyszínen foszlányokra verve ölte meg Somogyit Rúzsa Sándor. Addig verte korbácsával Somogyit a nagy paraszt, mig az ki nem adta a lelkét. A betyárok néma borzadálylyal szemlélték a borzasztó ítélet végrehajtását. Iszonyodtak, de nem volt bátorsága egynek sem szólani. Morvay perversz kéjjel szemlélte a rücskös pofáju haláltusáját. Mikor Rúzsa végezett, megtörölte a fűbe ostorát s remegő hangon szólalt meg: — Így bünteti Rúzsa a védtelen ártatlanok gyilkosait. Azután Morvaihoz fordult? — Meg vagy elégedve? — Kérdi. — Meg! Köszönöm ! Mormogta Morvát, de nagyon sápadt volt. A haramiák ásót kentettek elő; néhány lábnyira kihányták a földet s a véres hullát beledobták a fakadó iszapba. Morvai Kovács Miskával távozott. Rúzsa a vityillónál maradt. Vérvörös fényben úszott a lemenő nap, mikorra az ítélet véget ért. A Somogyi jeltelen sírján egy tücsök kezdett cziripelni valami szomorú, rezgő melódiát. (Folytatása következik. Kovácsfuvó igen jó karban levő, helyszűke miatt eladó V. ker., Jókaiutca 21. sz. a. 591